Le Nata vigyora hamar leolvadt az arcáról, ahogy meg hallotta, hogy léptek közelednek a szoba felé. A maszkot amilyen gyorsan csak tudta bedugta az ágy alá. Ülőhelyében megfordult és magához hívta Blup Blup-ot. A kis madár aranyosan szedte a lábait ugyanis a szőnyegen nehezebben futott. Nata óvatosan a kezébe vetette, majd felállt. Ebben a pillanatban nyílt ki a szoba ajtaja. Egy lány lépett be rajta. Világos barna haja volt, mely a háta közepéig ért. Egy egyszerű fehér pólót viselt fekete nadrággal. Egy bőröndöt húzott magával, ám a küszöbön megtorpant, ahogy észrevette Natát. Arcára egyfajta kedves mosoly ült ki.
-Oh szia. Meglepő, hogy már ilyen korán itt vagy. Bár már nincs olyan korán... Igazából nem is gondoltam, hogy lesz szobatársam. De örülök, hogy nem leszek egyedül. Végül is jobb társaságban nem?
Tch, elégé bőbeszédű.
-Örvendek a találkozásnak.- Le Nata körül pillantott a szobán.- Talán fél órája vagyok itt. Nem valami otthonos.
-Am..-A barnahajú lány mintha egy pillanatra elvesztette volna az önbizalmát, amit Le Nata észrevett.- Angelikának hívnak. Téged?
Angelika megindult a szabad ágyhoz, hogy kipakoljon. Le Nata óvatosan a kis ketrecébe tette Blup Blupot, csak azután válaszolt.
-Nabang Le Nata.- Angelika bólintott.
-Hogy hívják?
Nata kérdőn pillantott a lányra. Szemöldökét összehúzta, mintha csak bizonyítani akarná kérdése hitelességét.
-Kit?
-A madarat. A háziállatod nem? - Le Nata mentálisan felpofozta magát.
Hát persze! Blup Blup! Nah, bennem is annyi az ész mint Hitlerben a jóindulat!
-Blup Blup-nak.
-Aranyos.
-Az.
A nap további részében nem igazán beszélgettek. Nata a telóját nyomkodta (húzkodható régi gombos telefon, melyen a kígyós játék volt a kedvence) illetve Blup Bluppal foglalkozott. Angelika elpakolta a ruháit és egyéb csecsebecséit, majd távozott a szobából, miszerint „körülnéz a koleszbe és az udvaron". Nata is úgy gondolta, hogy kimegy levegőzni, de majd csak az este folyamán. Az ablakon simán ki-be tud mászkálni, szóval azzal nem lesz gond. Ki tudja, talán talál magának egy jóravaló áldozatot is. Erre a gondolatra elmosolyodott.
-Blup Blup mit szólnál hozzá, ha ma este kiugranánk körülnézni?- Blup Blup fekete szemei kíváncsian csillogtak Le Natára.- Ezt egy igennek veszem!
-Mit veszel „igen"-nek?- Natában megált az ütő, és ülőhelyzetbe vágta magát. Angelika az ajtóban állt, keze még a kilincset fogta, szemei pedig értetlenül pásztázták Le Natát.
-Semmit.- Morogta az orra alatt.- Hamar visszaértél a sétádból. Nem ment a barátkozás?- Kérdezte gúnyosan. Angelika lesütötte a szemét és becsukta maga után az ajtót.
-Nem igazán.-Felelte félénken és mintha a kezdeti magabiztossága erősen gyengült volna.- Csak pár lánnyal találkoztam de mind... Furák.- Húzta a száját.
-A ribancokra gondolsz?- Kérdezte Nata ferdítés nélkül mire Angelikának tágra nyíltak a szemei.- Ja velük én is találkoztam ma a portán. Azok csak hisztizni tudnak. Reméltem, hogy nem az egyikőjükkel leszek egy szobába.
Angelika erre elmosolyod majd az ágyához sétált és leült rá.
-Aludnunk kéne nem? Holnap hosszú napunk lesz.
-Igen igazad van. Aludjunk.
Le Nata a fürdőben gyorsan át öltözött és mire visszaért már Angelika is pizsamában volt. A villanyoltás után Nata még sokáig hallgatta a másik lány szuszogását, de csak tizenegy óra körül vélte úgy, hogy szobatársa már alszik. Ekkora viszont már fáradt volt ő is. Az álmosság ólomsúlyként húzta le a szemhéjját mire bánatosan Blup Blupra nézett, aki már javában az álmok világában járt.
-Hát Blup Blup úgy néz ki, ma este nem megyünk sehova...
Reggel az ébresztő óra idegesítő hangjára ébredt. Idegesen kapott a hang felé, hallásának köszönhetően pedig pontosan tudta, hogy hol helyezkedik el a tárgy. Kicsit erőset üthetett, mert egy halk reccsenés is hallatszott, de legalább az óra elhallgatott.
-Gyerünk Nata kelj fel!- Angelika hangja először teljesen idegennek hatott, így Nata szemei automatikusan kipattantak. Azonban ahogy meglátta a szobát minden emléke visszatért. Idegesen nézett a barna hajú lány sötétbarna szemeibe. Angelika már teljesen fel volt öltözve, arcán nyoma se látszott fáradságnak ellentétben Natáéval akinek karikás volt a szeme.
-Te mégis mióta vagy fent?- Morogta Nata, majd felült és a táskájában kezdett kotorászni ruha után.- Hiperaktív vagy, vagy mi?
-N-nem csak hamar felébredtem és nem tudtam visszaaludni. Kicsit izgulok tudod.
-Kicsit?- Horkantott Nata.- Amúgy elindulhattál volna nélkülem is. - Nézett fel az órára- A reggeli már elkezdődhetett.
-Meg akartalak várni.- Vakarta idegesen a tarkóját.
Vagy csak fostál nélkülem elindulni...
-Elmegyek át öltözők és utána indulhatunk.
Angelika bólintott. Nata ezután még gyorsan adott kaját Blup Blup-nak, majd gyorsan elköszönt tőle és Angelikával az oldalán elindult az étkező felé.
Hi olvasók! OwO
A történet lassan indul be, tudom, de még hátra van pár dolog, mielőtt Nata találkozik és csatlakozik Slandyhez és a Creepypastákhoz, elkapkodni meg nem szeretném.
Remélem azért élvezhetőek lesznek ezek a részek is!~ :3
Nagyon köszönöm, ha elolvastad! <3
आप पढ़ रहे हैं
Hamu |Creepypasta fanfic| OC
रहस्य / थ्रिलर"-Ki vagy?!- Kérdezte Nata az előtte álló két méter magas, arctalan lénytől, miközben társát védte aki ájultan feküdt mögötte. -Slenderman vagyok és egy ajánlattal érkeztem.- Hangja ugyan olyan zord és hideg volt, mint az aurája, amitől a lányt kir...
