A Sötét Árny

5. fejezet

Rossz előérzettel keltem ki az ágyból. Felvettem valamit magamra, majd gyorsan lecsörtettem a lépcsőn. Reggeliztem is egy pirítóst, és a táskámmal együtt elhagytam a házat.

Nyugtalanul sétáltam az iskola felé, miközben próbáltam a gondolataimat elterelni. Mikor sétáltam végig a folyosón az emberek csak kerülgettek. Amióta Stiles nekem jött, senki sem mer még csak a közelembe sem jönni.

Inkább féljenek tőlem, attól nem lesz bajuk. Bementem az osztályba, ahol helyet foglaltam. Vettem volna elő a naplót, de rájöttem, hogy azt Jason-nél hagytam. Már álltam volna fel, viszont a tanár beelőzött, így kezdetét vette az óra.

A 4. óráig nem történt semmi izgalmas sem. Ugyanúgy bementem a terembe, ahol megláttam, hogy megint a McCall banda közé szorultam.

Ezaz. Sikerült őket elkerülnöm, de matekunk akkor is közös volt. Leültem az üres helyre, majd vártam a becsöngetést. A tanár elkezdte leadni az órát, mikor hirtelen Scott köhögni kezdett mögöttem.

Hátra fordultam, és láttam, hogy Malia és Liam sincsenek jól. A levegőbe szagoltam, ahol farkasölőt éreztem. Meg tüzet.

-Tanárnő tűz van! -kiáltottam el magamat, mire az osztály pánikolni kezdett.

Azonnal felpattant mindenki, ekkor megszólalt a tűzjelző. Liamhez léptem, majd a felsegítettem. Hagytam, hogy a vállaimra támaszkodjon.

-Lydia, Stiles! Segítsetek, farkasölőt égetnek! -mondtam, mikor már senki nem volt az osztályban.

Ők tették amit kértem, Lydia Maliához lépett, Scott pedig Stiles segítségét kapta. Én még elég jól bírtam mikor a folyosón csörtettünk végig a többi diákkal.

Amikor kiértünk, egy fához raktuk le a farkasokat. A szememmel Jasont kezdtem keresni, de sehol sem láttam. Megrémültem, ezért egyből vissza akartam menni, mikor eszembe jutottak a többiek.

-Lydia, hívd fel Dereket! Én visszamegyek a nagybátyámért! -mondtam, de már futottam is az épületbe.

-Melissa ne! -kiabálta Lydia, de ezt már csak bentről hallottam meg.

Hatalmas füst volt, én mégis magabiztosan mentem az igazgatói felé. Benyitottam a szobába, ahol a földön feküdt a férfi. A közelben volt a tűz, éreztem a meleget.

Kezdtem én is rosszul lenni, így felkaptam a nagybátyámat, és kifele igyekeztem. Elkezdtem köhögni, de nem hagytam magamat. Egyre közelebb volt a kijárat.

Amint kiértem, a nagybátyám mellett tűzoltók mentek el. A mentősök elvettek tőlem Jasont, és mikor látták, hogy jól vagyok, inkább mentek a többieket megvizsgálni.

Sok sérült volt, de én automatikusan a fához vettem az irányt. Már Derek is itt volt, a többiek mellett guggolt, viszont mikor meglátott engem, egyből felpattant.

-Jézusom Melissa! Te normális vagy? -kezdett el Lydia aggódni.

Nem tudtam rá figyelni, ugyanis a zöld szempárban aggódást láttam.

-El kell innen őket vinnünk! -mondtam, azzal Liam vállai alá fogtam, mert időközben mindannyian elájultak.

-Stiles! Lydiával ültessétek be a Jeep-be őket, nálam találkozunk! -mondta Derek, majd Liam-et elvette a kezeim közül.

A camaro felé sétáltam, bár nagyon kótyagos voltam. Az anyós ülésre egyből beültem, és lehunytam a szemeimet, amíg Derek berakta a kocsiba a farkast.

Ő beült a vezető oldalra, majd gyújtást adott, és már ott sem voltunk az iskolában. Közben a nagynénémet tárcsáztam.

-Melissa? -kérdezte.

-Agnes, Jason kórházba került! Nem tudtam vele menni. Tűz ütött ki a suliban, farkasölőt égettek! -mondtam.

