1 lift 24 óra

Utószó

Egy újabb csodás napra ébred Miami lakossága. Nem is akármilyenre. A hatszemélyes kis csipet csapatunk először találkozik ugyanis a szabadulás óta.

Keira már bent ül a váróteremben, ujjait tördelve idegességében. Tudja, hogy semmi baj nem történhet, de elkövette azt a hibát, amit ilyenkor az emberek általában szoktak. Egész éjjel videókat nézegetett a fogszabályzó felrakásáról és most teljesen be van parázva. A következő pillanatban kinyílik a fehér ajtó és Honey, illetve Wesley lépnek be az ajtón, méghozzá kézen fogva.

Ó, erről elfelejtettem mesélni?

A huszonnégy órás össze zártság után a két fiatal találkozgatott és viszonylag elég hamar össze is jöttek. Kit áltatunk? Igazából már a bezártság alatt is érdeklődtek egymás iránt, csak valamiért nem tudták bevallani az érzelmeiket.

- Na végre már! Hol voltatok ilyen sokáig? Már olyannyira tördeltem az ujjaimat, hogy szerintem tíz helyett mostmár húsz darabbal áldott meg az ég, ha nem többel. - ugrik fel idegességében.

- Nyugi hugi! - csitítgatja Wesley, ám nem jár sok sikerrel. - Ez csak egy fogszabályzó. Még nem a világ vége!

Na igen, Wesley még mindig ugyanaz, aki volt. Azaz sokmindent nem ért a testvérével kapcsolatban. Nem érti miért kell mindent annyira túlspilázni. Való igaz, hogy Keira volt, amit kissé túl reagált, de Wes az ellentéte volt a lánynak. Mindent félvállról vett.

- Na, mit gondolsz a Pilar Carmela Gimi új részéről? - kérdezi Honey, hogy elterelje újdonsült barátnője figyelmét.

- Öhm, előző héten néztük meg az új részt a liftben. Még két hét, mire kijön a következő. - néz rá értetlen arccal.

Honey ezt tudja és tisztában is van vele, de más nem jut eszébe, amiről beszélhetnének. Végül az zavarja meg a kínos csendet - ami beállt közéjük - , hogy ismét nyílik az ajtó. Kendra lép be rajta egy egyszerű, barna, testre simuló ruhában. Kezében fekete kézi táskájának pántja pihen én éppen telefonál.

- Megmondtam, hogy nem érdekel! Megkért minket és számít ránk! Szóval ajánlom, hogy szedd magad össze és told ide azt a kicicomázott testedet vagy nem állok jót magamért! - nyomja ki végezetül a telefont. - Jaj, sziasztok! Éppen a férjemmel beszéltem. Tudjátok Daisynek ma volt az óvodában ilyen apa - lánya nap és be kellett öltöznie. Viszont abban a ruhában nem volt hajlandó itt megjelenni, amit fel kellett vennie, de elintézem és itt lesz.

Az orvosi várószobáról még nem is meséltem. Egyszerű, fehér színű szoba és az a tipikus orvosi váró illata lengi be. Körben, a fal mellett székek helyezkednek el és a szoba közepén egy asztal található telis tele mindenféle napilapoktól elkezdve a sportújságokon át egészen a keresztrejtvényekig. Két fehér ajtó díszeleg a két egymással párhuzamos falon. Az egyik a fogorvoshoz, míg a másik a kijárathoz vezet. Egyszóval minden fehér és letisztult. Egyedül Keira izgul az egész miatt. Rajtuk kívül senki nincs a váróban, így egyre jobban úrrá lesz rajta a félelem.

- Minek öltözött be? - kérdezi Honey érdeklődve, miközben krémszínű ruháját simítja ki.

- Disney hercegnőnek. - hangzik a válasz és ezzel egyszerre nyílik az ajtó is.

- Nevetséges! Ez egyszerűen nevetséges! - lépked befelé Luis, nyomában a lányával.

Hangos röhögés hangzik fel, hiszen a férfi egy rózsaszín, abroncsos ruhában és egy koronával a fején érkezik meg. Pufogva ül le a Keira melletti székre és kezeit maga előtt összefonva mered előre a semmibe.

- Apa - lánya nap volt, nem tehetsz róla, hogy a kedvenc mesehősének kellett beöltöznöd! Egyébként az abroncsos szoknya való igaz, hogy már túlzás volt, de már mindegy. - veszi ölébe Kendra kislányát, aki édesapjával ellentétben egy kantáros nadrágot, illetve egy csíkos felsőt visel.