Hamu |Creepypasta fanfic| OC

6. Fejezet | Debbidó

Idegesítő pityegés. Nata utálta az ébresztő óráját, keze pedig automatikusan ütött a tárgyra. Szemeivel végig pásztázta a szobát, ahol észrevette Angelikát. A lány már fel volt öltözve, és a ruháit rendezgette a szekrénybe, az ébresztő órára viszont Nata felé kapta a tekintetét.

Hogy a francba tudsz te ilyen korán felkelni??

-Jó reggelt!- Mosolygott Angelika.-Érdekes napunk lesz ma szóval sietnünk kéne.

Nata arcára gúnyos mosoly ült ki.

Már megint megvártál. Miért? Félsz egyedül kicsi lány?

-Megint megvártál.-Szólalt meg Nata.- Miért?
-A barátok megvárják egymást nem?-Nézett rá Angelika értetlenül. Nata pedig erre a mondatra felhúzta a szemöldökét.

Barátok? Nem követem el azt a hibát még egyszer, amit egyszer már elkövettem.

-És mi azok lennénk?-Kérdezett vissza.

Angelika erre elbizonytalanodott. Szemeivel bánatosan a földet kezdte pásztázni és látszott, hogy erősen gondolkodik valamin.

-N-nem tudom.

Mielőtt Nata mondhatott volna erre valamit, Angelika egy szó nélkül kiment a szobából.

Komolyan azt gondolta, hogy azért mert eltűrőm magam mellet, még barátok vagyunk?

Le Nata semleges érzelmekkel öltözött át és vetette be az ágyát. Blup Blup ketrecéhez lépet, hogy enni adjon az állatnak, mikor a madár olyan szemekkel nézett rá, mint aki mérges.

-Most mi van?-Kérdezte a madártól Nata.-Miért nézel így rám?
Blup Blup az ajtóra nézett majd vissza. Nata elismételte a mozdulatokat.
-Na ne...- Motyogta.-Te most haragszol rám Angelika miatt?
Blup Blup totyogni kezdett ami azt jelentette, hogy igen. Nata lesajnálóan nézett az állatra.
-Most komolyan Blup Blup? Tudod jól, hogy én nem barátkozom.- Itt Blup Blup nézett lesajnálóan rá.- Jó rajtad kívül. Nem bízok meg az emberekben. Megölni szeretem őket, nem megbarátkozni velük. Emlékszel mit meséltem a múltamról? Arról, hogy mi történt mielőtt megtaláltalak?
Blup Blup megint totyogott.
-Helyes.- Mosolygott kedvesen a madárra.- Emlékez rá mindig.

Nata maga sem tudta hogy hogyan, de valahogy sikerült kávét csinálnia a géppel. Bár eleinte félt, hogy tönkre teheti, de a kávé utáni sóvárgása erősebb volt, mint az aggodalma.
Angelikával csak a tanterem találkozott, de nem foglalkozott vele különösebb képpen. Csak leült a helyére és tervezgette a következő kiruccanását. Ami hamar el is jött.

-Kapaszkodj Blup Blup.- Suttogta a madárnak, majd gyorsan lemászott a létrán. A sötét utcákat járva keresett valami áldozatott magának, de egyenlőre senkit sem talált.
Az égen lassan kúszott a telihold. Nata percegik gyönyörködött benne. Kezeit a dobókéseire csúsztatta, és egy mozdulattal leoldotta őket az övéréről.

-Na menjünk.

Az utca csendes volt, ami idegessítette a lányt.
Nincs itt senki. Túl csendes minden...Na várjunk csak...Mintha valaki lélegezne..

-Eltévedtünk kicsi lány?- A lány megdermedt a hangra. Lépteket hallott maga mögül és a hallásának köszönhetően Nata másodpercek alatt megtudta, hogy pontosan hol és merre haladt az alak.
-Nem tévedtem el.- Szólalt meg lenézően.- Sőt mi több, direkt vagyok itt.

