Bunny in the mask ×Jikook× +21

▪️1.rész▪️

Jó olvasást! 😊

___________________________________

Taehyung pov. (meg.jegy.:igen néha lesz ilyen, mert közben ott is folyik az élet.)

Nem kellett volna hagynom csak úgy elmenni Jimint. Egész este hívogattam, de nem válaszolt voltam a lakásán is, de nem volt ott. Eszembe jutott még, hogy talán Yoonginál van és ott aludt. Igaz, hogy szakítottak, de ha Jimin beállít hozzá részegen biztos nem küldené el, hanem hagyná, hogy ott aludjon. Be csengetem majd hamarosan Yoongi pasija nyitott ajtót.
- Oh szia...ööö Yoongit keresem. - állok meg az ajtóban, ha nem ő nyitotta volna ki már rég bementem volna.
- Most kelt és elég morcos tudod reggel. - ál fére és enged be én pedig besétálok.
- Most nem igazán érdekel a reggeli hangulata. - állok meg a nappaliban.
- Ki a fene az ilyenkor? - bújik végre elő a szobából.
- Yoongi itt van Jimin? - támadom egyből le és fogom meg a vállát kétoldalt.
- Már mért lenne itt? Biztos mondta, hogy szakítottunk. - néz rám kisé furcsállva a kérdést.
- Tudok róla tegnap este nálam volt kicsit sokat ivott azóta nem hallottam róla. Hívtam este reggel voltam a lakásán, de nincs sehol és a telefont se veszi fel. - ülök le a kanapéra és a kezembe temetem az arcom.
- Tudod, hogy a külsője miatt bármikor meg támadhatják. Mi van, ha történt vele valami? - fordulok a most már mellettem ülő Yoongi felé.
- Biztos jól van. Meg fogjuk találni. - teszi a vállamra a kezét.
- Mi van, ha már késő és meg ölték? - kezdek el sírni.
- Nem veszíthetem el a legjobb barátom. - törölgetem könnyeim.
- Meg keressük. - simogatja a hátam.
- Hoseok el tudsz vinni minket kocsival? - fordul párja felé.
- Persze. - bólint.
- Gyere meg nézzük, ahol csak tudjuk, ha nem találjuk bejelentjük a rendőrségen. 24 órának úgy is el kell telnie, hogy elkezdjék keresni. - letörölve könnyeim fel áltam Yoongiék felöltöztek aztán elindultunk hozzám.
- Mere szokott menni haza? - kérdezi Yoongi mikor ki szálltunk.
- Arra. - fordulok meg és mutatok az útra.
- Menjünk a kocsit addig itt hagyjuk. - elindultunk arra felé figyelve hátha találunk valami esetleg Jimint valahol.

...

- Srácok találtam valamit. - kiált Hoseok és lehajol mire oda értünk fel mutatott egy láncot.
- Ezt még én adtam neki. - veszi el tőle Yoongi a kis karkötőt.
- Be kell menjünk a rendőrségre. - néz fel rám.
- Mi? Mért? - nézek rá kerek szemekkel.
- Ez nem simán kicsatolódot és le eset a csuklójáról. Látjátok el van szakadva. - emeli fel úgy, hogy lehessen látni. Igyekeztem tartani magam és nem összeomlani Jimin nekem olyan mintha a testvérem lenne. Rengeteg mindenben segített mindig számíthattam rá nem tudom mi lesz velem, ha ő nincs többé.

Jimin pov.

Kibilincselve ébredtem egy asztalon vagy széken kicsit olyan volt, mint egy szét nyitott szék.
- Úgy látom fel ébredtél. - jön mellém egy egész magas izmos srác egy bőr nyuszi maszkkal a fején.
- Ki vagy te? Hol vagyok? Mért hoztál ide? - kérdezem és kezdem el közben a kezem rángatni, de hiába a bilincs túl erős.
- Shh. - teszi szája elé a kezét majd enyémekhez és közelebb hajolt hozzám.
- Nem engedtem, hogy kérdez. - vigyorog.
- Mit szólnál, ha belesnék ide és szórakoznánk kicsit. - kezdi ágyékom simogatni nadrágon keresztül.
- Ne. - válaszolok ijedten.
- Ha még egyszer meg szólalsz be kell, hogy tömjem azt a jó szád. - szorít rá tagomra így egy fájdalmasat nyögők.
- Meg érteted? - emeli fel a hangját én pedig hevesen bólogatni kezdtem.
- Jó fiú. - húzza végig egy ujját tagomon majd letépi rólam a pólót.
- Tetszik, de mit szólnál, ha kicsit véreznél is. Tudod az nekem nagyon tetszene és izgatna is. - vesz elő egy kisebb szikét ijedten figyelem ahogy mellkasom felé közelít vele majd húz rajta egy vágást. Vérem kibuggyan a kis sebből az idegen pedig meg babonázva figyeli közben el kezd vigyorogni is.
- Szép. - néz a szemembe boldogan.
- Egy beteg pszichopata állat vagy. - tör ki belőlem.
- Mit is mondtam a beszédről? - hangjától kicsit össze rezzentem és összehúztam magam.
- Úgy látom nagyon szopni akarsz. - szedi le a bilincseket és rángat át egy székhez, aminek a háttámlája kicsit hátra van döntve. Leültet és kezemet hátra bilincseli a szék mögé lábamat szintén. Nem tudok meg mozdulni sehogy se félek. Lefolyik néhány könnycsepp az arcomon és reménytelenül próbálok szabadulni.
- Engedj el...kérlek. - szipogok és már nem is látok semmit mintha egy köd felhő ereszkedett volna a szemem elé.
- Ez nem így működik picikém te most már az enyém vagy. - fordítja fejem maga felé államnál fogva erőszakosan.
- És hagyd abba a sírást most más dolgod van. - törli le a könnyeim én pedig szembe találom magam méretével. Ijedten nézek fel rá és némán kérlelően nézek a szemébe, hogy engedjen el. Nem fog beférni a számba a hátsóm pedig egyenesen szét is szakadna tőle.
- Tetszik ugye? Kapd be szépen. - nyomja számnak, amit én erősen összeszorítok és meg rázom a fejem.
- Gyerünk. - dörzsöli számhoz.
- Azt mondtam csináld. - emeli fel a hangját és szorítja ujjait nyakamra, amitől kinyílik a szám. Ezt kihasználva tolja be a végét és egy pillanatra meg ált.
- Most pedig hadd lássam mit tudsz nyalogasd és szopj. - nem akarom ezt az egészet, de félek. Félek mit fog tenni, ha nem teszem meg talán képes lenne meg ölni is. Nem akarok meg halni.