The fallen cloud

Chapter three: The third request II.

Utunk nagyon hamar kezdetét veszi, ám nem azonnal Yilingbe indulunk, hiszen Sizhuinek még Lanlingben van találkozója.
-Hanguang-Jun, elnézést szeretnék kérni Jingyi miatt. Nem kellett volna Hanguang-Jun előtt...
-Ne kérj elnézést. Teljesen rendben van, ha veled kapcsolatos szándékait fizikailag is kimutatja.
-Tudom, de... Két férfit még sosem láttam baráti kötődésnél szorosabb kapcsolatban. Na meg... Nem tudom, hogy nekem hogyan kéne viszonyulnom hozzá, hogyan kéne iránta éreznem. Eddig türelmesen vártam, hogy rám találjon a szerelem, hogy megleljem a másik felem, most mégis nagyon össze vagyok zavarodva. Mit tehetnék, Hanguang-Jun?- hihetetlen, hogy ez a fiú pont ugyanúgy érez, mint annak idején én, amikor a kezdeti harcok után elkezdtem barátkozni Wei Yinggel.
-Tartsd tisztán az elméd és a lelkiismereted és akkor a szíved meg fogja idővel adni a választ.
Nem mond rá semmit, egy apró bólintással jelzi, hogy megértette.
Nincs nálunk sok arany, se ezüst, de arra elég, hogy megvegyünk két öreg lovat, mellette pedig még marad annyi, hogy néhány éjszakát ne a szabad ég alatt töltsünk, hanem fogadókban.

Szerencsére Lanling nincs vészesen messze Gusutól, kicsit kevesebb, mint hat órányi lovaglás után, délután egyre meg is érkezünk. Gyorsabb lovakkal jobban haladtunk volna, de már ezért a két, meggyötört páráért is hálásnak kell lennünk.
-A találkozóm negyed kettőre van megbeszélve, az Aranytó teaházba.
-Addig én körbenézek, nem foglak zavarni titeket. Az éjszakát itt töltjük, szóval nem kell sietnetek. A teaház melletti fogadóban foglalok szobát.
-Rendben, köszönöm!-válasza után elviszem és kikötöm a lovakat a város melletti erdő szélén.
Magányosan járom az utcákat, miután foglaltam estére szobát.
Betérek egy borozóba, ahol hiába kérek ki egy italt, esélyem sincs meginni, hiszen Jin Rulan és Sizhui rontanak be.
-Hanguang-Jun, azt hallottuk, hogy egy közelben gyilkosságok történtek.-mondja aggodalmas fejjel, én pedig éppen reagálnék rá, de a pincér gyorsabb.
-Jól mondja az Úrfi, hidegvérű, kegyetlen gyilkosságok. Állítólag egy szellem követte el őket. Nem ajánlom, hogy odamenjenek, a végén még magukkal is végez.
-Hát nem látja, kikhez beszél?! Kultivátorok vagyunk, ráadásul a legjobbak közül! Inkább azt mondja el, amit az esetről tud!-emeli fel megszokottan pimasz hangját Jin Ling. Hihetetlenül temperamentumos, akárcsak nagybátyjai...
-A közeli faluban történt minden. Az emberek azt beszélik, hogy egy dühös férfi szelleme öldököl, aki nemrégiben halt meg. Állítólag házasságtörésen kapta a feleségét. Megölte a nőt és a szeretőjét is megtámadta, aki végül leszúrta őt. Ám a szelleme visszatért és nem csak a szeretőt, hanem annak családját is kivégezte. Sokan attól félnek, hogy olyanokra is vadászni kezd, akiknek semmi közük a dologhoz, csak mondjuk az utcán látták a nőt a másik férfivel.
-Honnan tudja mindezt?-kérdezem kicsit gyanakvóan, nem szeretném, ha átverne minket.
-Több onnan menekülő ember volt már a vendégem. 
-Hanguang-Jun, az lenne a legjobb, ha odamennénk és kiderítenénk az igazat, ha pedig tényleg van ott gonosz szellem, akkor azt elpusztítanánk...-néz rám lelkesen Sizhui, én pedig bólintok.
-Jin Ling, velünk tartasz? Nem kell szólnod Jiang klánvezérnek, hogy elhagyod a várost?
-Miért kéne? Nyomós okom van a város elhagyására!

