Előszó

1.6K 94 10
                                    

Szép napnak néz elébe Miami lakossága. Habár, nyár közepén hol ne lenne szép idő Alaszkát leszámítva? Egy világosszőke hajú lány lépked kék virágos egyberuhában a bevásárlóközpont liftje felé. Éppen nagy bevásárlást tart, tudniillik szülei megkérték rá. Nemrégiben érkezett és nagyon melege volt. Legszívesebben otthon ült volna a ventillátor előtt egy pohát limonádéval kezében, ehelyett most itt vár egy felvonóra. Mivel más nem igen tartózkodik várva a liftre így megnyomja a fölfelé mutató nyílat. Pár perc várakozás után az ajtók felett lévő kijelzőn megjelenik egy 0, ami azt jelenti megérkezett a felvonó. Egy csipogás kíséretében ki is nyílnak a nyílászárók.

Mielőtt belépne a kabinba kilép onnan két férfi nagy szatyrokkal a kezükben.

"Biztos őket is elküldték bevásárolni." - gondolja magában a szőkeség, majd belibbenve a felvonóba megnyomja a harmadik emelet gombját.

Körbenéz a szokásos szürke falakon. Rajta kívül még öten tartózkodnak bent: egy házaspár; egy körülbelül vele egykorú sötétbarna hajú fiú; egy nála talán egy - két évvel fiatalabb vörös hajú lány és egy kisgyerek. Előszőr a gyermeket nem tudja hova tenni majd beugrik neki, hogy biztosan a házaspáré; csak lehet pont haragszik rájuk, mivel duzzogva áll a sarokban. Éppen elhagyják a második emeletet amikor hirtelen rázkódik egyet a lift majd megáll.

- Mi történt? - kapaszkodik meg a felvonó falában a vörös, szeplős lány.

- Szerintem megálltunk. - szólal meg bölcsen a fiú.

- Na nem mondod! - csattan fel sértetten a szeplős. - Hé, te szöszi! Megnyomnád a sárga csengőt ha kérhetlek! - fordul a kék ruhás felé.

- Keira! Lehetnél kedvesebb is! - rivall rá a fiú a vörösre.

- Jaj megszólal a mindig kedves Wesley! Most komolyan, szerinted ezt el is hiszi rólad valaki?

- Mami, miért veszekszik a bácsi a nénivel? - kérdezi a kislány édesanyja ruháját húzogatva.

- Nem tudom Daisy. Szerintem megijedtek. Tudod, te nagyon bátor vagy amiért nem ijedtél meg azért, hogy itt ragadtunk. - simogatja meg lánya fejét.

Keira csak mosolyog magában amiért a kicsi Daisy lebácsizta az amúgy huszonegy éves Wesleyt, majd eszébe jut, hogy még senki nem nyomta meg a csengőt.

- Bocsánat! - nyúl át a szőke hajú lány mellett majd megnyomja a sárga csengő alakú gombot. - Így ni! Na mostmár csak várnunk kell.

- Elnézést, hogy közbe szólok, de úgy látszik egy ideig még itt maradunk. - nézi telefonja kijelzőjét a házaspár férfi tagja. - Azt írják, hogy nagy vihar van és van ahol az áram is elment. Ilyen borzalmas időben meg nem hiszem, hogy sok szerelő akadna. - húzza el száját.

- Mit írnak még? - kérdezi felesége miközben a kijelző felé hajol, de a férfi arrébb húzza a készüléket. - Jaj Luis, miért nem nézhetem?! Biztos valami nő van a dologban. Ugye jól mondom? - csattan fel dühösen; kontyolt haja pedig ide - oda billeg fején, mint egy pompom.

- Nincs semmi féle nő a dologban Kendra! Különben is...én sem nézhetem meg soha a telefonodat amikor előtted van. Akkor neked meg miért lenne jogod hozzá? - durcázik be kisgyermek módjára. - Ha pedig nem bánnád, elmondom mit írnak.

- Sokáig itt leszünk. - fúj ki egy adag levegőt a kék ruhás lány, majd karjait keresztbe teszi.

- Jól mondod szöszi. - ért egyet vele Keira miközben azzal játszadozik, hogy Wesleyt ütögeti a hajával, ami a fiúnak nem annyira tetszik.

- Nem vagyok szöszi. Nevem is van ám! - kéri ki magának miközben szoknyája ide - oda libben.

- Én is ezt mondtam! - szólal meg Wesley miközben lefogja Keira kezeit nehogy megtudja fogni a haját. - Hogy hívnak?

- Honey vagyok. Ami pedig a többieket illeti... Amíg mindenki veszekedett mindenkivel addig rájöttem kit hogy hívnak. A copfos kislányt Daisynek, szülei Kendra és Luis. Bizonyára te lehetsz Keira, ő pedig a barátod Wesley. - büszkélkedik pár perces tapasztalatával.

Keira és Wesley egyszerre néznek össze majd kitör belőlük a nevetés. A fiú már a hasát fogja míg a lánynak másodperceken múlik mikor csordul ki a könnye. Honey csak áll ott esetlenül, nem érti miért nevetik ki, hisz nem is mondott semmi vicceset. Sőt. Éppen ellenkezőleg...

- Bocsi, de Wesley a bátyám. Isten őrizz, hogy a barátom legyen! - magyarázza Keira.

Honey annyira szégyelli magát, hogy zavarában még el is pirul. Eszébe nem jutott volna, hogy ez a két személy testvérek lennének. Azonban mikor részletesebben kezdi nézni őket észreveszi a rokoni kapcsolatot kettejük között. Noha Keira haja vörös Wesley hajával ellentétben akinek sötétbarna szinte már fekete tincse vannak; szemük, orruk és szájuk formája nagyon is hasonlít egymásra.

- Oh, értem! Ez esetben bocsánat amiért azt feltételeztem rólatok, hogy együtt vagytok. - szabadkozik a lány.

- Semmi baj Honey! - néz szemébe a fiú miközben a lány lábai majdnem felmondják a szolgálatot annyira átjárja a melegség szívét neve hallatán. Pedig ugyanúgy ejtette ki a száján, mint a mondat többi szavát!

A szőkeség bambulásának Luis vet véget aki talál valami kézzel foghatót az interneten.

- Azt írják, hogy legkésőbb huszonnégy óra múlva jönnek. Addig pedig bent kell rostokolnunk ebben a fém kabinban. Mi van ha elfogy a levegőnk? Vagy mosdóba kell mennem? Egek már érzem is, hogy fogy a levegőnk! Megfogunk fulladni! - pánikol be a férfi.

Úgy tűnik hosszú husszonégy órának néznek elébe. Ami ezennel kezdetét is vette.

1 lift 24 óraWhere stories live. Discover now