Egy napló, hozzád.
(Ebben a könyvben a történtek, egy napló szerűségben fognak megvalósulni, amit Sofia Timothée-nek ír az idők során.)
Sofia Baranello, egy Olaszországba született amerikai tinédzser. Szülei fiatal koruk óta Olaszországban élnek, e...
Te. Te vagy az, aki megváltoztatta az életemet csupán egy köszönéssel. Egy kedves sziával kezdődött minden. Mikor én siettem le a lépcsőröl, miútán az ablakomból végignéztem ahogy megérkezel a házunkhoz. Máskor untam ezeket és nem érdekeltek kik jönnek ide lakni hozzánk, de te más voltál.
Mikor leérve a lépcső végére, azonnal a nappaliba siettem, hogy életemben először találkozzak veled. Rajtad csak egy langa rövidnadrág volt, egy fehér ingel, de ez oly jól állt rajtad, hogy nem kellett változtatnod rajta. A ruhaszettedet még megbolondítottad egy Converse cipővel, ami nem nagyon illett a képbe, de nagyon is jól állt rajtad. Arcod fáradtnak tünt, de nagyon is boldognak. Zöldeskék szemedet rám szegezted, majd visszanéztél a szüleimre. Abban a pillanatban szinte megállt velem a világ. Minden lelassúlt. Kezet fogtál édesapámmal, majd megölelted édesanyám. Anyukám hátranyújtotta a kezét miután befejezte az ölelkezést veled, és bemutatott engem neked.
-Ő pedig itt a lányom, Sofia. -mondta neked majd büszke mosolyra húzta a száját. Jól esett. Majd te is bemutatkoztál nekem.
-Szia Sofia, Timothée vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek! És tőled is köszönöm, hogy befogadtok a lakásotokba. -mosolyodtál el.
-Én is nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Timothée. Én pedig Sofia vagyok, és nagyon szívesen látunk itt, meg se kellett volna köszönnöd! -legyintettem az egyik kezemmel, majd ölelésbe vontál engem is. Illatodat a vaniliáéra hasonlíthattam legjobban, amit amennyire tudtam beszívtam tüdőmbe.
Mikor elváltunk az első ölelkezésünkből, anyu felküldött engem, veled, hogy mutassam be a házat.
-Sofia, kicsim! Bemutatnád Timothée-nek a házat, kérlek szépen? -nézett rám elmosolyodva. Tekintetéből láttam, hogy komolyan gondolja a dolgot és szeretne apuval beszélgetni négyszemközt egy kicsit. Amit teljesen megértettem. Új vendég, vagy mondjam inkább azt, hogy új családtag a házban? Tudni kell a szüleimről azt, hogy mielőtt én megszülettem, vagy egyálltalán tervben voltam, ők amerikában éltek, és ott is ismerkedtek meg. Mindketten művészetet tanultak, ezért még közelebb kerűltek egymáshoz. Mikor kijárták az iskolát, a tovább tanulást itt, Olaszországban szerették volna folytatni, így ideköltöztek, Észak-Olaszországba, és lediplomáztak művészettörténelemből. Apukámból professzor lett, anyukám pedig idegenvezetői szakot végzett el. Mivel mindketten félig Olaszok, jó döntésnek szánták a dolgokat.
Mikor olyan 3 éves lehettem, úgy döntöttek, hogy mivel nekik is nehéz volt ide beilleszkedni miért nem segítenének másokon, úgyan ezzen a vonalon. Így 3 éves korom óta minden nyáron befogatunk 1 szerencsés tanulót akinek, a szüleim nem csak lakóhelyet, de tanítást is biztosítanak. Úgyan ez történik majd Timmy-vel is majd.
-Persze anyu. -mondtam válaszként a kérdésére. -Gyere utánam. -mondtam neked egy kedves mosollyal a számon. Miközben felértünk a lépcső tetejére, az minket az első szintre vitt fel ahol a szobáink helyezkedtek el.
-Ez itt az első szinti folyosó. Itt helyezkedik el a szüleim szobája, -muattam balra- és az amotti két szoba a milyénk. -mondam neked, majd benyitottam az akkori régi szobám ajtaján, amit már átrendeztünk az új vendégenk.
-A két szobát egy kisebb tér vagy folyosó szerűség köti össze. Ahol a szekrényeink helyezkednek el. -nyitottam be abba a helyiségbe a volt szobámon keresztűl.
-Majd ha innen kimegyünk megtekinteheted azt is, hogy mindkettő szobának van erkélye szerencsére. Én legalább is imádok ide kiülni és csak nézni a tájat, csendben és nyugalomban. Vagy elolvasva egy könyvet miközben a könyv oldalait a lemenő nap világítja meg. -magyaráztam neked teljesen eltekintve attól, hogy most éppen körbe kéne vezetnem téged.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Te csak halványan elmosolydtál, majd háttal, hogy is fejezzem ki magam, hátraestél az ágyadon majd engem kezdtél el nézni. Először kérdően nézten rád, majd vettem a lapot és lefeküdtem melléd háton. Mostmár együtt bámultuk a fehér plafont. Csönd volt, de mégis az a jó féle. Semmi kínosság, semmi rosszindulat csak úgy ott voltunk és éltünk a mának. Majd rád néztem, és felültem, ülőhelyzetbe és kinézten az erkélyen. Felkelltem az ágyról és kimentem az erkélyre. Felültem a szélére, amit a szüleim amúgy tiltják, de amiről nem tudnak az nem fáj nekik. Rólad pedig már tudtam, hogy nem köpnél be. Kijöttél utánam és szembe ültél velem.
~~~♡~~~ Sziasztok! Hát itt is lennne a legújabb story-m. Remélem ez is úgy fog tetszeni mint az előzők. :) Köszönöm, hogy végig olvastad a részt! További szép napot neked! 💞
