A Tattooed Little Fox

Oh, boy, shit goes down

Sóhajtva csuktam be a könyvem, befejezve az utolsó oldalt. Nem úgy végződtek a dolgok, ahogy vártam, de legalább nem borult teljesen a bili. Lenyűgöző, milyen érzelmi kríziseket képes okozni egy kazal papír és tinta.
- Na? - Bucky keze felsiklott az oldalamon, végigcirógatva a bordáimat, halk nevetést csalva ki belőlem. - Mind meghaltak?
- Olyan borzasztó vagy. - Ha lehet, még jobban befészkeltem magam a karjai közé. Az elmúlt másfél órát a kanapén heverve töltöttük, Bucky közém és a kárpit közé szorulva, én rajta feküdve. Mellkasa kellemesen melegített, csakúgy, mint hasam köré font jobb keze, vagy az enyémbe gabalyodott lábai. Azt hiszem, szundikált, amíg én olvastam; kicsit bántam, hogy nem láthattam alvó arcát. Kevés aranyosabb dolog volt a világon. - Még van időnk?
Megmoccant alattam, ahogy a falon lógó órára sandított. - Egy óra.
- Az jó - dünnyögtem, és a földre ejtettem a könyvet. Nagy nehezen megfordultam, az ízületeim ropogtak a sok tétlenség utáni mozgástól, de végül elhasaltam a férfin. Fél szememet lehunyva figyeltem.
- Mi az?
Nem feleltem rögtön. - Szeretlek.
Láttam Bucky tekintetében, amint teljesen elolvad. Először hangzott el az sz-betűs szó, és talán ő máshogy tervezett, de én nem akartam nagy feneket keríteni a dolognak. A szerelem nem a grandiózus dolgokban rejlett, és azt is akartam, hogy Bucky tudja, teljesen komolyan gondolom. A férfi végtelen lágysággal csókolt homlokon.
- Én is szeretlek.
Elvigyorodtam, majd mielőtt még a mellkasára hajtottam volna a fejem, kezem a háta alá fúrva öleltem át. Tetszett a nyugalom, az összes apró kis pillanat, amire csak a zsigereimben fogok emlékezni. Halványan mosolyogva hallgattam Bucky szívverését.
- Ez jó cucc.
- Mi?
- Ez. - Orrommal szegycsonton böktem. - Mi.
A hátamat simogatta. - Valóban.
A csendet figyeltem. - El akarjuk mondani nekik valamikor?
Bucky megfeszült egy pillanatra, de aztán elengedte magát. Puszit nyomott a fejem búbjára. - Nem tudom, jó ötlet-e. Te szeretnéd?
- Nem tudom - hümmögtem. - Egyszerűbb lenne. Más szempontból meg nehezebb. Tony...
- Hát igen, Stark biztos nem venné jó néven.
- Szerintem túl tudna lépni rajta. Főleg Steve-vel maga mellett. - Rosszallóan ciccegtem a sóhajára. - Igenis jó, hogy együtt vannak. Sőt, isten őrizz, hogy szétmenjenek.
- Ott kő kövön nem marad. - Bucky hangjából egyértelműen kicsendült a fenyegetés. Csak a fejemet csóváltam.
- Remélem, addig sose jutunk el.

•×•

Alig öt perce értem vissza Buckytól, mikor kopogtak. Áthúztam a fejemen a tréningfelsőm, és kinyitottam az ajtóm; a túloldalon Wanda állt, kezében sárgás mappával.
- Igen?
- Tony holnap egy kis csapatot visz felderítésre. Te, Steve és Vízió mentek vele. Nekünk egy szóval sem mondott többet, szóval... Itt az akta - nyújtotta át a paksamétát.
- Ó. - A hónom alá vettem a mappát. - Okés.
Wanda közelebb hajolt. - Na és - suttogta -, milyen volt?
Ciccegve húztam be a szobámba, az aktát útközben az asztalomra dobva. Természetesen a lendület átvitte a szélén, le a földre; hagytam a fenébe és Wanda mellé huppantam az ágyamra.
- Nagyon jó. - A bennem gyúló kellemes melegséget elhessegette a lány mindentudó vigyora. Szitkozódva löktem meg. - Jajj, maradj már! Csak aludtunk! Hagyj a gyerekes perverzióddal. - Még szép, hogy nem vette komolyan a fintorgásomat. - Különben is, mi közöd neked ehhez?
- Az, hogy még nem mutattál be a drágalátos Jamesednek! Sőt, most már annak is itt lenne az ideje, hogy a többiek előtt is hivatalosak legyetek. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem lenne belőle sok fennakadás.
