Beside You (c.t.h.) [BEFEJEZETT]

Karácsonyi különkiadás!

- De most már itt vagyok. És te velem vagy – suttogja és gyengéden végig simít hátamon, mire gerincemen végigfut egy kellemes bizsergés. Calum eltol magától egy kicsit, leengedi a lábaimat a földre, mire lábujjhegyre állok, hogy felérjem őt. Homlokát enyémnek dönti és ad egy apró puszit orromra, mire elmosolyodom.

- Borzalmas volt csak kamerán látni téged – sóhajt fel. – Nem is tudom, hogy bírtam ki – egy könnycsepp gördül ki a szememből. Kezét felvezeti arcomra és hüvelykujjával letörli a könnyeimet. Derekamon pihenő kezével közelebb húz magához, mellkasunk már összeér. Ajkaimat beharapom, hogy ne sírjam el magam jobban, de ez nem jön össze, mert újabb és újabb könnyek hullanak le arcomon. Egyesével lecsókolja őket, majd újra szemembe néz. Lepillant ajkaimra, majd vissza szemeimbe és ezt eljátssza vagy ötször.

Hosszan szemembe néz, majd tarkómra rakja kezét és ajkait finoman enyémhez érinti. Ajkai pont olyan édesek, mint mindig. Gyomrom megremeg, mikor ujjaival arcomat kezdi simogatni. Szerintem nem is lesz olyan, hogy ne érezném ezt akárhányszor megérint.

- Bocs Rosie, de ez a sapka borzasztóan meleg – nevet fel és lekapja a fejéről, miután elvállt tőlem.

- Senki nem kért rá, hogy vedd fel – túrok bele hajába, mert a sapkától kissé össze lett kócolva.

- Azt hittem örülsz neki, ha már tőled kaptam – vág egy grimaszt és összefonja maga előtt a karjait.

- Nem hittem, hogy ennyire tetszeni fog – nevetek fel.

- Óóó, azért túlzásokba ne essünk – tartja fel a mutatóujját és szorosan elém áll.

- Én túlzásokba? Ugyan, te meg miről beszélsz? – vonom fel a szemöldököm. Calum kacagva beletúr hajába és átöleli derekamat.

- Oké Mrs.Szarkasztika – viszi le a hangját és homlokát enyémnek dönti. – Annyira jó, hogy végre itt vagy – sóhajtja.

- Még itt leszek egy ideig – suttogom és kezeimet nyakába akasztom, majd az ott lévő göndör tincsekkel kezdek játszani.

- Tudom – nyom puszit számra. – Pont ez a jó benne!

[…]

- Én akarok kezdeni – visít fel Lena és a csillogó, díszekkel megrakott fenyőfa elé rohan. Mivel nem tudtam hamarabb hazajönni a család többi tagja már lebonyolította az ajándékozást, így már csak én vagyok hátra.

- Boldog karácsonyt – lép elém és felém nyújtja a piros ajándéktasakot. Vigyorogva néz rám, miközben a hátam mögül előhúzok egy arany csomagolópapírba bújtatott ajándékot. Izgatottan pattog ide-oda, szinte kitépi a kezemből, mire én csak lemondóan megrázom a fejem és magam mögé rakom a tőle kapott zacskót.

Sorban adogatjuk egymásnak az ajándékokat. Apuéktól egy ’A világ legszebb helyei’ című könyvet kaptam, Luke egy szakácskönyvet vett nekem, Mike és Ashton egy nagy felfújható flamingós úszógumit. Mikor furcsa tekintettel kipillantottam a hóviharba, csak annyit mondtak, hogy nyáron majd jól jön. Zyan pedig egy Hannah Montana-s CD gyűjteményt vett nekem.

- Zyan, ez most komoly? – néztem fel rá, miközben a kezemben forgattam a félig kibontott ajándékot. – Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? – nevettem fel.

- Jók a megérzéseim – szegte fel az állát büszkén, de a szeme mellett összefutó nevetőráncokból lehetett látni, hogy mindjárt elröhögi magát.

- Na persze – rakom le magam mellé a CD-ket. – Most komolyan Zyan. Miért? – röhögöm el magam.

- Régen ez volt a kedvenced – mutat a mellettem heverő tárgyakra.