A Sötét Árny

15. fejezet

Miután egész éjjel álmatlanul forgolódtam, egyszerűen kikeltem az ágyból. Ideges voltam, amiért tegnap megnyíltam másoknak.

Minél hamarabb itt kell hagynom ezt a várost, különben olyan dolgok történhetnek, amire nem állok készen. Felöltöztem az átlagos ruháimba, majd egy sporttáskába elkezdtem belerakni a legfontosabb cuccaimat.

Egy hétre megyek, a munka pár nap alatt kész van, a maradék időt felhasználom a pihenésre. Néhány fegyvert is elraktam a biztonság kedvéért.

A csomagommal és a hátizsákommal lebaktattam a lépcsőn. A konyhapultról összeszedtem a listát a nevekkel, és az adatokkal együtt elraktam. Nem terveztem az iskola után feleslegesen hazajönni, időpocsékolás.

Megittam egy kávét, majd a reggelim után útra keltem. A riasztót benyomtam, a pótkulcsot pedig a kocsim kesztyűtartójába raktam.

Drága autómmal az iskola felé vettem az irányt.

Csend volt. Nem nagyon szerettem a rádiót, ugyanis a füleim eleve sokkal érzékenyebbek voltak a különböző zajokra.

Pár perc alatt már az iskola parkolójában kerestem helyet. Kiszálltam, és nem kell mondanom, hogy megbámultak.

Előhúztam a cigit a zsebemből, majd kényelmesen elszívtam egy szálat. Az épület felé vettem az irányt, amikor megláttam a bandát.

Többük életét megmentettem, szóval remélem békén hagynak most már végre. Ja mégsem.

-Melissa! -kiáltott utánam Lydia. Szemforgatva fordultam meg a bejárat előtt.

-Mi van? -kérdeztem gorombán.

Ők mindannyian engem néztek, amit nem értettem. Talán ennyire ellenállhatatlan volnék?

-Csak arra gondoltam, hogy beszélnünk kéne. -jelentette ki.

Tényleg nem értenek a szép szóból!

Gúnyosan felnevettem.

-És mégis miről? -kérdeztem.

-Mondjuk azokról a különös dolgokról, amik veled kézenfogva járnak? -kérdezte ugyanúgy Malia.

-Nem. -feleltem, majd indultam volna befele, ha Scott nem ragadja meg a kezemet.

-Dehogynem. Egy ideig tűrtük, hogy itt vagy, de most már adhatnál magyarázatot az idejöveteledre. -mondta ijesztően Scott.

Úristen, ettől most meg kellett volna ijednem?

-Na ide figyelj -kezdtem bele, miközben lecsavartam a kezét magamról. -semmi közöd ahhoz, hogy miért vagyok itt, másrészt pedig, aki nem ugrik be a falkátokba az halottan végzi? -nevettem fel.

-Harmadszor, sokkal erősebb vagyok nálatok, és ha akarnám, egy este alatt megölhetném az összes szeretetteket. Szerencsétek, hogy ezt eddig nem tettem meg, de utoljára szólok. Ne szórakozzatok velem! -mondtam fenyegetően, majd egyszerűen ott hagytam őket.

Egy gúnyos mosoly ült ki a számra. Borzasztóak ezek a kölykök. Beléptem a terembe, ahol gyorsan a helyemre ültem.

Irodalom következett, ahol Maliaval és Stilessel voltam egy csoportban. Csodás. Lassan mindenki a helyére szállingózott, mikor végre Thomas is megérkezett.

Egyből kiszúrt a szemével, mire biccentett egyet. Ugyanezt kapta válaszként is tőlem, majd a csengővel kezdetét vette az óra.

Egész végig halálra untam magamat. Ezt már nagyon régen tanultam a falkában, így inkább csak aludtam. Mikor megszólalt a csengő, felriadtam.