Beside You (c.t.h.) [BEFEJEZETT]

5; You are the expert!

(A Castaway-t hallgattam miközben írtam. Ha valaki szeretné ajánlom és csak hajrá😉 - írói szerk.)

Hordágyon fekszek. Számon lélegeztető és remegek. Kiráz a hideg, testem forró. Orvosok ezrei rohangálnak körülöttem egymásnak ordibálva. Mellettem egy srác áll a kezemet szorongatva. Arcán aggódás tükröződik. Sötétbarna haja belelóg szintén barna szemeibe. Óvatosan végigsimít kézfejemen és azt suttogja:

- Itt ne hagyj Rosie - gondterhelten beletúr hajába melyben szőke melír húzódik. Beharapja alsó ajkát és sóhajt egyet. - Ha jobban figyeltem volna. Az egész az én hibám - hunyja le szemeit és szorosabban fogja remegő kezemet.

- Nem - mondom erőtlenül és megrázom a fejem, már amennyire tudom.

- Elnézést uram, de most sűrgősen be kell vinnünk a műtőbe Ms.Morgant - csapódik mellénk egy orvos. A barna hajú srác nyom egy puszit forró homlokomra és arrébb lép. Még látom, hogy kezeibe temeti arcát mielőtt a műtő ajtaja becsukódna. Az utolsó emlékem, hogy egy idős nő mellém lép mielőtt elvesztem az eszméletem...

Izzadtan ébredtem hajnali négykor. Annyira valóságos volt ez az álom, mintha a jövőt láttam volna. Felülök az ágyamban és hajamba túrok. Megrázom a fejem és az ablakhoz sétálok.

Még van egy órám.

Kezembe veszem rajtömbömet és lerajzolom az álmomat. Egy hordágy, amin remegve feküdtem, elég durván lázas voltam. Mellettem a szinte má fekete hajú fiú. Kezünk összefűzve. Körülöttünk orvosok rohangálnak.

~~~

A gyógyszerek beszedése után felkaptam magamra egy maci nacit, egy fehér pólót, amin egy Hit the idiot felírat szerepel és egy nagy pulcsit, fülemre akasztottam az oxigéncsövet útnak eredtem a korházban.

M I K E

Nincs jobb reggel arra kelni, hogy egy vén nővér beront hozzád 'Visit van' kijelentéssel. A tegnapi balesetem miatt egy hétig legalább itt kell maradnom. Miután a nyanya végzett kivonult a szobámból, egyedül hagyva engem. Még nem voltam éhes, ezért úgy gondoltam felfedezem a kórházat. Mielőtt elindultam megnéztem, hogy hányas szobában vagyok, hogy ha esetleg eltévednék meg tudjam kérdezni merre van. 625. Megjegyeztem. A fejemet még mindig kötés borította és kicsit fájt is, de annak a fájdalomcsillapító mennyiségnek hála, amennyit beadtak nekem nem volt idegtépő. Egyedül róttam a kórház unalmas folyosóit, miközben mindenfélét dúdolgattam. Épp az 5. emeleti társalgóban sétáltam, amikor megláttam egy lányt, ahogy az ottani akvárium halait nézi. Derekáig leérő hullámos, barna haja és szintén barna szeme volt. Orrából egy cső lógott ki mely vállán pihenő táskájába futott. Vékony volt és sápadt - ezt még a vizen keresztül is láttam - fehér bőréről szinte világított lila arcmaszkja. Elsőre nagyon szimpatikusnak tűnt, ezért odaálltam mellé. Először én is csak a halakat néztem, ahogy ide-oda úszkálnak, de egy pár perc után felé fordultam.

- Ennyire érdekesek a halak? - kérdezem tőle, mire rám vezette tekintetét és óvatosan megrázta fejét.

- Nem, igazság szerint már szinte kívülről fújom őket - szeme melletti nevetőráncok megjelennek, így kivehető, hogy a lila anyagdarab alatt ajkai mosolyra húzódnak.

- Hogy hívnak? - kérdeztem tőle. Fejét az üvegnek dönti és sóhajt egyet.

- Hailey - mondja - te pedig...

- Michael - nyújtom a kezem, amit nem fogad el, hanem inkább hátrál egy lépést. Értetlenül rá mire lemondóan megrázza a fejét. - Mi a baj?