COLORS. ➵ Harry Styles [BEFEJEZETT]

18. Fejezet

A szombati napom nem volt valami eseménydús, azt leszámítva, hogy a szörnyű rémálom miatt korábban keltem a megszokottnál. Az apámmal való kapcsolatomhoz nem fűzök sok reményt, ugyanis a tegnapi nap folyamán elárulta, hogy jelenleg New Yorkban él és dolgozik, és csak látogatóba jött ide. Egy másodpercre se éltem bele magam a dologba, így könnyebb volt végig nézni, ahogy egy búcsú - az ő szavaival élve; - nem végleges -, és a telefonszámának megadása után kisétált az ajtón. Anya teljesen kiborult, dolgokat csapkodott ide-oda, és úgy kiabált, mint még soha. Idegesen topogok az előszobában, egyik lábamról a másikra lépkedek, miközben olykor kinézek az ablakon, hogy ideértek-e már. A tükörbe pillantva elfog egy furcsa érzés, és aggódni kezdek, hogy vajon jól öltöztem-e fel erre a bulira. Csak túlgondolom ezt az egészet, hisz ez csak egy házibuli, melyet az osztálytársaim szerveztek. Várjunk csak. Amber azt említette, hogy a születésnapomat is megakarja ünnepelni ... És az osztálytársak szó alatt vajon Harry is az eszébe jutott? Nem hiszem, hisz azt mondta programja van.

Gondolataim mélyéről egy hangos dudaszó ránt ki, mire enyhén megrázom a fejem, és egy utolsó köszönés után elhagyom a lakást. Nem tudom mi ütött belép. Még nem lenne késő visszatáncolni ugye? De, hisz éppen a kocsi felé tartok.
- Szia. - tekeri le az anyósülés ablakát Amber, és kezét kidugva rajta izgatottan integetni kezd. Oliver is elmormol egy szia félét, majd miután beülök a kocsiba, beindítja azt. - Iszonyú jól fogod érezni magad. - fordul hátra a sofőrünk mellett ülő lány, és annyira boldog, hogy eljöttem, hogy az már kezd kellemetlen lenni. A kocsi belterét egy számomra teljesen ismeretlen dal tölti be, melyet társaságom nagyon élvez. Minél távolabb kerülünk a házunktól, annál jobban bánom ezt az egészet meg. Mindenki azt mondja lépjek ki egy kicsit a komfortzónámból, és éljek egy kicsit - de ez túl nagy lépés egyszerre. - Itt vagyunk! - kiáltja Amber, már majdnem sikítva. Gyorsan kipattan a járműből, és mikor meglátom, hogy mi fedi testét, nem tudok másra gondolni csak arra hogy túlöltöztem. Ha nem is olyan rövidet, mint az övé, de legalább egy ruhát vehettem volna fel. - Jössz már? - kérdezi türelmetlenül a lány, enyhén toporzékolva az esti hideg hatására. Egy apró bólintás után nyitom ki az ajtót, és szállok ki a kocsiból. A házat ismeretlen arcok veszik körül, ami egyszerre jó és rossz hír. Sose igyunk előre a medve bőrére - mondta mindig a nagymamám, is igaza is volt. Ott áll az ajtóba a legnagyobb rémálmom, akitől szerelmem megakar óvni. Szerelmem? Ez még nekem is annyira fura és új.
- Csáó. - kiáltja nekünk integetve, de a hirtelen mozdulattól meginog, így kezével gyorsan megragadja az ajtófélfát, hogy megtámaszkodjon. A mellettem álló lány egy hatalmas mosollyal az arcán figyeli a fiút, majd meglepetésemre átszelve a köztük lévő távolságot egy csókban részesíti. Akaratlanul is undor ül ki az arcomra, és Oliverre pillantok, ki fejét lehajtva áll mellettem.

- Mit álltok ott, mint a faszok? - köpi felénk a szavakat Zayn, és ebben a pillanatban legszívesebben itt hagynám az egész kócerájt, gondol majd mindenki rólam azt, amit akar. - Mire vártok még? Indulás befelé! - kiálltja, majd a mellette álló lány derekába mar, ki felszisszen. Amber a szemét forgatva löki el magától a fiút, majd indul meg befelé. Zayn egy pimasz mosolyt enged meg felém, de nem követi a lányt, hanem arra vár, hogy én is az ajtóhoz érjek.

- Ezt élvezni fogod. - suttogja a fülembe, mire elfog a pánik. Mielőtt még átgondolhatnám, hogy akarom-e ezt az egészet tol beljebb a házba, becsukva az ajtót maga után. A hirtelen elém táruló látványra minden porcikámon végigfut a borzongás, orromat felhúzom az azt megcsapó alkohol és füstszag hatására. - Tudod ki van még itt? - hajol közel a fülemhez, kezeit a vállaimra téve miközben még beljebb tol a tömegben. - A te göndör loknikkal ellátott herceged. - mondja szemrehányóan. A gyomrom görcsbe rándul a gondolattól is, hogy Harryt itt lássam, vagy hogy Harry itt lásson engem. - Igyál valamit, utána odakísérlek hozzá.

