Egy Nyár Alatt (Timothée Chalamet)

14. Rész | Egy rossz előérzet

Kedves naplóm.

Lassan harmadik hete tartózkodik itt Timmy. És, hogy is fejezzem ki magam. Amikor legutoljára írtam, ide az a csók idején volt. Azóta megváltoztak az érzéseim iránta. Eleinte szimpatikus fiúnak tûnt, akit még mindig annak tartok, de mikor megpróbált lesmárolni, akkor valami megakadt bennem. Akartam én azt? Mi lett volna, ha ez kiderül, és a szüleim mit csináltak volna? Ezek a kérdések keringtek a fejembe azon a héten. De azóta máshogy érzek iránta és megbántam, hogy elhúzódtam. Nem voltam biztos abban, hogy én ezt akartam e vagy nem. Nem tudom magamat kifejezni, mert még nem tartok abban a fázisban az állapot felfogásában. De azt hiszem lassan, de kezdek minden nap egy kicsit belé szeretni.
Miután először megláttam a mosolyát és hallgattam a nevetését amikor a vicceimen nevetett azt vettem észre, hogy soha az életben nem találnék még egy ilyen fiút mint ő. Mert ő különleges. A legkülönlegesebb számomra.

Martzia nagynénémék még pár órát itt tartózkodtak. Az ebédet megvárták, majd haladtak tovább a házunktól. Te még nem voltál itt. Nem számítottam rá, hogy ez a magán óra ilyen sokáig elhúzódik, de nem tetszett. Valami azt súgta, hogy nincs valami rendben. Próbáltam elnyomni az érzést, azzal, hogy leülök zongorázni, de még az sem terelte el a figyelmem. Majd kimentem festeni egy képet a kinti fenyősorról. Befejeztem a kisebb festményt, de te még mindig nem voltál itthon. Egyre kezdett felkerekedni bennem ez az érzés, hogy nem vagy biztonságban. Leakartam pihenni, amit meg is próbáltam de nem sikerült. Egyszerűen nem jött álom a szememre, majd estefele egy csengetést hallottam, ami valószínûleg a kaputól jött. Leszaladva a lépcsőn, elsőként odaérve az ajtóhoz, téptem fel azt, majd kiszaladtam a kapuhoz, a kulccsal a kezembe. Hálaistennek téged találtalak a másik oldalán. Beengedtelek, de azonnal a karjaidba zuhantam. Bevallom, életembe nem aggódtam ennyire, mint akkor. A megkönnyebbülés érzete átjárta az egész testem.
Az ölelés miatt, először meglepődtél, de annál erősebben visszaöleltél.

-Mi történt, mi a baj? -kérdezted elválva tőlem, megfogva a vállamat, majd a szemembe néztél.

-Rossz előérzetem volt egész nap, hogy valami baj történik majd. De hála istennek, éppségbe haza értél. Bár elég későn. -mondtam, majd visszabújtam hozzád. Nem akartalak elengedni, túlságosan is féltettelek. Ezen a kis idő alatt, amit együtt töltöttünk, az egyik legfontosabb személlyé váltál az életemben. Túl közel engedtelek a szívemhez. Hihetetlen egy dolog, mert ilyen kapcsolatom, még egy idetévedővel sem volt, mint veled. De én már az elején éreztem, hogy hamar jóba leszünk.

-Nem kellett volna aggódnod. Sajnálom, hogy ez történt. Nem akartalak megijeszteni. És iszonyúan sajnálom azt is, hogy nem mondtam el előbb, hogy mennyit leszek el. -öleltél vissza ugyanolyan szorosan mint az előbb, majd vissza sétáltunk a házba.

A szüleim már rég aludtak, mert szerintük jobb hogyha korán alszunk el. Amin nem is vitatkoznék, de ha az embernek nem jön álom a szemére akkor ne csodálkozzanak.
Felfele kezdtem venni a lábaim a lépcsőn, majd a te lépteidet is halottam magam mögött. Felértünk, majd utolsó pillantást vetve egymára besétáltunk a szobáinkba. Viszont a kis helység ajtaja nem volt zárva egyikünknél se, ezért átláthattunk egymáshoz, így egymásra találtak szemeink. Mindketten beléptünk a helységbe, majd egy nagyobb lépést megtéve, közelebb kerültem hozzád, és egy lágy csókot leheltem a szádra. Annyira meglepődtél, hirtelen cselekedetemtől, hogy először elváltál a csókból, majd egyből vissza. Lassú csókcsatánk felgyorsult. Betoltál a szobádba, miközben még mindig faltuk egymás ajkait. Beletúrtam göndör hajadba, majd egy erős felismerés csapott belém.

-Tim..-nem bírtam kinyögni semmit számon.

-Shhh. Bízz bennem. -mondtad, majd visszcsókoltál. Lassan próbáltad felhúzni a pólom, ami alá be is nyúltál és kényeztetni kezdtél.

És hát, fél órára rá megtörtént, aminek megkellett történnie. Igaz, hogy az első alkalmam volt, de egyáltalán nem fájt, mint ahogy azt mondogatják. Minden a partnerben van ilynekor, de neked is én volta az első.

Egymás mellett feküdtünk, már rég óta, kipihenve az előbbieket, majd felnéztem rád, és észrevettem, hogy az arcomat tanulmányozod.

-Mi az? -kérdeztem egy elterűlt mosollyal a arcomon.

-Olyan gyönyörű vagy. -türtél el egy tincset az arcomból.

~~~♡~~~

Köszönöm hogy végigolvastad a részt! ♡ Ha tetszett, kérlek jelezdd vissza, sokat jelent nekem. <3 További szép napot neked!!