Nos igen, Jin Guangyao halála után megváltoztak a dolgok és nem csak annyiban, hogy lelki társammal külön váltak útjaink. Jin Ling hivatalosan is a Jin klán vezére lett, de fiatal korára és éretlen viselkedésére tekintettel nagybátyja, Jiang klánvezér intézi a fontos ügyeket egészen addig, amíg a fiú be nem tölti a huszadik életévét. Szóval ha papíron nem is, de gyakorlatilag Jiang Wanyin egy ideig két nagy klánnak áll az élén. A viszonyom továbbra sem a legjobb vele, de sokat javult ahhoz képest, hogy pár hónapja még legszívesebben elástuk volna egymást. Hiába nem mutattam ki, én is így éreztem. Azóta sem tudtam megbocsátani, hogy miatta nem tudtam visszahúzni a testvérét a sziklára és talán ez a tüske életem végéig ott is marad a szívemben. 

-És hol van ez a falu, Uram?-kérdezi udvariasan Sizhui.
-Ha elindulnak a Yunmeng felé vezető úton, az első, jobbra található ösvényen le kell kanyarodni és azt követni. Még a leglassabb lóval és szekérrel sem több, mint fél óra az út.
-Rendben, köszönjük.- mindhárman meghajolunk, majd elindulunk a lovak felé.
-Velem és Tündérkével mi lesz?-kérdezi hisztizve Rulan, mire Sizhui kedvesen mosolyogva válaszol.
-Felülhetsz mögém a lóra, Tündérke pedig majd fut utánunk. Nem nagy táv, a jószágaink öregek, bírni fogja.
-Persze, hogy bírni fogja, hát az én kutyám! Nincs olyan szörny vagy táv, amellyel ne tudna megküzdeni-feleli a fiatalabb magabiztos vigyorral arcán.
-Na meg nagyon aranyos is...-halkan kuncogva simogatja A-Yuan a kutyát, aki még hátra is dobja magát és jól el is nyújtózik.
-Csak azért ilyen, mert...mert te is az vagy...-a mondata végére Jin Ling nagyon elhalkul, hiába harsányan kezdett bele a kutya viselkedésének magyarázatába. 

A lovakat eloldjuk és felszállunk rájuk, majd útra kelünk. Igaza volt a pincérnek, valóban nagyon hamar el lehet jutni a faluba. Még egy perce sem vagyunk itt, de már sikítás csapja meg fülünket, Tündérke pedig esztelenül rohanni kezd a kialakult tömeg felé.
-Szörnyűség! Wang Taokuan ismét lecsapott!-visítozza egy nő, körülötte sokan sírnak és szörnyülködnek.
Odasietünk és észreveszünk egy vérben úszó holttestet. A két fiú azonnal kérdezősködni kezd. Ismét meghallgatjuk azt a történetet, amit a férfi mesélt Lanlingben, azzal kiegészítve, hogy a férj neve Wang Taokuan volt. Egy nő felajánlja, hogy megmutatja nekünk  a házaspár egykori házát és azé a fiatalét, aki a feleség szeretője volt.
-Jin Ling, Sizhui, ti menjetek és vizsgáljátok át a harmadik fél otthonát, én a házaspáréban teszem ezt. Ha baj van, azonnal gyertek át hozzám. Ha nincs, egy óra múlva itt találkozunk.-adom ki komoran az utasításokat, mire elsietnek, hogy tegyék a dolgukat.
Belépek az említett ház ajtaján, mely előtt fehér szalagok és füstölők díszelegnek. Szerény, visszafogott kis ház, egy nagy és egy kicsi szobával, továbbá egy átlagos méretű konyhával, fürdőszobával. Két embernek ennyi bőven elég. A por csak nagyon vékony rétegben fedezhető fel a tárgyakon, látszik, hogy nemrégiben még éltek itt. Elkezdem átnézni a polcokat, fiókokat, hátha találok valamit, de egyelőre még nincs semmi.
Érzem, hogy belép valaki, de csak akkor fordulok meg, mikor hangját is meghallom.
-Lan Zhan?