- Ne haragudj, de én nem iszom. - csóválom a fejemet ellenkezően, mire ő cinikusan felnevet. Kirántom kezemet szorításából, és az azóta teljesen felszívódott barátnőmet kezdem el keresni. Rossz ötlet volt idejönni, nagyon rossz ötlet volt. Hiába van kicsiny házzal dolgom, Ambernek sikerült teljesen felszívódnia a szemem elől, ami egyre jobban kezd frusztrálni, és megijeszteni. Ahogy egyre mélyebbre sodor a tömeg, úgy nőnek bennem a negatív érzések, és lassan a levegőm is fogyni kezd. Megelégelve a nyomort, és már amennyire erőm és hirtelen jött bátorságom engedi lököm el a diákokat az utamból, hogy minél előbb némi személyes térhez jussak. Egyáltalán honnan ismer Zayn ennyi embert, hogy egy ekkora házat betöltsön velük? Ahogy elfogynak előttem az emberek az emeletre felvezető lépcső aljában kötök ki, melynek tökében két ismeretlen srác helyezkedik el. Először ott készülök hagyni őket, aztán mégis visszafordulok hozzájuk, majd minden bátorságomat összeszedve megszólítom őket.

- Nem láttátok Ambert? – kérdezem őket, mire az egyik a meglepett pillantását rám veti, míg a másik mindent mondó tekintetével végigmér. Megpróbálva kizárni a fejemből az utóbbit nézek vissza a másikra, várva a válaszát. – Körülbelül velem egymagas, szőke haja van. – fejtem ki neki jobban, de az arckifejezése alapján fogalma sincs kiről és miről beszélek. Ugyan látszólag elgondolkodik rajta, mégis végül fejcsóválva bizonyítja be a megérzésemet. A másik hirtelen ellöki magát a faltól, majd kezét megemelve az emelet felé mutat. Egy sóhajt kiengedve lépek előre közöttük, hogy a lépcsőn elindulva felfelé körülnézzek ott is. Hajamat a fülem mögé tűröm, és közben imádkozom, hogy barátnőm itt legyen.
Az emelet mindössze egyetlen szobából áll, és szerencsémre nincsenek sokan, szóval, ha Amber itt van, akkor nem lesz nehéz dolgom. Páran a nyitott ablaknál állva dohányoznak, míg a társaság csekély másik fele a kanapén üldögél. Az utóbbiak között meglátom a lányt kit keresek, és ahogy háttal ülve nekem csókolózik valakivel. Az a valaki kezd egyre ismerősebb lenni, és mikor teljesen felismerem a szívem a bokámig süllyed.

Harry Styles

- Tudom, hogy azt mondtad nem iszol, de egy pohár sör nem árt. - horkant fel Zayn, miután a kezembe nyom egy piros műanyag poharat, melyből vagy már százat láttam a ma este folyamán. - Na, csak egy keveset. – tolja az arcomba, melyre élesen beszívom a levegőt. Szemeimet megforgatva fogadom el az italt, és kortyolok bele. A fiú szinte elégedett mosollyal néz vissza rám, melyet nem tudok hova tenni. Lassan kortyolgatom a pohár tartalmát, remélve, hogy barátom megelégedve azzal, hogy elfogadtam eltűnik, de az ellentétje következik be. Továbbra is felettem áll, és karba tett kézzel figyeli, ahogy szépen lassan elfogyasztom a pohár teljes tartalmát. Ahogy hátra döntöm a fejem az utolsó korttyal, úgy némi mennyiség a pohár szájánál kicsordul az államra. Egy levegővétel következtében törlöm meg az arcom, felpillantva Zaynre, kinek alakja hirtelen homályossá válik. Leemelve a poharat egy teljesen fura, émelygő érzés kerít hatalmába. Az egész világ forog velem és minden teljesen homályossá válik körülöttem.
- Olyan könnyű téged rávenni dolgokra Styles, hogy az már egyenesen nevetséges. - mond valamit Zayn, és elveszi tőlem a műanyagot. Az elmémben teljesen összefolynak a szavak mielőtt még értelmezhetném őket. Mire felállok, hogy számonkérjem a fiú eltűnik előlem, de percekkel később vissza is tér. Vagyis csak hiszem, hogy ő, mert nem igazán látom.
- Harry, szerelmem. - suttogja a szavakat az illető, és mellkasomba belemar a fájdalom a gondolattól, hogy esetleg Felicity állhat most itt előttem. Nem. Legyek akármennyire elkábítva, abban biztos vagyok, hogy ez nem az én Felicitym. Az én Felicitym nem hív még így. A lány kezeit mellkasomra simítja, és hiába is próbálnám magamtól ellökni, túl gyenge vagyok hozzá. Kiabálni akarok, üvölteni, hogy eresszen el, de egy hang sem képes elhagyni a számat. Hirtelen tapad ajkaimra, és ekkor már teljesen biztos vagyok abban, hogy ez nem Felicity. Könyökét megragadva próbálom eltolni magamtól, de ő makacsul kapaszkodik belém, és látszólag élvezi is a csókot, annak ellenére, hogy nem viszonzom. A lábaim kezdik feladni a szolgálatot, megremegnek alattam és másodpercekkel később a fejem fájdalmasan találkozik a padlóval.
Az utolsó, amit még látok ahogyan valaki csatlakozik a lányhoz.
- Felicity hol van? - kérdezi a lány, mire a szívem fájdalmasan, még ha egy aprót is, de dobban egyet. Tehát itt járt.
- Zokogva tépte fel az ajtót. - meséli neki, a hangjából ítélve Zayn az. - Fektessük fel a kanapéra! - adja ki az utasítást Zayn, és próbálok ellenkezni és behúzni neki egyet, de teljesen gyenge vagyok, így az nem áll másból csak egy legyintésből. Csak nevet rajtam, és pont ez az utolsó emlékem mielőtt teljesen álomba merülnék.