Black Friday | 𝘣𝘦𝘧𝘦𝘫𝘦𝘻𝘦𝘵𝘵

13.

Sokszor éreztem magam üresnek életem során. De egyikhez sem hasonlítható az az üresség, ami mostanában nyomasztott. Már harmadik napja éltem Wayne-nel, Jimmel és Toddal együtt, azóta nem találkoztam a többiekkel, csak a lányokkal beszéltem telefonon, de a helyzet ugyanolyan kilátástalan maradt. Kate mondandójából nem sokat tudtam meg Logan miléte felől, viszont Megan káromkodásaiból leszűrtem, hogy nem nagyon beszélnek.

— Egy utolsó gerinctelen patkány! — puffogott Megan, a háttérből pedig Heath mocorgása hallatszódott.

— Ashley, ugye nem fordult meg a fejedben, hogy ezek után adsz annak a csúszómászónak esélyt? — kérdezte Heath.

— Nem tudom, semmit sem tudok, olyan kilátástalan minden — sóhajtottam fel és törökülésbe húztam a lábaimat az ágyon.

— A helyedben már régen lekaptam volna Wayne-t — szólalt meg hirtelen a háttérből Megan, nekem pedig a plafonnál nem állt meg a szemöldököm. Tátott szájjal néztem a mellettem fekvő fiúra, aki majdnem kipukkadt a nevetéstől.

— MEGAN!!! — kiáltottam rá.

— Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen kijelentést fogok tenni, de egyetértek Megannel. Wayne totál beléd van bolondulva, és tegyük hozzá, hogy átkozottul helyes pasi — kuncogott Heath.

Wayne amúgy is nagy önbizalma ettől azonnal a duplájára emelkedett, nekem pedig égett a fejem rendesen. A görög félisten persze totálisan kiélvezte az adott szituációt és kezét a combomra vezette. A keze azonban nem állt meg a combomnál, hanem egyre feljebb és feljebb vándorolt, ami miatt össze kellett szorítani a számat.

— Ne habozz sokat, kapd le azt a szexistent, kislány! Ez az ember minden vágyadat ki tudná elégíteni! — szólt be Megan, mire én már éppen szólásra nyitottam volna a számat, hogy ne legyenek hülyék, mikor Wayne ujjai a hasamnál kezdtek körkörös mozdulatokat leírni és elértek a nadrágom vonalához. Teljesen elvesztettem az eszemet és egy hangos sóhaj hagyta el számat, majd amikor realizálódott bennem, hogy valószínűleg ezt a vonal másik végén is hallották, a fejem rákvörös színben pompázott.

— Minden oké, Ashley? — kíváncsiskodott Heath.

— Persze, miért ne?

— Csak nem akarunk zavarni. Figyelj, tudom, hogy most nagyon magányos vagy és megértjük, hogy ilyenekhez kell folyamodnod, ez egyáltalán nem szégyen... — szónokolt Megan, de nem értettem, mire akart kilyukadni.

— Megan, te mégis mi a fészkes fenéről beszélsz? — szakítottam félbe.

— Az önkielégítés nem szégyen. Ahogyan a pornónézés sem — nyögte ki, én pedig szerettem volna elsüllyedni az ággyal együtt.

— JÉZUSOM, MEGAN!!! — visítottam fel.

— Most mi van? Nő vagy, nők vagyunk, nőből vagyunk, vannak szükségleteink — magyarázta bölcsen.

— Na jó, ez kezd egyre kínosabbá válni... — nyomtam meg a hangszórót, így újra csak én hallottam az érdekesebbnél érdekesebb beszélgetésünket, mert természetesen idáig kihangosítva beszéltünk és Wayne is mindent tökéletesen hallott.

A mellettem fekvő fiú legurult az ágyról és visszafojtott röhögéssel próbálta volna elhagyni a szobáját, mielőtt lebukott volna. Viszont a kereszthuzat keresztülhúzta számításait, és egyenesen rácsapta az ajtót, amihez hatalmasat koppant a feje.

— Bassza meg! — kiáltott fel, és becsukta maga mögött az ajtót.

— Nocsak, nocsak, Ashley Becker, úgy tűnik nincs neked szükséged semmilyen önkielégítésre — hallottam Megan hangján, ahogyan vigyorog és a háttérben Heath is felnevetett.