Sweet Punishment [Jimin ff.] - Befejezett

32. fejezet

Jimin pov's

Közeleg a karácsony, nekem pedig egy világmegváltó ötletem támadt, KiRa ajándékát illetően. Taehyungal miután nyomoztunk egy kicsit, beugrottunk az ékszereshez, hogy körbenézhessek. A liliom egy nagyon kifejező és ártatlan virág, ezért is gondoltam rögtön KiRa-ra, mikor megláttam. Nem visel ékszert, pedig ki van lukasztva a füle. Vétek lenne elpazarolni.

A sok kacat között, amik olyan csicsásak voltak, hogy előbb ment el a kedvem az élettől, minthogy a pénztárcámba nyúljak megláttam azt, amit kerestem. Kicsit kisebb volt, mint amit elképzeltem, de a liliom forma volt a lényeg. Rögtön meg is vettem, és becsomagoltattam egy aranyos lila dobozba. KiRa meg fog ölni, de megéri, ha egyszer is láthatom rajta.

- YongRa hogy van? - kérdeztem Taehyungtól, mikor visszaültünk a kocsiba.

- Még nem ébredt fel, de az életjelei stabilak. Csak idő kérdése. Az orvosok reménykednek, hogy nem lesz amnéziás.

- Hát haver, abban én is - veregettem meg a vállát, mikor megálltam a pirosnál. Ha YongRa elfelejtené az egyikünket, Tae és KiRa teljesen összezuhanna.

Mint kiderült, a házban tartózkodott még egy ember a gyilkosság napján. A takarítónő. Mikor megláttam a nőt, először nem tűnt gyanúsnak. Amíg elő nem vette a sálját, ami ugyan olyan pamutból készült, mint amit találtunk a helyszínen. Ráadásul a rosszul lemosott rózsaszín körömlakkjának maradványai csak úgy virítottak a kezén. Biztosak voltunk benne, hogy valamilyen formában köze van az ügyhöz, ezért bevitettük kihallgatásra.

Taehyung nem szarozott, rögtön beavatta a bizonyítékokba, és abba is, hogy miért hisszük őt a gyilkosnak. Végig az ügyvédét emlegette, ám mikor egy óvatlan pillanatban megemlítettem neki, hogy mit kaphat azért, ha most nem vall nekünk, rögtön megtört.

- Nem őt akartam bántani. Nem tudtam, hogy ott lesz!

- Akkor kit akart megölni? - kérdeztem.

- Senkit! Csak meg akartam ijeszteni Mr. Kimet.

- Azt, aki fizeti önt? Miért? Rosszul bánik önnel?

- Nem velem, hanem a gyerekével. Én nem csak takarítok, hanem az öt hónapos babára is vigyázok. De azt az embert nem érdekli mi van a gyerekével. Tudom, hogy minden este kimegy meglocsolni a fákat az üvegházban, ezért gondoltam ráijesztek egy kicsit. Nem tudtam, hogy a felesége fog bemenni!

- Aztán mikor meglátta, hogy ott fekszik a vérében fogott egy nagyobb szilánkot, és agyonszúrta vele - fejezte be Tae, és már állt is volna fel, ha a nő nem szól közbe.

- Maguk miről beszélnek? - kérdezte zavartan. - Megláttam, hogy ráesett az ablak, és elfutottam. Aznap egy szállodában aludtam, megvan a számla, ha kérik. Biztosan rajta vagyok a felvételeken. Én nem öltem meg.

- Nem, de megpróbálta. Úgyhogy letartóztatom.

A kollégák elvezették a nőt, mi pedig bent maradtunk a kihallgatóban.

- Ezek szerint két tettes van. Az egyik mozgásképtelenné tette, a másik pedig megölte. De ki ölte meg?

- Nem gondolod, hogy megint ki kéne kérdezni a férjet? Mi lesz így a gyerekkel, hogy az anyja meghalt?

- Jó ötlet. Menjünk - álltam fel, és léptem ki elsőnek az ajtón. Amint beültünk a kocsiba észrevettem, hogy a telefonom hívást jelez. Rögtön felvettem mikor megláttam KiRa nevét.

- Jimin... Lehet nem leszek otthon mikor hazaérsz. Ha kulcs kell.. - kezdett bele, de a hangja elcsuklott. Sírt.

- KiRa, mi a baj? Hol vagy?