Felhorkantottam. Buckyval végül abban egyeztünk meg, ha Steve rákérdez, elmondom neki. Ugyanez állt Clintre. Csak a gondolat, hogy mekkora perpatvar kerekedne , ha kijelenteném Nat és Tony előtt, hogy a Tél Katonájával járok, libabőrt csalt a karomra.
- Ne legyél abban olyan biztos.
Wanda felvonta a szemöldökét. - Miért? - Játékosan elmélyítette a hangját. - Csak nem egy körözött személy?
Kuncogtam; nincs is jobb az igazságba burkolt füllentésnél. - Mi más lenne?
Wanda is nevetett, majd feltápászkodott. - Na jól van. Pivel megígértük Clintnek, hogy Scrabble-özünk vele egyet, úgy, hogy együtt vagyunk ellene. Így valamivel több esélyünk van nyerni.
- Szerintem elbízzátok magatokat. - Egy párna repült a fejemnek, és Wanda már rám is csukta az ajtót. Kiengedtem az erőmet, és egy buckát növesztettem a lába elé a folyosón; elégedetten hallottam a bosszús kiáltást, mikor megbotlott. Én is tudok játszani.
Végül edzés helyett elhevertem az ágytakarómon, és magam elé húztam az aktát. Tudni akartam, mire akar elcipelni Tony, amire a többieket nem érdemes hozni. Amikor felhajtottam a kartonborítót, egy térkép fogadott; csak harmadik látásra jöttem rá, a keleti partról. Még tüzetesebb vizsgálat után a piros pontot is észrevettem.
Használaton kívüli katonai bunker. Aktiválás dátuma: ismeretlen. Kirendelt egységek: ismeretlen. Lezárás dátuma: ismeretlen. Bunker célja: ismeretlen. Feltehetőleg illegásil kísérletek végzése. Felderítésre alkalmas: különleges egység által. Veszély mértéke: ismeretlen. Valószínűsíthető, hogy magas.
Hűha.
Kis kutakodás után rájöttem, a pont az Appalache-hegység lábánál helyezkedett el, egy kevéssé látogatott, mondhatni elhagyatott völgyben. Úgy tűnik, a hegyoldalba való építkezés katonadolog volt. Az viszont nem volt kerek, hogy csak ennyi infót kaptunk. A kormány vagy nem akart a közelébe menni ennek a helynek, vagy még előlünk is eltitkolták, mi van ott. Sajnos az utóbbit találtam valószínűbbnek. Az akta maradéka közeli műholdas felvételekből állt, amik csak erdővel borított lejtőket mutattak; és további használhatatlan apróságok a növényzetről, az állatvilágról, a közelmúlt időjárási viszonyairól a térségben. S mivel hamar eluntam az esős napok számának olvasgatását, az aktát eltettem az éjjeliszekrényem fiókjába, és leindultam az edzőterembe egy kis vérpezsdítésre. Ha holnap tényleg kemény lesz a dolog, nem árt előtte még gyakorolni egy sort.
Már a folyosón hallottam a küzdelem hangjait, így nem lepődtem meg, mikor az ajtón belépve Natet és Steve-et pillantottam meg a ringben. Kíméletlenül ütötték egymást, mégis kiegyensúlyozott volt a harc. Felszisszentem, mikro Steve egyik ülésére Nat elrepült, de a nő varázslatos módon talpra érkezett, sőt, lendületből mellkason is rúgta a férfit. Somolyogva vonultam a boxzsákokhoz Steve tántorodását látva.
Épp csak egy ütést vittem be, mikor elült a zaj a ringben, és Nat kiáltott utánam. - Cas!
- Jaj, neee!
- De bizony! Gyere szépen; úgyis régen akasztottuk össze a bajszunk!
- És nekem jó is volt így - morogtam, de miután Steve átgördült a gumikötelek alatt, felkapaszkodtam a matracra. - Azért légyszi ne verjél péppé, holnap kellek Tonynak.
- Tudok róla. - Épp csak alapállásba helyezkedtem, Nat támadott. - Nem árt felfrissíteni egy s mást.
Az ütések, rúgások, hajlások és blokkolások közben megszűnt az időérzékem. Egyszer csak aztán a nő és a matrac között találtam magam; Nat a hátamon térdelt, jobb karomat kicsavarva, arcomat a szivacsba nyomva. Egy korty levegő nem sok, annyi se maradt a tüdőmben; megadóan paskoltam háromszor. Nagyot nyögve fordultam a hátamra, ahogy Nat leszállt rólam.
