Édes, mint a szerelem

8.

A Michaellel váltott csók után egyre közelebb kerültünk egymáshoz és még csak nyár közepe fele járunk. Elképesztő mennyire jól kijövünk. Sokat szoktunk sétálni, elmegyünk sokfele és a legfontosabb, hogy értelmes dolgokról beszélgetünk. Az érettségi után pontosan erre volt szükségem.
Július közepén egy esős délutánon átjött hozzánk Michael és az egész család -nagyi,papa, az öcsém- a nappaliban ültünk és beszélgettünk, amikor egy csengőszó megzavarta a csendet. Nálunk két hete a csengő hallatán megáll az élet, mivel mindenki tűkön ülve várja a felvételi eredményemet, legfőképp én.
- Szervusz Betty! Ez neked jött.
- Köszönöm Mr. Smith.
Az egyetem. El se hiszem.
- Olvassa el helyettem valaki - nyújtottam át a borítékot és az öcsém lelkesedve elvette tőlem és olvasta a lényeget.
- Ms. Betty Scott felvételt nyert egyetemünkre.
- Jézusom el se hiszem - mondtam hangosan.
A gratulációk után pedig megtörtént az ünnepéjes vacsora, majd Michaellel elmentünk ünnepelni a kedvenc éttermünkbe. Én egy hot-dogot, ő egy szokásos hamburgert vett.
- És most?
- Most örülünk. Aztán augusztusba beiratkozok és szeptembertől suli.
- Koliba mész?
- Dehogy. Innen be tudok járni. Ez így tökéletes.
- De nehogy megbánd.
- Nem fogom - mondtam majd megcsókoltam.
Este kilencre otthon is voltam, lezuhanyoztam majd lementem a nappaliban, ahol a családom már egy film által nyújtott másik világban járt. Csatlakoztam én is hozzájuk, amíg este tízkor meg nem szólalt a csengő.
-Megyek kinyitom.
Amikor lenyomtam a kilincset valami olyasfajta érzés fogott el, hogy ezt nem kellene megtenni. De végül lement a kilincs, az ajtó kitárult és...
- Anyu te mit keresel itt?

Elnézést a fejezet rövidségéért. Igyekszek most szünetben többet posztolni. Kívánok minden olvasómnak Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és sikerekben, boldogságban gazdag 2020-as Új évet!