Édes, mint a szerelem

17.

James lediplomázott, én pedig lassacskán helyre rázódtam, bár még nem tökéletesen. Nagyon sokszor már elegem van abból, amint az orvos javasol és a sok szidásból, de próbálkozok nagyon erősen. Mindenki bíztat a környezetemben, aminek nagyon örülök. James talált a helyi sportklubban egy edzői állást, ami nagyon jól fizet, de nem szeretné hosszú távon ezt csinálni. Jobb szeretne fotózni vagy ilyesmi. Nekem még egy évem van hátra. Persze nagyon izgulok, hogy mi lesz majd az utolsó évben. Elvégre ez egy nagyon fontos év lesz. 

Egyik este az ágyon feküdtem James pedig mellettem ült és a laptopját bűvölte.

- Mit csinálsz szerelmem - bújtam oda hozzá.

- Képzeld van egy fantasztikus hírem - kezdte.

- Húha, ez nagyon komolynak tűnik.

- Az is kicsi szerelmem - mondta - szóval beszéltem a bácsikámmal, aki az állami fociklubbok központjának vezére és ajánlott nekem egy vezetői munkát az itteni helyi központban. Nagyon jól fizet és a fotózással is foglalkozhatok mellette.

- Szerelmem ez csodás - ugrottam a nyakába, majd egy csókot nyomtam a szájára.

- Holnap megyek be elbeszélgetésre.

- Nagyon szorítok neked.

- És van egy másik hírem is.

- Na, mondjad.

- Szóval Betty barátja az az az én volt legjobb barátom rámírt.

- És mit írt? 

- Türelem szerelmem. Igazából semmi komolyat. Hogy vagyok, mi van velünk és velük mi van. Betty jól van és a kicsi is és nagyon megbánták, hogy elmentek.

-  Hm, érdekes.

Másnap, mivel James korán indult a meghallgatásra én elmentem a közeli Shake bárba Nancyvel beszélgetni kicsit.  Ebédre haza mentem, majd délután találkoztam a zene szakkörről Alexxel. Sokat beszélgettünk, ötletelgettünk dalokról és nagyon hamar el is ment az idő. James dobott egy SMS-t, hogy ha kell értem jön én pedig megbeszéltem vele, hogy a parknál találkozunk. Alexnek sajnos hamar el kellett indulni, mivel neki hosszú az út hazáig, így én egy darabig egyedül maradtam. Ahogy vártam Jamest nem várt dolgok gyorsították fel körülöttem az életet.

- Becca?

Megfordultam. A hátam mögött egy nő állt, aki babakocsit tolt és a hasa kissé ki volt gömbölyödve.

- Betty?

- Igen - mondta mosolyogva.

- Te mit keresel itt? És megint terhes vagy?

- Haza költöztünk. Anyáék vettek nekünk egy házat mellettük és most jön a fiacskánk húga. 

- Aha. Szóval a csak úgy lelépek után jött a csak úgy haza jövök minek is szóljak a régi barátnőmnek sztori?

- Hidd el én nagyon sajnálom - mondta könnyekkel teli szemekkel. 

- Bocsi Betty, de mennem kell - mondtam, majd beültem James kocsijába.

Pár sarokra voltunk már a parktól, mikor James megszólalt.

- Betty?

Bólintottam.

- Haza jöttek?

Bólintottam.

- Hm érdekes kis páros, de ne ítéld el.

- Nem ítélem szimplán csak haragszok rá. 

- Nyugi szerelmem. Tudod, hogy ez most nem tesz jót neked. Megint le fog szidni az orvos.

- Nem érdekel - fontam össze a karom durcásan.

- De érdekeljen! Amíg Betty fel nem bukkant, addig semmi bajod nem volt. De jött ő és te hagyod, hogy megint felforgassa az életed?

- Igazad van - sütöttem le a tekintetem.

- Nyugodj meg  szépen, hidd el tiszta fejjel jobb lesz.

- Jaj, de bunkó vagyok! Neked hogy ment?

- Nagyon jól. Jövőhéten kezdhetek.

- Úr isten! Gratulálok szerelmem! 

- Jól van te dulifuli. Ma este elmegyünk az egyik kedvenc helyedre vacsorázni.

- Igen?

- Bizony.

- De jó.

Az este hamar eljött. Igazából először fogalmam sem volt hova megyünk. Majd mikor megérkeztünk rájöttem. Arra a tengerparti részre jöttünk, ahol legeslegelőször találkoztunk. Imádom ezt a partszakaszt. Sokkal szebb, mint ahol a túristák szoktak lenni. Leültünk a homokba terített plédre, elfogyasztottuk a vacsorát majd néztük a naplementét. Mielőtt haza indultunk megittunk egy egy koktélt és jót mulattunk a homokban. Este tizenegyre értünk haza. Hulla fáradtak voltunk, de kimerülten mégis boldogan aludtam James mellett.