Édes, mint a szerelem

13.

Pontosan ma egy éve jelent meg az Édes, mint a szerelem első fejezete, így ennek örömére elhoztam nektek a várva várt folytatást! Fogadjátok sok szeretettel! És, így ennek alkalmából, ha van kedvetek csinálnék egy kérdezz-feleleket, bármivel kapcsolatban lehet kérdezni :) ha 10 kérdés összejön, akkor jövőhét szerdáig hozom! Na, de a folytatás:

- Azonnal fel kell hívnod Jamest, hogy szólj neki, hogy este mész! Na, de milyen ruha? Valami alkalmi vagy sportos? Oh te jó ég!

- Hé Betty nyugi - csitítottam barátnőmet, aki az események hatására nagyon felpörgött - szerintem teljesen jó valami sportos vagy hétköznapi. És még csak 11 óra van, szóval bőven ráérek felhívni.

- Na jó, de akkor is. Gyorsan el kell dönteni mit vegyél fel. És ha valami buli lesz?

- Na jó tudod mit? Felhívom most a kedvedért.

- De hangosítsd is ki !

- Mindenképp - forgattam meg a szemem, majd tárcsáztam Jamest.

James: Ez gyors volt csajszi. Vehetem akkor az estét aktuálisnak?

Én: Veheted, de Bettynek köszönd legfőképpen, aki érdeklődik, hogy milyen ruhába menjek. Tudod nem nézné jó szemmel, ha a barátnője nem a legmegfelelőbb ruhába megy el buliba.

Betty: Hé - kiáltott egy nagyot, amitől mindhárman elkezdtünk nevetni.

James: Nos, semmi buli nem lesz. Szimplán egy kis pizza, film és beszélgetés.

Én: Rendben. 16-ra ott leszek.

James: Érted megyek.

Én: Hát jó legyen. Akkor négykor.

James: Oké. Szia!

Én: Szia!

- Na, mostmár tökéletesen megnyugodhatsz Betty - mondtam kuncogva - én megmondtam, hogy nem kell kiöltözni.

- Na jó, ez igaz, de akkor is pakolok be pár cuccot neked biztos, ami biztos.

-Ha ettől jobban érzde magad - vontam meg a vállam - addig beszélek nagyiékkal meg öcsivel.

Nagyiék jelenleg nagyon jól szórakoznak, amit én persze nem is akartam megzavarni, de rögtön elmeséltem nagyinak az eseményeket és szinte a telefonon át láttam a hangjából egy olyasfajta mosolyt, hogy "én megmondtam, hogy Jamest szereti". Ami persze teljesen igaz is. Öcsi is jól van, eltekintve attól, hogy ráesett a karjára és megzúzódott, de ilyen a sportolók élete.Én pedig Betty jóvoltából már készen is álltam.

- Jó, hogy nem  nagy bőröndömet vetted le - mondtam neki - nem két hétre megyek.

- Jó jó, de ezt akkor is viszed. Megengedted, hogy én csomagoljak, így ezt viszed.

- Jogos.

- James itt lesz 15 percen belül. Szóval nézz szét a házban, hogy minden rendben van-e.

- Értettem főnökasszony - mondtam nevetve. 

- Bec hol időzöl már - kiabált Betty.

- Megyek már na. 

A barátnőm már a bejárati ajtóban állt, mint valami nővér, aki a hugicáját figyelmeztetni akarja minden eshetőségre. Vagy legalább is az aggódó, jó nővérek ilyenek. Lassan begurult James kocsija és Bettyvel búcsúzkodni kezdtünk.

- Na, én léptem - ölelt meg Betty - jó szórakozást fiatalok - mondta mosolyogva.

- És ti - kérdezte James - Jack csak úgy áradozik rólad folyton - dőlt neki James a kocsijának. 

- Valóban - kérdezte elpirulva Betty, mire én nevetni kezdtem.

- Úgy látom ez nem is olyan egy oldalú - mondtam Bettynek.

- Adj neki jeleket! Elég bátortalan - mondta James - amúgy haza vigyünk?

- Nem kösz, van egy kis dolgom.

- Gondolom - mondtam mosolyogva, majd beszálltunk a kocsiba.

- Gondolod Jackehez megy?

- Méghogy gondolom? Egészen biztos vagyok benne. Mikor a gólyabálba elhívta tegnap már majdnem úgy kezdett neki a készülődésnek, mint aki az Oscar gálára megy vagy a Grammy díjátadóra jelöltként.

- Azt elhiszem. Jut eszembe! Te kivel mész ha szabad kérdeznem.

- Hát...

- Nos?

- Még nem kért meg egy megfelelő partner sem, hogy menjek vele.

- Igazán? Nos, ha velem beéri hölgyem, akkor megtisztelne azzal, ha eljönne velem a gólyabálba.

- Nos, ha egy ilyen helyes, intelligens, kedves úr beelégszik velem, akkor elfogadom a meghívását.

Erre mindketten elnevettük magunkat, majd pillanatokon belül meg is érkeztünk. Kiszálltunk, felmentünk a lakásba, majd mikor bezárta James az ajtót megszólalat.

- Végig gondolva ez az uram túl öreges. Nem?

- Lehet - mosolyogtam - dehát mit mondjon az ember egy tőle 3 évvel idősebbnek? 

- Jogos - tette fel a kezét.

- De tényleg, hogy lehet az, hogy 3 évvel idősebb vagy és még csak másod éves vagy?

 - Egy évet a foci miatt kihagytam.

 - Oh értem. De jobban meggondolva nem sült el rosszul.

- Hát nem.

- Egyetem után?

- Még nem tudom. Egyenlőre élek a mának. Asszem. Te?

- Én szeretnék itt maradni, legalábbis mostani elgondolásom szerint.

Az este így ment. Beszélgettünk mindenféléről és bátran mondhatom, hogy jobban megismertük egymást. Tavaly túl felületes volt az ismerkedésünk, ezt bátran állíthatom, de most megismertük egymás  gondolatait, elképzeléseit, ami nem is tér el annyira egymástól. James, mint kiderült egy elég módos családból származik, de azért költözött el, mert a szülei és a saját véleménye szerint is meg kell tanulnia saját lábra állni, de persze nincs rosszban a szüleivel és a hugával sem. Szeretne egy építéstervező céget és majd saját házat, családot. Egyszóval olyasmit, amire bárki vágyik és vágyna normális esetben. Nem a pénz vagy a nagy karrier hajtja, hanem a nyugalom, a biztonságra való törekvés és egy család megalapítása. Én is elmeséltem neki minden, amire kíváncsi volt és tisztáztuk a nyáron történteket. Kb. hajnali kettő volt, mikor én elaludtam, de lehet James is. Azzal a gondolattal aludtam el, hogy milyen jó érzés újra vele lenni és semmivel sem cserélném ezt el.