A Sötét Árny

17. fejezet

Másnap reggel elgémberedve ébredtem fel. Szerencsére már senki sem feküdt rajtam, így nyugodtan álltam fel.

Nagyot nyújtóztam, majd megráztam magamat. Legszívesebben futottam volna egyet az erdőben, de nappal sokkal valószínűbb, hogy észrevesznek.

Helyette inkább visszaváltoztam, így már ember lábakon álltam. Teljesen meztelen voltam, de meg kellett keresnem a többieket.

A konyha felé vettem az irányt, ugyanis onnan hallottam a beszédet. Az ajtóban megjelenve magamra vonzottam a figyelmet.

Szerencsére csak Peter és Derek volt ott.

-Öhm, Melissa... Látom, öhm, felkeltél. -nézte a testemet tüzetesen Derek, Peter pedig nevetve fordult el.

Megforgattam a szemeimet, majd az ajtófélfának támaszkodtam.

-Kaphatok valami ruhát? -kérdeztem.

Ekkor Derek egyből lekapta magáról a pólót, amin én lepődtem meg. Elém sétált, majd a kezembe nyomta, amit egyből felvettem.

Nagyon nagy volt rám, de egyből az orromba szökött az illata. Felnéztem a zöld szemei, amik rabul ejtettek most is.

Az arca lassan közeledni kezdett az enyémhez, mikor Peter hangja törte meg a pillanatot.

-Még mielőtt itt egymásnak estek, szólok, hogy védekezzetek! -mondta, azzal elsietett mellettünk.

Az ajtócsapódásra riadtam fel, majd hátrébb léptem a férfitól. De Derek nem így gondolta, helyette inkább közeledett felém.

-Nekem iskolába kell mennem. -suttogtam rá se nézve.

Elmosolyodott, ami megmelengette a szívemet.

-És minek akarsz bemenni 2 órára? -kérdezte Derek, miközben már tényleg előttem állt.

A fedetlen felsőtestét tanulmányoztam, ugyanis sohasem láttam ennyire kidolgozott férfit. Megragadta a derekamat szorosan, amitől a felsőtestünk szorosan összeért.

-Tudod, hogy mit akarok, de ha nem érzel úgy ahogy én, akkor állíts le most. -mondta Derek, miközben a számat nézte.

Bár a szemei mégis megtaláltak egy pillanatra. Válasz helyett inkább megcsókoltam, ő pedig egy kisebb sokk után viszonozta is.

-Ezt egy igennek veszem. -mondta két csók között, de nem hagytam időt a beszédre.

Hirtelen felugrottam, a lábaimat pedig a dereka köré kulcsoltam. A férfi úgy vitt fel a szobájába, hogy a csókot nem szakította meg egyszer sem.

A szobájában lefektetett az ágyára, majd kigombolta a nadrágját, a gatyáját, és újból felém hajolt.

Én addig a pólót vettem le magamról, majd közelebb húztam magamhoz.

-Derek. -suttogtam, ő pedig annyira távolodott el tőlem, hogy bele tudjon nézni a szemeimbe.

-Mi az? Nem akarod? -kérdezte tőlem.

-De csak, nekem még... öhm... én még sosem.. -makogtam zavaromban.

Nem hittem volna, hogy valakinek sikerül majd zavarba hoznia. A férfi csak vigyorogva hallgatta, ahogy próbáltam kinyögni.

-Ne félj, vigyázok rád! -mondta, majd újra csókolózni kezdtünk.

Gondolom nem kell részleteznem, mi történt utána.