Nata fáradtan dőlt rá az ágyára. Az ereje folyamatos terhelése az edzések folyamán és az új sebek teljesen elnyelték az összes energiáját. A teste nehéz volt és alig bírta mozgatni, szemeit bántotta ha túl sokáig hagyta nyitva, hiába pislogott.
Éles sóhaj hagyta el a száját, ahogy Slenderman beszédére gondolt. Tudta, hogy az a lény egy jó nagy rohadék és hogy úgyis ők szívják meg, de hogy így? Egy háborúban amit nem nyerhetnek meg? Debbidónak igaza volt. A francba is!
Mikor is gyorsultak fel így a dolgok körülötte? Lehet, hogy azon a bizonyos éjszakán a kollégiumban kellet volna maradnia. Abban a szaros kollégiumi ágyában, a szaros... inkább kissé idegesítő szobatársával. Nata gondolatai hamar Angelikára terelődtek, nem is gondolt a lányra azóta, mióta utoljára látta. Mikor le ellenőrizte, hogy alszik-e. Hány nap is telt el azóta? Nata fejében összefolyt a kép ahogy megpróbálta kiszámolni és a végén hagyta is a fenébe. Mégis mit számít már? Visszatekerni úgysem tudja, gondolkozni rajta pedig teljesen felesleges volt. Angelika vajon mit gondolhat az eltűnéséről? Biztos meglepődött, mikor nem találta őt az ágyban. És a rendőrség? Mrs. Klark? Ó a vén nyanya tuti kinyírja Natát, ha egyszer újra a keze ügyébe kerül!
Arcán egy játékos, mégis gonosz vigyor jelent meg, ahogy visszaemlékezett az öregasszonyra. Mrs. Klark sokszor mondta neki, hogy ha „olyan dolgot" művel, akkor az istenre eszküszik, hogy megöli. Mit számit az, hogy az utolsó pár évére leültetik egy cellában? Legalább csend és béke lesz körülötte.
Nata nem tudott így gondolni a cellába való bezártságra, de sem kedve, sem türelme nem volt tovább beszélgetni róla. Mrs. Klark öreg volt, ő meg fiatal. Az, hogy nem értették meg egymást már alap dolog volt köztük, és bár a vén szipirtyó sokszor húzta fel Natát (vagy fordítva), a lány mégsem tudta rávenni magát arra, hogy ingyen hamvasztást hajtson végre rajta. Valahol megkedvelte az öregasszonyt, mélyen belül, bár ezt még nem lehetet szeretetnek nevezni. Nem, a szeretnek köze sem volt hozzá. Inkább ragaszkodás egy olyan emberhez, akire szükségünk van, és úgyis tudjuk, hogy segít.
És hogy Mrs. Klarkot milyen érzelmek fűzték Natához, azt a lány nem tudta. A nő kiszámíthatatlan volt, és Nata nem vette a fáradságot arra, hogy jobban megismerje annál, mint amennyire szükséges volt. Miért tette volna? Hisz ahogy biztos talajt érzett volna a lába alatt egyből lelépett volna a térképről. A gyilkolás volt az élete, a szenvedélye, és az egyetlen akire szüksége volt az Blup Blup.
Valóban csak ő?
A belső kérdés apró visszhangként hatott Nata fejében, ahogy Debbidóra gondolt. Az utóbbi időben igencsak javult a kapcsolatuk, ami az helyzetre nézve egyszerre volt meglepő de számítható. Nata nem volt oda a fiúért, sőt, régi poros tervek jutottak eszébe arról, hogy hogyan is öli meg majd. Hogy hogyan távolítsa el az útból. Valószínűleg Debbidó is csak kihasználta őt. Hisz maga mondta, hogy a rendőrök miatt nem ölte meg, és Nata biztos volt akkoriban abban, hogy ahogy szükségtelenné válik Debbidó hezitálás nélkül kinyírta volna.
Most már nem volt olyan biztos benne. A tegnap történtek után már nem. Mégis miért segített Debbidó neki? Miért védte? Természetesen az ember egyből rávágná a klisés választ: a fiú beleszeretett a lányba. Azonban Nata tudta, hogy az ő esetükben ilyenről még csak szó sincsen. És nem csak azért, mert ő maga nem fűzött semmi hasonló érzést a fiú felé; hanem mert valahogy érezte magában, hogy ez nem így van. Sokszor látta már, hogy az emberek hogy viselkednek, hogyha szerelmesek, de Debbidó viselkedése még csak nyomokban sem tartalmazott semmi hasonlót. Valami más volt itt a háttérben, valami ami még talán Debbidónak is most kezd tisztulni.
Nata fáradtan felnevetett ahogy rájött az egyszerű megoldásra. Hiába nem tudnak szinte semmit egymásról, hiába akarták egymás életét kiontani, jelenleg ők egymásnak az egyetlenek, akikre valamennyire számíthatnak ebben az elbaszott helyzetben. Akinek elmondhat bármit anélkül, hogy a lebukástól félne, akire támaszkodhat a szökésnél, akire nem fog félelemmel gondolni.
Mégis mióta lettek ők ilyen jóban?
Blup Blup Nata arcának dörgölőzött és álomra hajtotta a fejét. Nata egy lágy mosollyal az arcán tért álomra, miközben a fejében egyre több és több terv született a szökést illetően és Debbidóval az oldalán nem is tűntek olyan tragikusnak. Ha egyszer kijut innen, többé nem fog megállni. Elege volt a határokból, a bezártságból és az elnyomásból. Szabad akart lenni, mint a tűz, ami mindent elér. Bejárja majd a világot, az erdőket, a hegyeket, a tengereket és ha minden jól alakul talán Debbidó is elkíséri majd.
Végülis ők társak nem?
Hi kedves olvasó! ^^
Egy jó naaagy kihagyás után végre elkészült ez a fejezet is!
Remélem tetszett a rész. :3 A jővőben megpróbálok többször fejezetet hozni, amit nem igérek meg, mivel ez nagyon ihlet függő nálam. De egyekszem minden tőlem telhetőt megtenni!
Köszönöm, ha elolvastad! C:
~<3
YOU ARE READING
Hamu |Creepypasta fanfic| OC
Mystery / Thriller"-Ki vagy?!- Kérdezte Nata az előtte álló két méter magas, arctalan lénytől, miközben társát védte aki ájultan feküdt mögötte. -Slenderman vagyok és egy ajánlattal érkeztem.- Hangja ugyan olyan zord és hideg volt, mint az aurája, amitől a lányt kir...
