Sweet Punishment [Jimin ff.] - Befejezett

19. fejezet

Miután felgöngyölítettük az ügyet, és poénból örök barátságot kötöttem Leyla-val, minden visszatérhetett a normális kerékvágásba. Vicces volt Jimint azzal szekálni, hogy majd visszajárhatnánk iszogatni abba a bárba, elvégre Leyla úgy hálálta meg a munkánkat, hogy kuponokat adott az italokra és a fellépésekre. Persze mind a ketten tudtuk, hogy soha nem fogunk oda visszamenni, én mégis zsebre vágtam. Később még jól jöhet.

Az egész napos henyélés miatt úgy beállt a nyakam, hogy este muszáj voltam elfoglalni magam. Úgy kitakarítottam az egész lakosztályt, mintha most költöztem volna be. Este is alig bírtam aludni, attól függetlenül, hogy az álmom nem folytatódott. Kezdtem érteni, YongRa miért imádja, mikor erről mesélek neki. Most, hogy elfogadtam, ez is hozzám tartozik, érdekelni kezdett a dolog. Vajon a tudatalattim miért egy egész történettel próbál kommunikálni velem az álmomban? És vajon mi köze azoknak a szereplőknek az én életemhez? Mintha egy drámát néznék, félek mi lesz a lánnyal és a herceggel, főleg úgy, hogy a Marrie és Lily közötti kapcsolat nagyon hasonlít arra, ami YongRa és közöttem van.

Abban a reményben feküdtem le, hogy délelőtt kialhatom magamból azt amit este nem sikerült, de fél kilenckor hallottam, hogy a telefonom már harmadjára jelzett. Az első Hoseoktól jött, hogy van egy ügyünk, a másik Jimintől, hogy hol vagyok már. A harmadik viszont Taehyungtól. Az volt a kérdése, hogy YongRa miért nem veszi fel tegnap óta a telefont neki. Amíg fogat mostam én is megpróbáltam elérni, de a férfinek igaza volt. Nekem se válaszol, sőt, mintha ki lenne kapcsolva. Küldtem neki egy SMS-t, hogy ha ráér írjon vissza, és elindultam munkába. Jimin már bizonyára ott volt, ezért igyekeznem kellett.

Mire leértem a boncterembe már mindenki ott volt. Éreztem, hogy most valami más, és mikor megpillantottam az áldozatokat, megértettem miért. Egyszerre három is feküdt az asztalon.

,,Ez nagyon fáj! Engedj el! Ki a fasz vagy te? Ne csináld haver! Kérem, ne!"

A gondolataimban két nő és egy férfi hangja keveredett. A falhoz szorulva hallgattam végig. Mostanában egyre gyengül ez a képességem. Kifáradok közben, megfájdul a fejem, és olyan hangosan ordítanak, mintha itt lennének mellettem. Régebben nem volt ennyire intenzív.

- KiRa? - lépett elém Jimin, és simított végig a kezemen. Teljesen megfagytam. Éreztem már ezt, a bizsergést, a bőre melegét. Álmomban ugyan ezt éltem át, mikor Liam Marrie-hez ért. Mi ez az egész? Miért emlékszem ilyen erősen egy rohadt álomra?

- Szóval két nő és egy férfi - böktem ki és léptem el Jimintől. Hoseok felvont szemöldökkel nézett fel rám.

- Honnan tudtad?

- A csípőjéből - mutattam az egyik áldozatra, akin alig maradt hús. - Honnan kerültek elő?

- A kollégák hozták be őket. Egy parkba dobták ki őket, egymásra. Véleményem szerint ez a nő már legalább egy hete halott, és az állatok rágcsálták le a húst, a másik kettő viszont még friss. De valamit nem értek.

- Ne kímélj.

- Kim SoAh, Choi JinWoo és Kim JiA - kiáltott fel NamJoon. Mind a hárman ránéztünk, mire ő összébb húzta magát, és intett. - Bocs. Csak megtaláltam őket.

- Köszi - mosolyodtam el. Ezzel is előrébb lettünk, legalább nem ismeretlenek az áldozatok.

- A két nőt bejelentették eltűntnek, de... SoAh-t másfél hete, JiA-t pedig három napja.

- És a férfi? - kérdezett vissza Jimin, mire Nam megrázta a fejét.

- Nincs semmi.

- A nyakán levő seb arra enged következtetni, hogy meg volt kötve. Mint egy kutya. A csuklóján is látok ilyen nyomokat, de ezek a kis bemélyedések nem tudom mik. - Mindannyian körbeálltuk a nőt. A csuklóján, a nyakán, a vállán, a derekán, a lábán és a lábfején is volt.