Sweet Punishment [Jimin ff.] - Befejezett

1. fejezet

A palota ma is élettel teli volt, vidám és szikrázó. Isteni illatok árasztották el a folyosókat. A konyhában serényen dolgoztak a nők. A szolgák vígan nevetgélve végezték dolgukat annak érdekében, hogy a palota belseje kifogásolhatatlanul ragyogjon. A legtágasabb és legdíszesebb teremben, a király trónján ücsörögve mosollyal az arcán fésülte lánya tűzvörös haját, aki lábát lógatva billegett ide-oda apja ölében. A királyné mellettük ülve figyelte a számára legfontosabb embereket, miközben folyamatosan horgolt. Mind a ketten kimerültek a rengeteg tanácskozás miatt, az ország sorsáért. Közeleg a háború, és ez kimerít mindenkit. Most viszont végre volt idejük a lányukra, a legjobb barátomra, Lily hercegnőre, aki alig volt tizenkét éves.

A kellemes hangulatot egy hatalmas tüsszentés zavarta meg. Lily leesett apja öléből, ám mielőtt még találkozhatott volna a padlóval, a király elkapta csöpp kis lányát, és visszahúzta magához. Lily folyamatosan köhögött, amitől a királyné zaklatottá vált, azonnal odaguggolt lánya elé, hogy támogassa. Beteg volt. Apám, Long király gyerekkori barátja és a mostani doktor is csatlakozott, hogy megnézhesse közelebbről a lányt.

Mióta ő uralkodott, apámat elhívta a faluból, hogy a királyi családot szolgálja. Gyerekkori barátságukra támaszkodva a bizalom akkora közöttük, mint a testvéreknél. Próbálták a királynéval karöltve egyben tartani a birodalmat a nehéz időkben, de míg Long király a palota fogságában élte mindennapjait, apám nem volt hajlandó beköltözni. Nincs szükség ahhoz, hogy hozzászokjunk a fényűzéshez.

Lily fiatalsága ellenére igen érett, és okos volt, a tanítóinak köszönhetően. Erkölcsösségének köszönhetően az apja nem fél, hogy egy nap majd neki kell átadni a birodalmát. Örülök, hogy a barátságunk nem romlott meg azért, mert ők trónra jutottak. Három évvel ezelőtt Long király bátyját, az akkori királyt megmérgezték, kapzsi és önző feleségét pedig elüldözték, hogy a White család vehesse át a birodalom feletti hatalmat. Nehéz idők voltak, minden támogatásra és barátra szükség volt, hogy a mostani erős és összetartó országot ki tudják alakítani. Akkoriban nagyon féltem, mert messze sodort az élet Lilytől. A betegségét az apám kezeli, de nem tud sok mindent tenni ellene, az elemzésen kívül. Olyan ritka, hogy még a könyvek sem írtak róla.

Tüsszögéssel indul, majd köhögésbe torkollik, végül szédülni kezd és vért hány, amíg el nem ájul. Ez megy évek óta, és semmilyen gyógyszerre sem reagál. Apám nem mutatja, de kétségbe van esve, ahogy én is. A királyi család pedig próbál erősnek maradni, de rettenetesen félnek, hogy elvesztik a lányukat. Elvégre Lily lesz az első uralkodónő. Akinek oldalán férfi csak akkor fog megjelenni, ha házasságról lesz szó. De a döntési illetve a hatalmi jog akkor is Lilyt fogja illetni. Ez a király személyes kérése volt, amit azóta lepecsételtettek.

Pár nappal ezelőtt, apám szomorúan közölte velem, hogy össze kell pakolnom, mert elköltözünk. Lily betegsége romlott, a király pedig megparancsolta, hogy ha a palotába nem is, de a birtokra be kell költöznünk. Én nélkülözhetetlen vagyok, elvégre ha apám bevégeztetett, én fogom átvenni a helyét. Éppen ezért követem őt mindenhova, és figyelek meg minden betegét. Gyorsan tanulok, és nehezen felejtek, ebből kifolyólag igen sok növénynek tudom a nevét és a hatását. Ez pedig a leendő doktoroknál nagyon jó előjel.

Apám azt tanácsolta a királynak, hogy vigye fel a lányát a szobájába pihenni. Azonnal a karjaiba kapta, és elindult vele a lépcsők felé, de az ajtóba érve megfordult, és fejével intett nekem, hogy kövessem. Apám ott maradt a királynéval, látszólag Lilyről beszéltek, ezért nem vártam, engedelmesen utánuk futottam.

