Egy Nyár Alatt (Timothée Chalamet)

13. Rész | Családtagok

-Vörös vagy. -nevettél rajtam.

-Oh tényleg? Ezt eddig nem is tudtam, Hal. -gúnyoltalak ki a középsőneveddel. Elnevetted magad, majd végignéztél körülötted lévő embereken.

-De köszönöm. -mondtam elmosolyodva.

-Csak az igazságot mondtam. Amúgy bírom Mark-ot, hogy elvitte a húgát. Elégge idegesítő volt a nyomulása. -mondtad fintorral a fejeden.

-Sajnálom, hogy ezt tapasztalnod kellett. Kiskorom óta próbál kersztbe tenni nekem. De sosem adok neki esélyt, hogy teljesen elveszítsem miatta az agyam. -néztem rá aki minket nézett, Markal beszélgetve közbe. Te is észrevetted ezt. Rámnéztél. Vettem a jelet, bólintottam egyet, te pedig a vállam köré raktad a kezed. Mosolyogva beszélgettünk tovább, majd pár perc múlva visszanéztem Lily-re. Aki éppen akkor rohant ki a kerbe dühöngve. Nevetve néztük végig a jelenetet, majd szétváltunk. Nagynénim utána ment, színtúgy dühöngve, majd anyukám jelnet meg mellettünk.

-Ti tudjátok mi történt? -kérdezte, miközben mindvégig őket nézte, akik kint a kertben veszekedtek valamin.

-Nem, de végignéztük. -kuncogtam. Majd anyukám utánuk ment.

-Viszont nekem, lassan mennem kéne az olasz magántanárohoz, Sofi. -mondtad, felkelve a kanapéról. Mosolyogva bólintottam, majd ezután nem sokkal felszaladtál a lépcsőn, hogy átöltözhess.

Mikor kész lettél, kikisértelek téged a kapuhoz, hogy felszállj az egyik bicajra és elhajts be a városba. De az indulásod előt a kezedbe nyomtam egy esőkabátot.

-A biztoság kedvéért. El ne rontsa azt a tökéletes hajad. Kiszámíthatatlan ez az időjárás. -nyomtam a kezerbe a tárgyat.

-Ó szóval szerinted, szép a hajam? -kérdeztél vissza szívva a véremet. Én pedig mosolyogva megcsaptam a karod szélét, ezzel lezárva a témát.

-De amúgy köszönöm. -mondtad, majd egy féloldalas ölelkezéssel elköszöntél tőlem.

-Később. -intettél, majd elhajtottál az utcából.

Először hallani ezt a szólásmondásodat, elég különös volt, hisz egyedi de még is arrogáns volt. Be kell vallanom, tetszett. Tetszett, hogy nem csak az eredeti Timmy voltál abba a pillabatban, hanem valaki más. Valaki más, akit még nem ismerek. Akit később fogok csak megismerni benned. Mindenesetre nem tartottam be rossz dolognak az újfajta elköszönésed.

Visszafele vettem az útat a házba. Kibőktem Lily-t akinek tekintetét egész nap éreztem magamon. Most sem alakult máshogy. Feléfordítottam a fejem, majd integetve neki, sétáltam be a házunkba.

-Jaj de jó, hogy itt vagy. Ezek kikészítenek. -jött azonnal mellém Mark.

-Na de, Mark. Ők mégiscsak a testvéreid. -kuncogtam el magama homlokomra csapva.

-Tudom, de ennyi időt nem töltök el velük. Jó buli, hogy ilyen sokan vagyunk, de néha hihetetlenül idegesítőek. -Ült le a kanapéra fáradtan.

-Értem. -mondtam, lehuppanva mellé.

~~~♡~~~

Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a rövidke részt. Igérem a következőt megpróbálom hosszabbra írni. Ha mégis csak tetszett a rész a rövidségétől eltekintve, sokat jelentene nekem, ha viszajeleznéd. :) Köszönöm, és további szép napot neked! ♡