Nata az idegen felé fordult. Egy nála egy-két évvel idősebb fiú állt ott. Barna haja kócosan állt, kék szemei szinte rikítottak a holdfényben. Szinte minden ruhája kék volt; a pólója, a nadrágja még a cipője is. Öltözetén fekete és fehér minták is voltak, ezzel érdekesebbé téve az egyhangú kéket.
A fiú arcán megdöbbenés suhant át amikor Nata szembefordult vele. Nata egy egyszerű világos barna nadrágot viselt, fekete cipővel, és vöröses-barnás pulóvert. Az egyetlen ami érdekes volt rajta az a maszkja.
-A szemed..- Szólalt meg a fiú, mire Nata felvonta a szemöldökét.

Mi bajod a szememmel te paraszt?!

A fiú aztán elmosolyodott.
- Menő a szemed!
-Mi?- Nata nem értette, hogy miről beszél az alak . A maszkon keresztül nem szabadna, hogy kilátszódjon a szeme.
-Nem érdekes, nem ezért vagyok itt.- Legyintett a fiú.- Mond csak, hallottál már Debbidóról?

Pfff az ki a picsa?

-Nem.- Válaszolta szórakozottan Nata.- Kellett volna?
A fiú tekintetében a harag kis szikrája gyúlt.
-Ő ennek a kisvárosnak a gyilkosa. És-
-Te vagy Debbidó igaz?- Vágott unottan a fiú szavába.- Oké legyünk gyorsan túl ezen. Megöllek és megkapom a posztod~.
Debbidó olyan lesajnálóan nézett Natára, mintha egy kisgyerek fenyegette volna azzal, hogy megöli. Nata megfeszítette az izmait ugrásra készen. Biztos volt benne, hogy Debbidónak van valami titkos fegyvere; valami olyasmi, amivel különösen óvatosan kell bánni. A fiú ekkor előhúzott a hátán lévő hüvelyből egy éjfekete kardot. Nata soha nem látott ehhez hasonló anyagot. Debbidó egy hirtelen mozdulattal végig húzta a kardját a betonon, melynek hatására hatalmas , koromfekete tüskék álltak ki a földből. Natának tágra nyíltak a szemei.

Ez mégis mi az isten?!

Szerencsére Nata gyorsan kapcsolt. Keze automatikusan a félé tartó tüskeáradatra emelte és egy hatalmas tűzcsóvát lőtt feléjük. A tüskék abban a pillanatba megálltak és nem terjedtek tovább felé. A lány immáron feltűzelve nézett Debbidóra, aki annyira megdöbbent, hogy majdnem elejtette a kardját.
-Te..-Hebegte.-Mi vagy te?
-Ezt én is kérdezhetném tőled.-Fintorgott Nata, majd gonosz mosolyra húzta a száját.-Na fejezzük ezt be!
Dobókéseivel rátámadt a döbbent fiúra, aki alig eszmélt fel, így Natának hatalmas előnyt adva. Fellökte a fiút aki elejtette a kardot, így Nata gyorsan arrébb rúgta a fegyvert. Kezeit a fiúra fogta, aki feleszmélve gyorsan kivédte a támadás; a fekete tüskék újból megjelentek és Nata kénytelen volt arrébb ugrani, hogy ne legyen nyársra tűzve. Debbidó gyorsan a kardja után kapott, és éppen a lányra akart támadni de a mozdulat félbe maradt. A fiú észrevette, hogy hajnalodik.
-Ezt majd folytatjuk legközelebb Pokol fajzat!- Vette oda a lánynak.- Most zúznom kell cső!
Debbidó pillanatok alatt eltűnt a kis utcában. Nata is felpillantott az égre, melynek aljában már látni lehetett, hogy egy-két óra múlva felkell a nap.
-A francba!-Morogta az orra alatt és teljes sebességgel futott a kollégium felé.

Csak Angelika ne legyen ébren!