- Kérlek maradj vele. Ha bármi történne, értesíts. A tanácsteremben leszünk - suttogta. Úgy tűnt, Lily elaludt a karjában, és nem akarta felébreszteni.

- Igenis - feleltem, mikor beléptünk a szobába. Lerakta lányát az ágyra, betakarta, és ott hagyott minket. Amint becsukta maga mögött az ajtót, Lily szemei kipattantak, és rám nézve megragadta a kezem. Szimulált. Abban mindig is mester volt.

- Te tudod az igazat - mondta rekedtes hangon. Laposakat pislogott, ujjai forrók voltak. A láz a hatalmába kerítette. - Te hiszel nekem, ugye? A boszorkányról...

- Persze, hogy hiszek elvégre ott voltam - válaszoltam. Megnyugtatta a válaszom, sóhajtott egyet, és a plafont kezdte bámulni. - De nem lesz semmi baj - szorítottam meg a kezét.

- Meg fogok halni. Biztos vagyok benne.

- Apám megtalálja az ellenszert. Ki fogom tanulni a mesterségét, és ha ő nem, én mindenképp életben tartalak. Ezt megígérem neked.

- Egy nap enyém lesz ez a hatalmas ország. Nem lehetek gyenge - éreztem, hogy megremeg, majd elveszi tőlem a kezét, és az arca elé teszi. Nem akarta, hogy sírni lássam. - Biztosan az oldalamon maradnál?

- Igen.

- Nem fogod hagyni, hogy a hatalom a fejembe szálljon?

- Persze, hogy nem - mosolyodtam el. Felültem mellé, és megfogtam a karját, de nem vettem el az arcától. Csak azt akartam tudatni vele, hogy számíthat rám. Hisz ő az egyetlen barátom. Lily lassan leengedte kezét, szemei pedig lecsukódtak. Féltem, mert bár magabiztosan állítottam ezeket, mégsem voltam teljesen biztos abban, hogy be fogom tudni tartani.

Riadtan emelkedtem fel a paplan alól. Olyan valóságosnak tűnt, hogy a testem még mindig nem akart nekem engedelmeskedni, mikor a fejemhez emeltem a kezem. Már megint ez az álom! - mérgelődtem magamban. Hónapok óta nem láttam a folytatását, miért pont most kezdődött újra?

Idegesen túrtam a hajamba, és léptem a szekrényemhez. Nem ruhát kerestem, hanem azt a gyógyszert, amit a dokitól kaptam. Sajnos nem találtam meg, sőt, a nevére sem emlékeztem. Remek! Mikor ez az egész elkezdődött annyira megijedtem, hogy felkerestem egy pszichológust. Minden éjjel ugyanazokkal az emberekkel álmodtam egy teljes történetet, ráadásul úgy, hogy egy napot sem hagytam ki belőle. Mintha egy másik világba utaznék, miközben alszom. De ez valamikor október környékén abbamaradt, én pedig örültem, hogy a karácsonyom nem lesz zaklatott ezek miatt. Nem értem, miért kezdődött el újra, elvégre semmi olyan nem történt velem, ami ne szokott volna.

Az órámra pillantva sietősre vettem a lépteimet a fürdő felé. Egy gyors zuhany, és már mehetek is. Bár még nem kaptam értesítést az újabb ügyemről, a papírmunkával is el vagyok havazva, úgyhogy jobb lesz, ha rendbe teszem az asztalom. Mielőtt a főnököm meglátja. Szerencsére sok a munkája mostanság, ki se jön az irodájából.

A reggeli kávém után felvettem a táskámat, és elindultam végre. Az intézethez közeledve felnéztem az égre, ami most szürke színbe borult. Három napja mondja a vihart, de azóta se ért ide. A tél azonban annál inkább. Olyan hideg van, hogy a két pulcsi se elég ahhoz, hogy ne fázzak. Remélem a gyilkosok is ismerik a téli álom jelentését, és jegelik magukat az ünnepek utánra. Nem hiányzik egy szaftos gyilkosság karácsony napjára.

Előre kérek mindenkit, hogy nézzétek majd el nekem a gagyi ügyeket, amikkel próbálok majd játszadozni, hogy ne csak a szereplőinket körbeölelő őrlődés legyen a fő szál. 😂😂 Új nekem még ez a terep