1 lift 24 óra

13. | Szabadulás

Miami, Július 11
Liftben ragadás: 24 órája
Szabadulás: Hamarosan
Idő: 8:35

Mindenki döbbenten pislog maga elé és próbálja feldolgozni az előbb hallottakat. Éppen az előbb kiabált le egy férfi, hogy hallják e őt! Huszonnégy egész óra után! Ez egyszerűen hihetetlen! Hiszen már mindenki azt hitte, hogy már meg is feledkeztek róluk a sok fontosabb dolog miatt.

- Szerintetek is ez az, amire én gondolok? - kérdezi elérzékenyülve Keira.

- IGEN! - bokszol bele a levegőbe Luis boldogan. - Végre nem kell szó szerint négy fal között lennem. - látva a többiek reakcióját, azonban megváltoztatja a mondandóját. - Akarom mondani, egy öröm volt veletek itt poshadni, de azért ennek a hírességnek is szüksége van ám a pihentető alvásra!

- Na jó, valaki lőjön le! Ezt nem hiszem el, hogy ilyenkor is csak magaddal vagy elfoglalva! - szidja le a felesége. - Szólnunk kéne a munkásnak, hogy halljuk, persze csak hogyha nem akarunk tovább itt lenni.

- Igen ez egy jó ötlet! MUNKÁS BÁCSI ITT VAGYUNK! - kiabál fel Luis.

- MILYEN BÁCSI?! Mindjárt itt hagyom önöket, ha mégegyszer le mer valaki bácsizni! Egyébként is nem tudják, hogy a tűzoltóság van az ilyen helyzetekre szakosítva?

- Anyám, sokkal jobb volt addig, ameddig nem pampogott itt nekünk ez a Sam, a tűzoltó! Mondjuk először már azt hittem, hogy a jóisten szól hozzám, ezért nem értettem miért kérdezi meg, hogy hallom e. Mondom ember, szerinted nem hallom, hogyha a fejemben beszélsz? - hangzik a válasz. Ki mástól, ha nem a szeretett Luistól?

- Tudjátok. - kezd bele Keira, figyelmen kívül hagyva a férfi nyavalygását. - Lassan kiszabadulunk innen és mindenki megy a saját maga útjára tovább. Szeretném, ha mind tudnátok, hogy borzasztóan jó volt kizökkeni kicsit az életemből és veletek itt lenni! Szóval szeretném tőletek azt kérni, hogy tényleg tartsuk a kapcsolatot egymással és csináljunk még egy utolsó képet itt, a felvonóban! - tart egy kisebb beszédet.

Mindenki meghatódva hallgatja végig a mondandóját, majd oda állnak mellé, miközben elő veszi a telefonját.

- Háromra mondja mindenki, hogy szabadulás! Egy, kettő, oh happy day. - kezd el énekelni.

- Szabadulás! - kiáltja Luis, mire mindenki egyszerre néz rá értetlenkedő arcot vágva. - Most meg mi az? Ő mondta.

- Azt mondtam háromra. Nem az mondtam, hogy három hanem, hogy oh happy day.

Egy nagy rázkódást lehet érezni a felvonó tetején. Miután letörték az ajtót, jöhetett a fülke vészkijárata. Ezt érezte meg a hatszemélyes társaság, hiszen a tűzoltó rá nehezedett a fülke tetejére.

- Ha ezt tudom, hogy ennyire rossz lesz, akkor inkább sosem akarnék kijutni innen. - kezd el Luis bepánikolni.

- Na jó, egy, kettő, három! - mondja végül Keira és megnyomja a telefonján megnyitott kamera alkalmazás gombját.

Eléggé pillanatképre sikeredik, hiszen Luis éppen beszélt rajta, Honey és Wesley a dolgokat szedegették össze a földről, Kendra pedig próbálta Daisy szemében kevésbé ijedősnek bemutatni az édesapját. Egyedül Keira volt az, aki minden egyes képen másmilyen pózt választott. Végül egy nagy csattanás hallatszik és kinyílik a vészkijárat.

- Fényt látok! - áll alá Luis. - Nagymama, te vagy az? - kérdezi, mire a semmiből elő bukkan egy férfi feje. Ami nagy valószínűséggel a tűzoltóé, akivel eddig beszéltek. Vagyis, csak Luis beszélt vele, de ez most lényegtelen.

- Remélem jól vannak. Elnézést kérünk, amiért ilyen sokáig kellett várakozniuk! - a tűzoltó ruháján ott virít a névtáblája, Sam.

