Édes, mint a szerelem

1.

Egy örökké valóságot töltöttem el az önsajnálatommal... De csak is Miattad. Hiányoztál. Nem tudtam rajtad túl lépni. Hiányzott a csókod, az ölelésed, a nevetésed... Egyszóval minden, ami Te voltál. De rájöttem, hogy nem tölthetem életem minden egyes percét önsajnálattal. Nem fordulhatok magamba. Nem engedhetem meg ezt magamnak sem miattad, sem más miatt. Beköszöntött az új tanév. A nyári emlékek oly frissek voltak még. Letettem a suliváltásról... Miattad. 

- Jó reggelt Bec! Legyen szép napod - mosolygott anyu.

- Köszi, meglesz - rohantam, hogy véletlenül se késsek a suliból.

Két utcával feljebb vártak a barátaim. Virág, aki Magyarországról érkezett Amerikába. Nagyon aranyos csajszi.  És ott volt még Rob meg Kathe. Úgy gondolom pár hét alatt nagyon jól összebarátkoztam velük. Persze nagyon hiányzik Betty is. Visszatérve új barátaimhoz, soha nem gondoltam volna, hogy az iskolai ismerkedő napon szert tehetek tök kedves emberekre. Szóval újdonsült barátaimat valljuk be a sulinak köszönhettem. 

- Halihó - köszöntem barátaimnak.

- Hali - mosolygott kedvesen Virág - hogy vagytok?

- Fáradtan - hangozz Rob válasza.

- Jól - mondtuk egyszerre Kathhel. 

Megérkezett az iskolabusz. Rob és Kathe egymás mellet foglalt helyet, közvetlenül Virág és mögöttem.

- És te hogy vagy Bec - kérdezte halkan Virág.

Virág lett Betty meleltt az egyetlen nagyon közvetlen bizalmas személy, akivel tényleg mindent megoszthattam. Bár, Rob és Kathe is tudott arról, ami köztünk történt. De Betty és Virág tudott az egészről egész mélyen.

- Hát megvagyok - mosolyogtam - hazudnék, ha azt mondanám minden rendben, de már sokkal jobban vagyok, mint pár héttel ezelőtt. Na, meg hiányzik Betty és a nagyiék - nevettem.

- Azt meghiszem - mosolygott szomorkásan - nekem is nagyon nehéz volt ott hagyni a sulit, a barátaimat... Mindent - válaszolt keserédes mosollyal.

- Sajnálom - vígasztaltam.

- Ugyan - legyintett - azt hiszem már kicsit kárpótolva lettem - kacsintott.

A busz nagyot fékezet az iskola előtt. Mindannyian leszálltunk, mikor Fred a buszsofőr szép napot kívánt mindannyiunknak. Virág hosszú, derékig érő haja lengedezett a szellő hatására. Azt kell mondjam, hogy Virág nagyon szép lány.

- Nos, itt van az új lehetőségek kapuja - lelkesedett Virág.

- És mindannyian végzősök lettünk - tette hozzá Kathe.

- És jön a SAT - mondta unottan Rob.

- Ugyan Rob. Az adja meg az egyetemi pontokat és nem lesz annyira borzalmas - bíztattam.

- Hát reméljük...

Beléptünk a Virág által lehetőségek kapujának nevezett épületbe. A gimibe. Utolsó évesekként. Az órák ismét megkezdőttek, és minden visszatért a hétköznapi kerékvágásba. Mindannyian a padokat koptatjuk, SAT-ra készülünk, hisz mindannyian remek egyetemekre akarunk bejutni. És persze a suli mellett ott van a magánélet, amit valljuk be nem könnyű iskola mellet gondozni. 

Délután a srácokkal beültünk a kedvenc helyünkre. Virág egy epres shake-t kért egy nagy adag tonhalas szendviccsel, Rob egy steak-et kólával, Kathe csak egy palacsintát, én pedig egy extra nagy adag csokis shake-t palacsintával és egy sonkás szendvicset. 

- Nos, mi a véleményed a suliról Virág?

- Köszönöm Kathe a kérdésed, egészen tetszik.