Hamu |Creepypasta fanfic| OC

12.Fejezet | A Proxy-k és a ház

Nata a három alakot nézte és felmérte, hogy mennyi esélyük lenne, ha harcba bocsátkoznának. Hamar rájött arra, hogy nem sok. A jobb oldalt guggoló fiú (Natának legalább is annak tűnt, ugyan úgy mint a másik kettő) fura szájmaszkot viselt, narancssárga lencséjű, fura szemüveggel. Talán valamilyen régi motoros vagy pilóta szemüveg. Barna pulcsi volt rajta, melynek kar része csíkos, míg a fejére húzott kapucni kékes volt. Nála volt két balta.

Fasza.

A középső gyerek egy fekete-fehér uniszex maszkot viselt, sárga kabáttal. Nála egy kés és egy pisztoly is volt, ami megerősítette Natában azt a tervet, hogy nemes egyszerűséggel kikerülik őket.
A bal oldalt guggoló gyerek sárga pulcsit viselt, fekete maszkkal, amire egy piros szomorú arc volt varrva vagy festve. Ő egy videókamerával babrált, de az oldalán neki is ott lógott a lőfegyvere.
Nata próbálta kihallgatni a beszélgetésüket, de ez valahogy nem ment. Mintha az a három ember tudta volna, hogy jól hall, ezért olyan halkan beszéltek, hogy épp hogy megértették egymást.

-Nah? - Suttogott mellette Debbidó.- Ők azok? Mármint a Proxy-k?

-Valószínűnek tartom. - Suttogott vissza Nata.- Ki kell kerülnünk őket valahogy.

Debbidó összehúzta a szemöldökét és úgy nézett a lányra, mintha egy gyáva féreg lenne.

-Szóval nem akarsz harcolni? Mióta vagy te ennyire beszari?

-Azóta, mióta tudom, hogy két lőfegyverük is van, nekem sérült a jobb vállam, te pedig nem tudod használni az erőd árnyék nélkül ÉS- Az utolsó szót kihangsúlyozva mondta, hogy Debbidó ne tudjon a mondandójába vágni.- Noha ez az erdő tele van árnyékkal, de a levelek közt mindenhonnan jön a fény, ergo ennyit a köveidről.

-És ha megvárjuk az éjszakát?-Ötletelt a fiú. Natanak úgy tűnt Debbidó mindenképpen harcolni akart. Ő viszont nem és nem is fogja kockáztatni az életét ilyesmi miatt.

-Időpazarlás.-Vágta egyből rá.-Addigra elérnénk a házat.
Habár Debbidónak nem tetszett a kerülős terv, egyet kellet ezekkel az érvekkel értenie.

-És ha észrevesznek?

-Akkor megkapod amit akarsz.-Válaszolta a lány, és még utoljára átnézett a levelek közt. A kis tisztáson már nem volt senki.-Akkor harcolunk.

Lassan elindultak. Ahogy haladtak egyre csak közelebb a házhoz, Nata egyre inkább érezte azt, hogy a Proxyk a nyomukban vannak. Nem tévedett. Hamarosan újra meghallotta a lépteket, és már akkor tudta, hogy nem kerülhetik el a harcot.

-Blup Blup búj be a nyakszirtemhez. -Debbidó nagyon furcsán nézett Natára, de döbbenten látta, hogy a kisállat megteszi amit a gazdája mondott. -Te pedig készülj.-Szólt a fiúnak.-Hamarosan társaságunk lesz.

A három alak, akiket korábban láttak feltűntek a fák között. Csendben voltak és látszott, hogy keresnek valakit. Vagy valakiket. Nata felált és Debbidó is követte majd egyszerűen kiléptek a fa takarásából.
-Lám-lám csak nem a híres proxyk?-Nata hangja ugyan olyan gúnyos és lenéző volt, mint mikor először találkozott Debbidóval.-Micsoda meglepetés!

A proxyk pillanatok alatt harciállasba álltak, Nata és Debbidó is így tett.
-Kik vagytok?-Kérdezte a fehér maszkos, a kérdés pedig mind a kettőjüket meglepte.
-Hogy-hogy kik?! Hát az új szövetségesek! Ekkora barmokat.-Kiálltot rájuk Nata, mire a proxyk csak összenéztek.

-Slenderman.... Nem is szólt rólunk?
-N-nem-Szólalt meg a baltás gyerek.
-Hát ez fasza!-Morrant fel Nata.-Mondjuk végül is logikus. Így tud a legjobban felmérni minket is, és titeket is.

-Hagyd a süket dumát!-Kiálltot fel Debbidó és előrántotta a kardját.-Harcoljunk!
Ó hogy ha ennyire akarod.
Debbidó nekiugrott volna ez egyik proxynak, de a semmiből egy hatalmas tűznyaláb került elé. A tűz robbanás szerűen jött, akkora volt, hogy nem is látta a proxykat a túloldalt. Debbidó észrevette, hogy a tűz már nem Moly nyalábja, hanem egy önálló erdőtűz.

Mi a fasz-

Nata megragadta Debbidó karját, és a ház irányába kezdte el húzni.
-Gyere már te nagyon marha!
Debbidó nem ellenkezett csak futott a lány után. Nem tudta, hogy a proxyk tudták-e követni őket, de biztos volt abban, hogy tudják, hogy hova tartanak.

Nata úgy érezte, hogy kifutotta a belét mire egy kőfalhoz értek.
-Ezh leszh azh- Lihegte.
-Az jóh-Lihegett Debbidó is. -Deh... mégis hogy a faszba jutunk át ezen?
-Könnyen.-Válaszolta Moly.-Ez a fal pont árnyékos. Csinálj pár tüskét, azokon felmászunk.

-Oké állj hátrébb!-Debiddó a falra tette a kezét, amiből megjelentek az ismerős fekete kövek.-Hölgyeké az elsőbbség!
Natának beletelt egy kis időbe még felmászott a válla miatt, de Debbidó pillanatok alatt fent volt. A tüskét eltűntek a falról. A ház ott állt a kisseb telek közepén. Jó nagy volt, Nata úgy gondolta akár 25-en is elférnek benne.

Vagy többen...

Debbidóval egyszerűen csak leugrottak a falról és a ház bejárata felé vették az irányt.

-Héj...-Szólalt meg Debbidó mire Nata rátekintett.-Már egész jó csapat vagyunk nem?
Natát meglepte a kérdés, de bólintott.

-De...azok.
A ház ajtajában már ott várta őket Slenderman. Nata nem tudta miért, de úgy érezte, hogy Slenderman nagyon elégedett.