COLORS. ➵ Harry Styles [BEFEJEZETT]

8. Fejezet

Ahogy ez a két szó elhagyja ajkait, csak pislogni tudok és próbálom nem feltűnően kapkodni a levegőt mikor felállok, ő is feláll, majd derekamnál fogva tolni kezd, egészen addig míg az ágyamnak ütközve lábaim feladva a szolgálatot lehuppanok az ágyra. Kezeit térdeimre simítja, majd enyhén széttárva a lábaimat beáll közéjük. Csak nézünk egymás szemébe egy darabig, egészen addig míg kezét gyengéden az arcomra nem simítja. Egyre közelebb és közelebb hajol hozzám, szokásos parfümjének kellemes vaníliás illata megcsapja orromat. Lehunyom a szemeimet és próbálom magam lenyugtatni, de mikor ajkai összeérnek az enyéimmel szinte azonnal kipattannak. Kezeim a vállára csúsznak, és érzem ahogyan izmai ellazulnak érintésem alatt. Kezeit megtámasztva mellettem térdel le, majd a derekamat megragadva közelebb húz magához, ezzel elmélyítve a csókunkat. Egy pillanat alatt csúsznak kezei combom alá, majd megemelve engem elfektet az ágyon miközben fölém tornyosulva egy másodpercre sem válnak el ajkaink. Kezeimmel közrefogom arcát, majd bátortalanul ugyan de göndör fürtjei közé vezetem ujjaimat. Egy apró és halk nyögés hagyja el ajkait, mely eléri, hogy a mellkasomban hevesen verő szívem kihagyjon egy ütemet. Furcsa érzés kerít hatalmába ahogy hatalmas tenyere pólóm alá csúszik, de csak a csípőmön állapodik meg. Gyűrűi hideg érintésére bőröm libabőrös lesz. Megragadom a pólóját és még közelebb vonom magamhoz, mintha attól félnék, hogy ez egy álom és ő nem is létezik, csupán csak az elmém szüleménye. Néha tényleg úgy érzem. Annyira tökéletes, olyan komoly és határozott arcvonásai vannak. Akárhányszor kinyitja azokat a telt rózsaszín ajkait csak értelmes és meggondolt dolgok hagyják el azokat. Mint egy bukott angyal.

Hirtelen válik el tőlem, heves zihálásunk tölti meg kicsiny szobám belterét. Csak mélyen nézünk egymás szemébe és próbáljuk felfogni a történteket. Szeme csillog, szája duzzadt és bárcsak ezt a látványt látnám minden nap, ilyen közelségből.

- A szemeid. - suttogja, és karjaival még mindig fölöttem támaszkodik. - A szemeidért megmutatnám ki vagyok és mi van a szívemben. - szavai fájdalomként hasítanak a szívembe, teljesen meglepnek és úgy érzem menten megfulladok. Finoman csúszok ki alóla, felülve az ágy szélén míg ő hanyatt fekszik mögöttem.
Kisétálva a szobám erkélyére sóhajtok egyet, és élvezem ahogyan a beszívott hideg levegő átjárja a tüdőm, ezzel valamelyest lenyugtatva lelkemet. A nap lemenőben van, sárga fénye már csak néhány ház tetején látszódik meg.
Nemsokkal később hallom ahogyan az ajtó becsukódik, és másodpercek elteltével valaki - akiről pontosan tudom ki - könyököl mellém a korlátra. Csak állunk némán egymás mellett figyeljük az eget.

- Lehet egy kérdésem? - töröm meg a csendet, mire rám emeli zöld szemeit. Egy pillanatra elveszek bennük, és még azt is elfelejtem mit akartam. Csak bólint, és ismét elnéz. - Miért pont én? - szalad ki a kérdés a számon. Harry a gyűrűit kezdi forgatni ujjain, szemöldökeit összeráncolva és ajkait egy vonallá préselve összpontosít arra, amit csinál. Tudom, hogy a válaszon töri a fejét. Ha nagyon koncentrál akkor jelenik meg a szemöldökei között az az apró ránc, és ilyenkor arckifejezése igazán megrémítő, de mégis valamiért vonzza az ember tekintetét. Van benne valami amiért az ember csak nézi őt, mint egy festményt a múzeumban.

- Mert te más vagy. - mondja végül. - Te veled nem érzem azt, hogy csak a szex miatt akarsz engem. - szemeim elkerekednek, ő idegesen a hajába túr. - Te önmagamért vagy velem, és úgy érzem törődsz velem. Az emberek sosem kérdezték meg hogy jól vagyok-e, vagy hogy milyen a kapcsolatom a szüleimmel, vagy hogy egyáltalán mi van velem. Mindenki csak azért volt velem mert úgy nézek ki ahogy. Bár. - nem hagyom, hogy végig mondja, tenyereim közé fogom arcát és elérem, hogy rám nézzen.

- Nem. - csóválom a fejem. - Te igen is tökéletes vagy, és nem csak itt. - hüvelykujjammal megcirógatom bőrét. - Hanem itt is. - kezemet mellkasára helyezem, ezzel imitálva szíve kilétét.

- Nem tudod mennyire félek. - suttogja.

- Bármi is legyen, amitől félsz, nincs okod rá. - csóválom meg a fejem.

- Félek, hogy ennél még jobban magamba bolondítalak, és szinte biztos vagyok abban, hogy annak nem lesz jó vége. - feleli. - Nem vagyok jó ember Felicity. - löki el magát a korláttól, és ezzel együtt tőlem is. Csak állok és nézem ahogyan ismét bezárkózik előttem.

- Dehogyisnem Harry. Tudom, hogy nehéz dolgokon mentél keresztül. - nagyot nyelek. - És tudom, hogy rémálmaid vannak, és minden ellen megpróbálsz egyedül küzdeni, de hagyd, hogy segítsek. - a szél arcomba fújja hajamat, és a hideg hatására összefonom karjaimat magam körül. Szemei először kikerekednek, valószínűleg nem számított rá, hogy így szembesítem ezzel. Közelebb lép hozzám majd gyorsan és váratlanul és durván érinti ajkait az ajkaimhoz, ám maga a mozdulat olyan lassú, és érzelmes. Úgy érzem magam, mint egy lassított felvételben. Lelassúlnak a történések.

Sziasztok, remélem tetszett!
Kérlek hagyj nyomot.
All the love. x