Black Friday | 𝘣𝘦𝘧𝘦𝘫𝘦𝘻𝘦𝘵𝘵

6.

Amy Prescott. Egy könnyűvérű ribanc. Így tudnám jellemezni. Egészen kicsi korom óta ismerem, legjobb barátnőm volt Kate mellett.
Mi voltunk hárman a szétválaszthatatlan barátnők. De mint minden hármas barátságból általában egyvalaki kiesik, és nálunk én voltam az a valaki. Felsőben, még középsuli előtt, Amy egy rendkívül rossz, zűlött társasághoz keveredett. Akik cigiztek, ittak és egyéb tudasmódosító szerekkel játszadoztak. Ugye említettem, én már kiestem a társaságból és nem foglalkoztam vele, de Kate még mindig barátkozott vele.

Egy nap Amy úgy jött át hozzánk, hogy világáról nem tudott. Össze-vissza beszélt, a szemei sem álltak jól. Anne ijedten kísérte a szobájukba és hívta fel szüleit, hogy Amy nálunk szeretne aludni. Anyukája azonnal beleegyezett, hiszen tudta, hogy legjobb barátnők voltunk. Amy másnap nem ment iskolába, szintúgy én sem és Kate sem. Nálunk volt a kupaktanács és Anne mindent kiszedett Amyből. Az alkohol mellett nem tudta megmondani mit szívhatott, de jó cucc lehetett, ha arra sem emlékezett, ki adta neki és hogy mi volt az.

Ez volt az első eset.

A következő viszont még ennél is rosszabb volt.

Hétvége volt, otthon segítettem Anne-nek az ebéd elkészítésében. Akkoriban Amy nem nézte jó szemmel, hogy Kate velem és vele is barátkozott. Ezért eldöntötték, hogy a hétvégén Kate náluk alszik. Előre féltem, hogy mibe fogja belekeverni Kate-et. De Amy túllépett egy bizonyos határt és ami sok, az sok. Bekábítózta Kate-et, amit ki tudok nézni belőle, és elvitte a kis "baráti társaságához". Kate drogon kívűl mindenféle piát ihatott, mert mikor rátaláltam bűzlött az alkoholtól és cigizhetett is. Ezt onnan tudom, hogy lefotózta Amy és elküldte nekem a képet.
Teljesen lesokkolódtam a legjobb barátnőm látványán és idegesen elindultam Amyékhez, hogy elrángassam onnan Kate-et, Amy pedig megérdemelte volna, hogy ott helyben felpofozzam. Anyukája nyitott nekem ajtót, azt mondta átmentek Kate-ékhez. Azonnal felhívtam Amyt és ordítottam vele, körülbelül fél órán keresztül, ugyanis hogyha nem mondja meg merre vannak, nem állok jót magamért. Ekkor rezgett telefonom. Újabb kép érkezett. Kate szerepelt a képen, meztelenül feküdt egy idegen, szintúgy világáról nem tudó fiú mellett. Szemeim kikerekedtek, a szám teljesen kiszáradt. Nem tudtam, hogy mitévő legyek abban a helyzetben.

— Ez mire jó? Hogy Kate bedrogozva csinál olyanokat, amit amúgy nem biztos, sőt, tuti, hogy nem tenne meg? — kiabáltam vele a telefonban.

— Bosszút állok — mondta hűvösen.

— Mégis miért? És kin? — kérdeztem a kiabálástól rekedtes hangon.

— Rajtad, szívem. Hogy a bátyámat megcsaltad, te ribanc! — szinte köpte a szavakat. Rendkívül fájtak kimondott gondolatai. Korábban legjobb barátnőmnek tituláltam.

— Mi?

— Ne tagadd, hogy összejöttél Jake-kel és smároltatok a suli előtt, miközben a testvéremmel is kavartál! — emelte fel hangját.

— Mi van? Jézusom, Amy. Te nem vagy normális.

— Lehet. De az egyik hozzám legközelebb álló személynek okoztál csalódást és fájdalmat. Ezért most fordul a kocka, szivi. Én okozok fájdalmat neked. Hisz tudjuk, Kate a legjobb barátnőd...

Erre a beszélgetésre tisztán emlékszem. Mély lyukat égetett a tudatomba. Amy Kate-et használta fel ellenem és mint valami marionett-bábut, úgy rángatta. Másnap Kate sírva hívott fel és könyörgött, hogy menjek el érte, mert fogalma sincs hogy hol van. Egy kis navigálással és szerencsétlenkedéssel eljutottam a lelakott, büdös kis házikóhoz. Kate ruháját felvéve ugrott zokogva a nyakamba. Folyamatosan kérdezgette, hogy miért, hogyan került ide és hogy került férfivel egy ágyba. Elmeséltem neki részletesen mindent, egy részt kihagyva. Hogy Kate miattam szenvedett. Vagyis nem teljesen voltam hibás. Csak részben. Amy bátyjával nem tudtam, hogy álltunk, nem is keresett, ezért összejöttem Jake-kel, aki egy überrendes srác volt. Két hét elteltével Amy bátyja kirakott egy képet, ahol pózolt valami felfújt libával. Gondoltam szakítottunk. De ő nem így gondolta. Rá egy napra meglátta, ahogy Jake megcsókolt a suliban és elkezdte játszani az ártatlant.