Black Friday | 𝘣𝘦𝘧𝘦𝘫𝘦𝘻𝘦𝘵𝘵

2.

— Mi van? — akadtam ki. — Ezt nem mondod komolyan, Kate?!

— Sajnálom! Esküszöm, én tényleg nem tudtam, hogy...

— Kate! Te vagy az egyik, aki pontosan tudja, hogy mit tett velem az a féreg! Erre te elhívod Floridába! Gratulálok! — keltem ki magamból.
Logan neve ezt hozza ki belőlem. Az őrültet.

— Ashley, nem tőlem kérdezte meg, hogy jöhet-e!

— Akkor? Gondolatolvasó lett, vagy megérezte, hogy Amerika másik felébe készülünk júliusban? Hm? — viccelődtem mérgesen.

— Ashley Becker! Lewis kotyogta ki neki és a nyaralásukat amúgy is lefújták! Majd megkérdezte Lewistől, hogy jöhetne-e velünk, és Lewis legjobb barátja lévén igent mondott!
— magyarázkodott indulatosan.

— És te? Nem mondtad Lewisnek, hogy nem jöhet? Nem mondtad, hogy "Már megbocsáss, de nem jöhet ez az undorító féreg, aki tönkretette a barátnőmet!" Vagy téged nem érdekel? — vágtam a fejéhez. De ahogy elhagyta számat ez a kérdés, már meg is bántam.

— Nem csak körülötted forog a világ, Ashley... — suttogta, mégis rémisztő volt, ahogyan Kate, aki mindig vidám és jókedvű, így beszélt.

— Akkor rám ne számítsatok! — csaptam le a telefont és mérgesen láttam hozzá Anne ínycsiklandó vacsorájához.

Nem tudok vele egy légtérben lenni. Még nem. Én megbíztam benne és azt hittem, hogy megváltozott. Hogy nem csak egy bunkó, arrogáns, öntelt seggfej. De az.
Egy bunkó, arrogáns, öntelt seggfej.
Aki minden lányt, akár a nézésével ágyba visz és mindent megszerez magának. Mindent, amit csak akar. És a tetejébe mindent lányt csak eldob, mint valami 'már többé nem használom' játékbabát. Kihasználja őket.
És sajnos én is a csapat tagja vagyok. Én hülye, 6 hónappal ezelőtt boldogan csókoltam meg a házunk előtt és a szerelemtől homályos látással nyugtáztam, hogy megváltozott.
De ugyan.
Csak rosszabb lett.

_________________

Vacsora után a szobámban unatkoztam, mikor a telefonom SMS-t jelzett. Ismeretlen számról jött. Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet, de bár ne tettem volna...

Ismeretlen: Szia, baba. Hallottam, hogy nem akarsz jönni Floridába. Miért is?

Kikerekedett szemekkel futottam végig a pár sort és nem hittem a szememnek. Csak egy valaki hív így. Az az egy személy, akit a hátam közepére sem kívántam.
Annak a személynek kitöröltem a telefonszámát, letiltottam minden virtuális oldalról.
Az a személy, aki az ominózus Black Friday-en utánam sem jött. Nem keresett azóta többet. Még csak fel sem hívott.
És ez volt az, amiért az őrületbe kergetett.
Nem tudtam, hogy miért nem keres. Fogalmam sem volt. Melissával végül nem jöttek össze, ezért sem értettem.
Na de egy pillanat... mi az, hogy "miért is?". Még hogy miért? Az agyam eldobom!

Idegesen nyitottam meg a telefonomban a kontaktokat és az idegtől remegő ujjakkal kerestem ki Kate telefonszámát. Körülbelül a tizenegyedik csengetésre fel is vette.

— KATE KIMBERLAY!!! — kiáltottam fel és a hangom is remegett az idegtől. Nem álltam messze egy idegösszeomlástól.

— Igen? — kérdezte hűvösen.

— Te elmondtad Logannek? Mégis miért?