- Köszönjük Sam, amiért ilyen gyorsan kijutottunk innen. - válaszol ismét Luis, immáron felháborodva.

Sam egy létrát nyújt be és le mászik rajta. Immáron heten nyomorognak a kissé már szűknek érzett liftben és mindenféle óvintézkedés elmondása után, a cuccaikat össze szedve indulnak neki a kijutásnak.

- Egy pillanat! - teszi fel mutató ujját Keira és lő egy fényképet, amin a tűzoltó is rajta van. - Kell a kép a fotóalbumomba. - magyarázza meg a férfi értetlen fejét látva.

Sam annyiban hagyja a dolgot és inkább mosolyog, hogy a következő képen sokkal elfogadhatóbban nézzen ki. Végül öt kép elkészítése után neki is kezdhetnek a személyek kimentésének. Először Kendra mászik fel a létrán, majd Daisy, amit a családapa idegesen néz végig. Eléggé félti a családtagjait. Ezt követi Keira és Honey. Négyen már kint vannak, mégha csak a felvonó tetején is. Wesley és Luis segít ki adogatni a szatyrokat, táskákat és az összes olyan dolgot, ami még bent található. Miután ezzel mind végeznek egymásra néznek és elmosolyodnak.

- Itt találkoztunk először és itt is ismertük meg egymást. Itt derültek ki olyan dolgok, amikért nem annyira rajongtunk, illetve olyanok is, amiknek igen. Most pedig innen megyünk ki, ahol huszonnégy óra alatt nagyon sok minden történt. Együtt sírtunk, együtt nevettünk. Most pedig együtt is hagyjuk magunk mögött ezt az egészet. - fejezi be végül Wesley és fel mászik a létrára.

Még utoljára vissza néz, mielőtt ténylegesen elhagyná a fülkét és csatlakozik a többiekhez. Már mindenki csak Luisra vár, aki valamiért nem hajlandó megmozdulni. A tűzoltó is értetlenkedve néz rá, hiszen nem tudja hova tenni a férfi viselkedését.

- Na mi van már Luis király?! - kiált le Keira. - Csak nem berezeltél a szabadság tudatától?

- Én... félek a magasságtól! Rettentően tériszonyos vagyok! - vallja be szégyenkezve.

- Már egy létrán is? Hát, ezek szerint a születésnapodon nem repülőből fogunk kiugrani. Képzeld azt, hogy ezen múlik az életed! A feleséged és a lányod már itt várnak fent és rajtad múlik, hogy túl élitek e a játékot vagy game over.

Talán mintha a férfi a család szó hallatán össze szedné magát és pillanatokkal később már a létra első lécen áll. Csak fölfelé néz és mindent kizárva két személyre összpontosít, a feleségére és a lányára. Három perc után végre sikerül felérnie az öt léces létra tetejére. Onnan már csak egy nagyot kell lépnie és kint van a biztos talajon, de ezzel mindenki megvárta.

Mind a hatan egyszerre akarják megtenni az utolsó lépést a börtönből és az elsőt a szabadságba, mert nekik minden jó dolog ellenére egy börtönnel ér fel, hogy egy teljes napig nem volt magánszférájuk és van, akinek titkon Luisból is sok volt már néha. Mosolyogva néznek mind a hatan egymásra és nagyot lépve kint állnak a bevásárlóközpont emeletén. Luis az első, aki kimutatja boldogságát.

- Szabadság! - kiáltja és a földre fekve elkezdi puszilgatni a járólapokat. - Ennek a szabadságnak citrom íze van. Méghozzá savanyú citrom. - húzza össze száját.

Mindenki csak nevetve csóválja meg a fejét, már megszokhatták volna ezt, hiszen huszonnégy órája ismerték a férfit és az éppen elég volt rá, hogy kiismerjék.

- Remélem, akkor jövő héten számíthatok rátok a fogszabályzósnál. - kezd bele Keira. - Annyira fognak hiányozni ezek a pillanatok! - érzékenyül el és mindenki mélyen belül tudja, hogy igaza van a lánynak.

- CSOPORTOS ÖLELÉS! - kiáltja mindenki egyszerre és egy nagy tömegbe tobzódva ölelik egymást.

Ezek után mindenki szétszéled és megy tovább a saját maga útjára. Persze a kapcsolatot már most tartják egymással, hiszen mindenkinek jelzi a telefonja a következő üzenetet.

Keira Vance létrehozta a csoportot: 1 lift 24 óra