-Istenem! Köszönöm, hogy szóltál Melissa! Ugye te jól vagy? -kérdezte.

-Igen. Szerencsére én ép bőrrel megúsztam. -mondtam, azzal bontottam a vonalat.

-Köszönöm, hogy jöttél, ahogy csak tudtál! -suttogtam lehunyt szemekkel.

-Semmiség. Viszont megadom a számomat, hogy ne csak Lydián keresztül tudj elérni. -mondta, azzal lediktálta a számát.

Megcsörgettem, hogy neki is meglegyen az én számom, majd elraktam a készüléket. Addigra pont a házához értünk, így mind a ketten kiszálltunk az autóból.

Derek kivette Liamet, míg én kinyitottam neki az ajtót. Lefektettük a kanapéra, én pedig fáradtan ültem le a földre. A légcsövem fájdalmasan égett, ami miatt grimaszoltam egyet.

-Minden rendben? -kérdezte Derek. Megráztam a fejemet, és ő egyből odaguggolt mellém.

-Egy pillanat és jól leszek. -nyöszörögtem.

Pár perc múlva Stilesék is befutottak, és a fotelokba ültették az ájultakat. Feltápászkodtam Derek segítségével, mire Lydia és Stiles fáradtan huppantak le a földre.

-El kell szívnunk a fájdalmaikat. -suttogta Derek.

Fáradtan Scott elé térdeltem és a kezemet a kezére raktam. Fekete erek jelentek meg, majd egy pillanattal később el is vettem.

Gyorsabban szívom el a fájdalmat, mint egy átlagos farkas, így Maliahoz léptem. Hozzáértem, de mikor kinyitotta a szemét elvettem a kezem. Liam is felkelt, és értetlenül néztek körbe.

Lydia elmondta a helyzetet, de mikor felálltam, megszédültem. Derek időben lépett elém, és elkapott. Liam mellé ültetett a kanapéra, majd elvette a fájdalmamat. Máris jobban lettem, bár egy kicsit még égett a légcsövem.

-Hogy kerültünk ide? -kérdezte Scott.

-Melissa megérezte a tüzet, majd segített kivinni titeket. Utána Derekkel elhoztunk titeket onnan. -mondta Lydia.

-Kidőltetek mind a hárman. -mondta Stiles.

-De akkor Melissa hogy hogy bírta? -kérdezte Malia.

Már vártam ezt a kérdést. Ugyanúgy a rideg arckifejezésemmel néztem rájuk.

-A farkasölő nem hat rám olyan intenzíven, mint rátok. A kék sisakvirág az egyetlen, ami engem is kiüt. -mondtam egyszerűen.

És ez teljesen igaz volt. Nem is akartam többet mondani, mert fájdalmaim voltak beszéd közben.

-Dehát ez hogy lehetséges? -kérdezte Liam.

A többiek vitatkozni kezdtek, de rám nem figyeltek. Így egy hang nélkül kiosontam, majd eltűntem. A sebességemmel pillanatokon belül otthon voltam.

Már sötétedni kezdett, mikor beültem a kádba egy fürdőre. Itt a napok csak villámsebességgel futottak el mellettem. A telefonom viszont ekkor megcsörrent mellettem.

-Szia Agnes. -köszöntöttem a nagynénémet.

-Szia Melissa! Jason kért, hogy hívjalak fel, mert szerette volna tudni, hogy jól vagy-e. -mondta, én pedig elnevettem magamat.

-Persze, jól vagyok! Én mentettem ki a suliból. -mondtam mosolyogva.

-Tényleg? Köszönöm Melissa! Ha valami történne vele én-

-De nem történt semmi, és nem is fog. Holnap bemegyek hozzá. -mondtam, azzal elköszöntem.

Fáradt voltam, és aludni akartam. Még mindig rosszul éreztem magamat, de ez megszokott volt. A vérfarkasok nem tudtak minden fájdalmat elvenni tőlem, így szenvedtem.

Mások helyett is. A szobámba lépve gyorsan felöltöztem, majd lementem kajálni. A tegnapi lasagne tökéletes volt, így azt ettem.

A csend most is kezdett felemészteni, így megpróbáltam minél előbb végezni. Utána lefeküdtem aludni, mert rosszul még mindig éreztem magamat.