A Tattooed Little Fox

❄️🌲⛄Karácsonyi különkiadás ⛄🌲❄️

A rám nehezedő vastag takaró csak úgy ontotta magából a meleget, csukott szemmel élveztem a súlyát. Csak mikor egy kicsit jobban felébredtem, jöttem rá, a dunyha igazából Bucky, és még mindig a kanapén vagyunk, ahol tegnap este filmezés közben bealudtunk. A tévé képernyője fekete volt, vagyis valamelyikünk kikapcsolta, de ahhoz már lusta volt, hogy átvánszorogjon a tényleges ágyunkba. Elmosolyodtam, és lehunytam a szemem.
Mikor legközelebb kinyitottam, már koránt sem homály uralkodott a nappaliban, a nap és a csillogó hó bevilágított az ablakon. Épp eleget mocorogtam ahhoz, hogy a továbbra is a mellkasomon fekvő Bucky álmosan pislogjon fel rám.
- Jóreggelt - csókoltam homlokon.
- 'reggelt - mormolta, és visszafúrta a fejét a szegycsontomba. Kuncogtam, a haja csiklandozta a bőröm.
- Ki kéne bontani az ajándékokat. - A feje búbjára is nyomtam egy puszit. Tiltakozó hümmögés volt a válasz. - Gyerünk már, már majdnem... - Próbáltam úgy csavarni a fejem, hogy lássam a faliórát. - Kilenc óra van. Még a Toronyba is át kell mennünk.
Bucky felnyögött, de végül lekászálódott rólam. Nagyot sóhajtva tornáztam magam ülésbe, az ízületeim recsegtek a sok óra tétlenség utáni mozgástól. Elnyomtam egy ásítást, és a konyhába csoszogtam.
- Kávé?
- Aha!
Kiengedtem a rókát, és hagytam, hogy bekapcsolja a vízforralót, elővegyen egy teafiltert, miközben én a kávéfőzővel foglalkoztam. A konyhapultból kinyúló apró csápok visszahúzódtak, a róka pedig újra a tarkómra telepedett, mikor már mindkét bögre gőzt eregetett; kezembe kapva őket sétáltam vissza a nappaliba. Bucky még mindig a kanapén ült, ám ölében már egy csomag pihent. Felvont szemöldökkel nyomtam a kezébe a kávét.
- Azt ne mondd, hogy a kezemet szeretnéd.
Kuncogott. - Nem mennék sokra egy levágott kézzel, nem igaz?
Vállat vontam. - Sose lehet tudni.
- Gusztustalan vagy - fintorodott el a férfi, és átnyújtotta az apró dobozkát. - Na! Nyisd ki!
Óvatosan lefejtettem a csomagolópapírt, a színek alól fekete fa bukkant elő. Somolyogva hajtottam fel a dobozka fedelét, a bélésen pedig egy...
- Nem eljegyzési - mondta Bucky, állával a gyűrűre bökve. - Csak úgy gondoltam, ez a leginkább hozzád illő ékszer. - A széles bronzkarika mesterien megmunkált fémszalagokból állt. Lenyűgözve simítottam végig az egymás alá hajló, masniba rendeződő, ide-oda tekeredő lapocskákon.
- Eszméletlen. - Bucky szemébe néztem. - Egyszer szeretnék a feleséged lenni. De, várjunk előtte, tényleg jók vagyunk-e együtt. Nem akarok három év együttélés után elválni.
- Tudom. - Előrehajolt, gyors csókot nyomott az ajkamra. - Én is így érzek.
- Az nagyon jó. - Az ujjamra csúsztattam a bronzkarikát, majd elővettem a saját ajándékomat is. - De most te jössz.
Bucky csíntalan vigyorral kukkantott bele a szatyorba, ám csak egy kazal újságpapírt látott. Egy kevés áskálódás után aztán elkerekedett a szeme, és egy pár korcsolyát húzott elő. - Te jó ég... Cas, ez... Igazán nem kellett volna, csodálatosak!
Még mielőtt az első hó leesett volna, már a fülemet rágta, hogy menjünk el korcsolyázni, és a mániája a tél előrehaladtával sem enyhült. Steve elárulta, hogy bolondult a dologért, és még a háború előtt rendszeresen elrángatta őt is, csak hogy a jégen szerencsétlenkedjenek. Boldogan figyeltem, ahogy a cipőket csodálja.
- Örülök, hogy tetszik. Borzasztó sok kört kellett megtennem, hogy olyat találjak, ami tuti jó a lábadra.
- Édes istenem, köszönöm Cas! - Csillogó tekintettel csókolt meg, továbbra sem eresztve a korcsolyákat. Tényleg le volt nyűgözve. - Ezek után muszáj lesz ki is próbálni őket.
Meg se próbáltam kioltani a csalafinta szikrát a szemében. - Persze.
Újra megcsókolt, és pár percig úgy is maradtunk, ajkam az ajkán és fordítva. Csak a mobilom csengése vert fel minket az idillből.
- Szia Steve, mi az? - Buckyra kacsintottam, és nekidőltem a karfának.
- Remélem, nem csak vacsorára terveztek ideérni.
Elnevettem magam. - Nem, Tony. Hamarosan indulunk.
- De aztán tényleg! Ráértek huncutkodni. - Kijárt volna neki egy tarkón vágás, de csak tovább nevettem.
- Még te beszélsz, mi? Na, jól van, megyünk öltözni, mert valaki türelmetlen. - Nem figyeltem a játékos káromkodására, és letettem. Bucky a kávéját iszogatta. Nagyon úgy tűnt, hogy nem marad időm a teámra. - Le kéne zuhanyoznunk. Jössz?
- Persze!