Hamu |Creepypasta fanfic| OC

5. Fejezet | Dobókés

Az étkezőben már csak néhányan voltak, a többiek valószínűleg hamarabb elindultak, hogy időben ott legyenek az évnyitón. Nata semleges arckifejezéssel kért magának egy kávét a pultnál Angelikától, ő ugyan is nem tudta használni a kávéfőzőgépet. A barna hajú lány persze örömmel elkészítette neki az italt reménykedve, hogy Nata ettől élénkebb lesz. Habár a kávé után már nem volt olyan sápadt és a karikák a szemei alatt is halványodtak, Nata ugyan úgy méregetett mindent és mindenkit, mintha a halálukat kívánná.

Angelika nem szerette ezt a tekintetett. Úgy érezte, hogy több van e-mögött, mint egy rossz reggel. Már tegnap is ilyen tekintettel nézett rá, mikor belépett a szobába és ez csak akkor enyhült, ha Nata Blup Blup-ra nézett. Nem tudta miért, de Angelika úgy érezte, hogy a lány csak azt a madarat szereti igazán és senki mást. Ettől pedig kirázta a hideg.

-Te melyik osztályban vagy?- Hallotta meg Nata hangját. A életunt hangja mintha most egy kicsit élénkebb lett volna. Tekintete is lágyabb volt, ahogy végignézett az iskola épületén.

- 9/B. Te?

-Én is.- Felelte.- Akarsz mellettem ülni?

Angelikát meglepte a kérdés. Natából azt nézte ki, hogy a leghátsó padba szeretne egyedül ülni.

-Persze.- Mosolyodott el.

-Okey.

Az út további részében nem beszélgettek. Amikor az iskola udvarra értek már javában rendeződtek az osztályok az évnyitó ünnepséghez. Nata magabiztosan vágta át magát a tömegen a 9/B feliratú tábla felé. Az osztály olyan volt mint amilyennek Nata elképzelte. Tipikus sminkelt tinilányok és egoista lenyalt hajú fiúk. Legalább is Nata ezt látta.

Eddig Angelika a legnormálisabb és ez nagy szó!

Körülbelül háromnegyed óra volt az ünnepség, ami után az osztályok felmentek a termeikbe. A 9/B-nek az első emeleti első terem lett az osztályterme. Nata hamar ledobta magát az ablakfelöli padsor utolsó előtti padjában, mellette pedig Angelika foglalt helyet.

-Jó reggelt osztály!- Köszönt az osztályfőnök. Idősebb férfi volt, feje már kopaszodott a maradék barnás-fehéres haját pedig lefésülte, arcán pedig fáradt ráncok terültek el. Fekete zakó, nadrág és lakkcipő volt rajta fehér inggel párosítva.- A nevem Mr. Alder.

Az óra csiga lassúsággal telt. Mr. Alder átbeszélte az osztállyal a házirendet, illetve megtörtént a bemutatkozás is. Nata kapott pár fura pillantást- az osztálytól és az osztályfőnöktől egyaránt- mikor elmondta a nevét, de utána letudta annyival, hogy külföldi. Kicsöngetés elött megkapták az órarendet is, amit Nata hanyagul zsebre vágott. Kicsöngetéskor Nata egyből a kollégium felé vette az irányt, hogy felkészüljön az éjszakai kiruccanására. Szerette volna feltérképezni a környéket, mielőtt bárminek is nekiállna. Ráadásul Angelikára is figyelnie kellett. Ha a lány észreveszi az éjszakai elmaradásait gyanút foghat. Arra pedig a legkevésbé sem vágyott.

-Elugrom majd a boltba.-Szólalt meg Angelika.- Kérsz valamit?

Nata furcsának tartotta a lányt. Úgy kezelte őt, mintha régi barátok lennének. Natának nem voltak barátai, nem volt szüksége rájuk. Legalább is ő úgy érezte. Ezért Angelika közelsége fura volt számára. A lány még kávét is főzött neki reggel egy zokszó nélkül.

-Nem kell semmi de azért kösz.

