Kakashi ff.

5.fejezet: Mi történt?

A mostani fejezet nem lett a leghosszabb és ennek oka is van, mert ez a rész csak egy "előzmény" a következő részhez.

Az nappalaim mostanában csodásak, és az éjszakáim förtelmesek. Minden éjjel úgy riadok fel, hogy sírok és összeszorul a mellkasom, de szerencsére van egy ember aki meg tud vigasztalni, és az Kakashi. Mostanában mindent együtt csinálunk. Amikor felriadok ő is felkel és megnyugtat és ettől visszaalszok. Bárcsak eltudnám neki mondani hogy ez mitől van. 

-Eliza, gyere már, nem érek rá egész nap - bosszankodott Kakashi 

-Ne nyafogj itt, miattad nem vagyok kész, mert neked még haját kellett mosnod korán reggel. Na hogy nézek ki? - léptem ki a fürdőből 

-Gyönyörű vagy, eláll tőled a szavam, de muszáj mutogatnod a melleidet, ezért nem jó ez a ruha, mert túl kivágott - próbálta összehúzni a ruhát a dekoltázsomnál

-Szerintem ez így jó, de ne rángasd már, mert elszakad - vágtam rá egyet a tarkójára - Menjünk, mert elkésünk - kézenfogva léptünk ki az ajtón be a városba 

Naruto 5.születésnapját ünnepeljük ma, szűk körben. Nem leszünk annyira sokan csak Naruto és a szülei, Obito, Rin, Kakashi, Naruto pár barátja és én. Ennyiről tudok. 

A ház elé érve bekopogtunk és bementünk. 

-Eliza-neesan, Kakashi-niisan úgy örülök, hogy eljöttetek - rohant ide hozzánk Naruto és Kakashi ölébe ugrott 

-Ez csak természetes kisöreg, nagyon boldog születésnapot - adtam egy csókot az arcára 

Egy óra múlva már nagyban folyt a buli, volt torta, zene, innivaló, minden ami egy rendes bulihoz kell. 3 óra múlva Naruto és a barátai kidőltek, és szépen aludtak mindenfele. 

-Eliza, ülj le - mutatott egy székre Minato - Kakashitól hallottuk, hogy mostanában rémálmaid vannak, és azt szeretnénk tudni, hogy mi van abban az álomban? 

-Nem szívesen beszélnék róla, ha nem baj. Senki nem tudja mi történik velem és nem is akarom, hogy tudjátok - igaz kicsit flegma voltam, de nem érdekel 

-De beszélned kell, mióta vagy együtt Kakashival? 1 hónapja? Kakashi mesélte, hogy majdnem mindennap felriadsz és sírsz. Erről beszélned kell most! - elég mérges lett a hangja Obitonak

-Figyelj - lépett oda hozzám Kushina - Gondoljuk, hogy egy nehéz dologról van szó, amit nem akarsz megosztani annyira másokkal, de mi szinte a családod vagyunk, elmondom nekünk? - bólintottam egyet, de tudtam, hogy nincs más választásom 

-A rémálmaim a családom utolsó éjszakáján játszódik. 5 éves voltam, amikor genin lettem és az egész család ünnepelt, anyukám, apukám, a nővérem, a húgom és a bátyám. A házban voltunk amikor a szüleim nagyon aggódni kezdtek, mert igen nagy mennyiségű chakrát éreztek,de hirtelen semmit nem éreztek. Nem foglalkoztunk vele, mert azt hittük, hogy pár ninja van az erdőben. Hirtelen ajtókopogásra lettünk figyelmesek. Apám nyitotta ki az ajtót és sikitott egy, utána meg egy huppanást hallottunk csak, mert megölték. Anyám odarohant és ott is megölték majd bejöttek a gyilkosok és megölték a nővéremet, meg a bátyámat, de ő nem halt meg. Engem is megakart ölni, de a bátyám elteleportált a Sharinganjával, így megmenekültem, és a családom gyilkosa Orochimaru volt. Hallottam amikor mondta anyámnak, hogy ennek a klának mától nem szabad léteznie - teljesen könnyes volt a szemem, és nagy sírásba kezdtem - Bocsánat - kirohantam a fürdőbe 

Eddig senkinek nem mondtam el mi történt a családommal, mert nem mertem. Az arcomat mostam amikor valaki kopogott. Kinyitottam és Kakashi volt ott. 

-Bemehetek? - csak elálltam az útból és így jeleztem, hogy igen és visszazártam az ajtót - Tudom, hogy ez most nehéz volt neked, de egyszer úgyis el kell ezt volna mondanod valakinek - az egyik kezével átkarolta a derekamat a másikkal pedig letörölte a könnycseppeket

-De erről olyan nehéz beszélni, mert 5 évesen kellett elkezdenem egy új életet úgy, hogy azt se tudtam hova megyek haza, mit eszek majd - mellkasába temetve fejemet sírtam

-Örülök, hogy elmondtad - lehúzta a maszkját és adott egy egy csókot - Gyere menjünk ki - megfogta a kezemet és visszamentünk a többiekhez 

-Jobban vagy? - kérdezte Tobi kicsit aggódva 

-Igen, sokkal jobban, nyugodj meg - mély levegőt vett és kifújta megkönnyebbülés képpen 

Ezután felkelt Naruto és a többi barátja, és szépen lassan mindenki ment haza.

-Kisöreg, gyere ide - az ölembe futott - Mégegyszer nagyon boldog születésnapot, de nekünk most mennünk kell - adtam neki egy puszit, elköszöntünk a többiektől és elmentünk. 

Ma Kakashihoz mentünk fel, mert nem volt kedvünk annyit gyalogolni. 

-Kakashi, van valami amit még nem mondtam el! - kapta fel a fejét, és eközben már a lakásban voltunk 

-Mi az? 

-Hát - vettem egy mély levegőt és belekezdtem - Orochimaru nem akarta igazából megölni a családomat, csak kellett egy kifogás, hogy miért öli meg őket

-És miért? 

-Mert az útjában voltak, mert nem őket kereste, hanem engem - újra könnyes lett a szemem - Miattam halt meg a családom

-Mit akart tőled? 

-A családom, nemcsak a Sharingant birtokolta, hanem volt egy örökségünk ami tényleg a miénk volt. A harmadik gyerek, lehet bármilyen nemű, megkapja a család féltet erejét, amint genin lesz. Persze én nem szereztem meg ezt az erőt egyszerre,hanem amikor a bátyám meghalt, akkor azért volt ott, hogy odaadja nekem az erőt. 

-És milyen érő ez? 

-Azt még én sem tudom, mert még nem ébredt fel. Egy nagyobb inger kell neki, hogy feltűnjön, de tudom ha felébred bennem akkor hatalmas erőre teszek szert - Kakashi annyira nem tudta mit mondjon erre, ezért inkább magához ölelt

-Nem lesz semmi baj - fejemet a mellkasába temettem, mert nem akartam, hogy lássa ahogy sírok

Pár perccel később elnyomott az álom, és Kakashi mellkasán feküdve aludtam el. 

Remélem, azért tetszett a rész, bár nem lett olyan jó bocsi!