Édes, mint a szerelem

6.

Már március vége köszöntött be. Öcsi rengeteg baráttal büszkélkedhetett, én pedig egészen megszoktam a vonatozást, de már csak 3 hét. Az nem sok. Michael minden héten jön hoz visz és persze ezért nagyon hálás vagyok neki. Mikor hétvégénként itthon vagyok igyekszek a tanulás mellett időt szakítani rá és elmegyünk más nem sétálni. És persze az öcsivel is igyekszem a kiesett időt pótolni. Érdekes mióta itt vagyunk nem találkoztam Jamessal. Nem is baj.
- Mindened megvan Bec?
- Igen. Hátizsák, bőrönd, laptop.
- Kajád, innivalód van?
- Oh basszus...
- Még jó, hogy itt vagyok. Tessék - adott át nekem egy nagy üveg ice teát és 3 sonkás szendvicset.
- Életmentő vagy. Jövőhéten meghálálom.
- Figyelj akarok szólni, hogy pénteken csak később tudok jönni. Jössz ugyan úgy ahogy szoktál és elboldogulsz vagy jössz később?
- Ugyan már Michael. Meg tudom oldani. Így is már olyan, mintha kihasználnálak. Pedig nem szeretnélek. De péntek este találkozhatunk.
- Rendben Bec. Na szállok le vagy megyek veled.
- Okés - öleltem meg - szép hetet! Még beszélünk!
- Neked is szép hetet! Hívjuk egymást mindenképpen.
Mikor megérkeztem a másik pályaudvarra Virág fogadott szokás szerint kitörő boldogsággal.
A héten egy csomó dogát írtunk és Virág is és én is csütörtök este a padlón feküdtünk.
- Feladom - mondtam.
Erre Virág mondott valami, számomra érthetetlen magyar mondatot. De nem hiszem, hogy kedvességek lehettek.
- Miért írunk ennyit? Már csak két hét van és érettségi.
- Na ez az. Legalább holnap délelőtt meccs van a suliba és egy csomóan nincsenek órán.
- Jupiiii! Akkor szerintem hamarabb haza is jöhetünk.
- És tudunk inni egy shaket.
- Klassz.
- Figyu. Nem maradsz mégis?
- Oh drága Bec! Nagyon idegennek érzem itt magam. De ne aggódj. Meg fogjuk egymást látogatni és Erasmussal lehet kijövök arra az egyetemre, ahova te is jársz.
- Rendben. Tudod te lettél az egyik legjobb barátnőm. Nem szeretnélek elveszíteni.
Másnap a suliba egy csomó focista követte egymást a folyosókon. Egyszer csak Virág megbökte a vállam.
- Figyu. A volt pasid nem focizik véletlenül?
- Anno nem focizott. Mert?
- Nézd - mutatott egy srácra, aki kiköpött James volt.
- Nem hiszem. Lehet csak hasonlít rá.
- Reméljük. Nos, de mára vége a napnak. Úgyhogy irány shakezni.
- Oksa. Csak felhívom Michaelt.
- Persze. Nyugodtan - kacsintott.
Egy szemforgatással nyugtáztam majd betárcsáztam a számár.
M: Hali Bec! De jó, hogy hívsz. Mizu?
B: Semmi kül. Most megyünk Virággal shakezni.
M: Lógtok - kérdezte nevetve.
B: Nem, dehogy. Csak valami focimeccs van.
M: Este tali?
B: Hánykor?
M: Nyolcra érted megyek az jó?
B: Naná!
M: Klassz! Érezzétek jól magatokat!
B: Meglesz! Szia!
M: Szia!
Vonal bontva. Virággal elfogyasztottuk a shaket. Majd kivittek a pályaudvarra. A vonat 14:30-kor indult, így kényelmesen elfoglaltam egy fülkében a helyem. Egy kigyúrt srác is beült a fülkébe, de ügyet se vetettem rá. A vonat pedig lassan beérkezett a célállomásra. Felvettem a hátizsákom, laptoptáskámat  a  vállamra függesztettem és a bőröndöt éppen levettem volna.
- Hagyd csak! Leveszem neked - mondta a srác.
- Oh köszi. Te is itt szállsz le?
- Aha. Épp focimeccsről tartok haza.
- Remélem eredményes volt.
- Nyertünk.
- Oh gratulálok. És a csapat többi tagja?
-  Maradtak ünnepelni.
-  És te?
- Én sietek haza. Tudod van egy lány, aki hosszú idő után haza jött, de még azóta nem is találkoztam vele. És mikor elválltunk nem tudtam neki elmagyarázni, hogy mi történt, mert egy lány lesmárolt és ő ezt pont látta.
- Akko igyekezz. Ha tényleg annyira szereted bizonyítsd neki.
- Mindenképpen.
- Nos én megyek a 6-os metróhoz. A buszállomásra megyek. Onnan pedig a 199-cel 5 megálló.
- Én is.
- Na akkor egy környéken lakunk.
- Úgy tűnik.
Hazáig sok mindenről beszélgettünk. Suli, tanulás, jövő stb. Miután leszálltunk a buszról ő még a sulijába elment, de én egyenesen haza.
- Szia Bec - rohant le az öcsém.
- Szia öcsi! Mizu?
- Olyan jó, hogy megjöttél. Segítek felvinni a bőröndöd.
- Oh de rendes vagy. Köszönöm!
- Oh kicsikém! De jó, hogy megjöttél. Michael?
- Nem tudott ma értem jönni, de este találkozunk.
- Jól van szívem.
- Iskola - kérdezte nagyapa.
- Nagyon jól megy. De már csak 2 hét. Aztán már itt leszek végig.
- Nagyszerű. Az öcsikéd pedig megy versenyre.
- Igazán? Na azt hiszem lesz mit mesélnie. Ha nem baj kipakolok aztán még beszélgetünk.
- Menj csak kicsim.
Betettem a mosnivalót a  gépbe, elrendeztem a könyveim, laptopom, küldtem Michaelnek egy SMS-t, hogy rendben megérkeztem, majd átnéztem az öcsémhez.
- Szóval verseny.
- Igen. Képzeld csak New Yorkba megyünk és találkozok anyával is.
- Ez csodás. De ugye lesz szállásotok?
-  Persze. Anya mondta, hogy szomorú, amiért nem tud veled beszélni.
- Figyelj öcskös. Én nagyon örülök annak, hogy te anyával jól megvagy és jó a kapcsolat, de én nem vagyok kíváncsi az ő szánalmas monológjaira arról, hogy mennyire szeret és hiányzok neki. Kihagyom. De örülök, hogy boldog vagy.