Angelika bólintott majd csendben haland tovább Nata mellet felfele a lépcsőn.

A délután hamar eltelt. Nata Blup Blup-ot tanította vagy játszott vele, Angelika pedig vagy a párost vagy a telóját nézte. Este hétkor be is alud amit Nata kihasznált arra, hogy körül nézzen a városba. Felvette a barna pulóverét és a maszkját is. A kapucnit a fejére húzta és Blup Blup-ot a nyakára tette, hogy nehogy leessen, miközben ő csúszik- mászik. Ráadásul a kapucni is védte az állatott, ettől függetlenül Nata figyelt rá.

Kimászott az ablak párkányra, ami mellet elhaladt egy létra szerűség, ami neki pont kapóra jött. Egy perc múlva már az utcákat járta. Egy alacsonyabb épületre fel is mászott, így a tetökön haladt tovább. Háromnegyed órája sétálhatott, a környéket már egyszer körbejárata, de még nem volt kedve visszamenni a kollégiumba. Az egy sötét sikátor felé vette az irányt remélve, hogy talál valami érdekeset. Talált is. Egy férfi támaszkodott a sikátor falának, kezében pedig dobókéseket forgatott. Nata úgy döntött, hogy megszerzi azokat a késeket.

Nem hagyatkozhatok mindig a tűzre! Kell más fegyver is, amivel megvédhetem magam!

Egy laza ugrással már a sikátorban is volt. Direkt nem csendesen, hogy a férfi észrevegye. És ez sikerült is. A dobókések már nem forogtak, dobásra készen álltak a férfi kezében.

-Mit keresel itt?-Kérdezte flegmán Natától.- Kotródj innen hülye gyerek!

-Már elnézést!- Szólt vissza Nata, hangjából pedig csöpögött a gúny.- De a dobókések nélkül nem megyek sehova.

A férfi elmosolyodott.

-A késeimre fáj a fogad? Gyere vedd el!

Nata lassan megindult a férfi felé, aki csak most vette észre, hogy a lány maszkban van. Ettől pedig valamiért felállt a szőr a hátán. Nata hirtelen nekirontott a férfinak aki már csak annyit látott, hogy a lány kezéből tűz robbant ki, egyenesen az arcába. A fájdalomtól felordított és a megégett arcához kapott így elejtette a késeket. Nata büszkén vette fel a tárgyakat, majd vizsgálta őket nem törődve a kis utcát betöltő fájdalmas ordításokkal és hörgéssekkel. Végül a férfira tekintett, akinek az arca 85%-át leégette, és odalépett hozzá. Bőre leégett a húsról, kilátszottak az izmok és az arccsont is néhol. Az elszenesedett erekből még folydogált a vér, az elszenesedett hús pedig árasztotta magából a füst és a halál szagát.

-Tudod hiba volt ma itt lenned. Nem is...-Gondolkodott el Nata.- Nem kellet volna bolondnak lenned. Ha csak odaadod a késeket életben hagytalak volna.

Te is tudod, hogy hazudok neked ugye? Ma mindenképp meghaltál volna. Nem szabad hogy nyom maradjon utánam. A legkisebb sem.

Egy hirtelen mozdulattal a férfi torkába állította a dobókést. Direkt a légcsőhöz, hogy ne legyen véres a ruhája. A férfi még pár másodpercig szenvedett, utáni viszont bábuként lógott a teste Nata új késén. A hullát Nata szenesre égette, szinte csak csont maradt belőle. Az éget szag szinte súlyként töltötte be a kis utcát. Szerencsére még az első szemtanúk elött eltűnt onnan.

Halkan mászott be az ablakon és örömmel fogadta a tudat, hogy Angelika alszik mint a bunda. Gyorsan át öltözött ő is pizsamába, majd elrejtette a maszkját az ágya alá. Blup Blup mély álomba zuhant ahogy Nata az ágyára tette és ő is hamar elaludt, miután bebújt a madár mellé. Azon az éjszakán rendesen kitudta magát aludni.