- Nem is volt rossz - lihegte. Rágrimaszoltam, s egy szót sem szóltam. Légzésre kellett az az oxigén. - Mennyi idő volt, Steve?
- Tizennyolc perc.
- Mi?! - hörögtem. Tizennyolc percen át verekedtem Natashával? Hirtelen nagyon is jó forgatókönyvnek tűnt a pár kék folt meg néhány sajgó végtag.
- Bizony. - Steve büszke mosollyal gurított mellém egy palack vizet, amit úgy, fél könyökre támaszkodva benyakaltam. - Lassanként már meg is tudod majd verni!
- Azért ne szaladjunk olyan előre - intette le Nat. Nem mintha ez bármit számított volna széles vigyora mellett.
- Jó, most én jövök. - Megrökönyödéssel vegyes dühvel néztem Steve-re, de ő egy áruló pacsi kísérletében helyet cserélt a nővel.
- Ezt nem teheted velem.
- A rosszfiúk nem fognak megállni, hogy kifújhasd magad.
Makacsság horgadt bennem, miközben felálltam. - Szóval úgy kezeljelek, mint egy rosszfiút?
Steve szemében óvatosság csillant, de bólintott; rögtön megbánta, ahogy komisz mosoly kúszott az arcomra. A másodperc töredéke alatt a matracba eresztettem a rókát, a gumi pedig egészen Steve derekáig csapott, mozgásképtelenné téve. Csak pislogott. Győzedelmesen gurultam ki a ringből.
A nevetés az edzőterem ajtajában ért utol. Egy kósza gondolattal visszarendeztem a matracot eredeti állapotába, s otthagytam a hangosan röhögő párost.
Zuhany közben elég stabilnak éreztem magam, hogy kiengedjem a rókát. Csak annyit hagytam neki, hogy a fürdőszobát töltse be, de ott aztán minden csepp levegőt, minden darab csempét átitatott; egy pillanatra megszédített. Ám meglepően hamar hozzászokott az elmém.
Miután lemostam magamról a tusfürdőt, leültem a zuhanykabin aljára, s lepkéket fakasztottam a terjengő gőzből. Körbe-körbe repkedtek a szobában, nekiütközött a falaknak, belebukva a kádba. Mosolyt csaltak az arcomra. És ahogy a pászmák szépen lassan eltűntek, úgy emelkedett fel egy súly is a szívemről, aminek jelenlétét eddig észre se vettem. Meg tudom csinálni. Képes leszek uralni. Önbizalommal telve támaszkodtam a zuhanykabin falának, hogy feláljak...
Természetesen megcsúsztam, és keményen seggre estem.
Még a takarók alá bújva is káromkodtam, és a hátsóm fájlaltam, de felkaptam a mobilom, és Bucky számát tárcsáztam. Két csengéssel később vette fel, mint szokta.
- Halló?
- Szia Bucky, Cas vagyok.
- Cas! - Hallottam a hangján a mosolyt. - Nem hittem, hogy ma még hívni fogsz.
- Én se terveztem - vallottam be, és fészkelődtem egy kicsit. - De holnap küldetésre megyek, és ha este nem hívlak, valószínűleg csak elhúzódtak a dolgok. Gondoltam, szólok. - Hogy ne aggódjon úgy, mint múltkor.
- Aha. Okés. Vigyázz magadra!
- Szoktam. - Kuncogtunk. - És ha visszajöttem, egy éjszakát nálad töltök.
- Hű, egy egészet? - Te jó ég, de imádtam flörtölni vele. - Nem csak egy kóbor délutánt? Egy lopott vacsorát?
- Nem bizony. Egy teljes éjjelt, napnyugtától napkeltéig.
- Mintha csak egy káprázat lennél egy tündérmeséből. Mit szólnál, ha a naplemente már itt érne?
- Még jobb. Bár nehezebben kivitelezhető.
- Ugyan mit ér a kaland egy kis rizikó nélkül?
Édes istenem, már most hiányzott. Pedig alig pár órája váltunk el. - Inkább kívánj egyszerű küldetést, hogy ne fáradjak ki túlságosan, mire odaérek.
Elnevette magát. - Nekem nem kell indok, hogy egyszerű küldetést kívánjak neked.
- Ne is...
Mindketten vihogásban törtünk ki, és megintcsak hálás voltam az üres szobáért, ami elválasztott a többiektől. Rendkívül jó hangszigetelő volt. Végül Bucky elbúcsúzott.
- Jó éjt.
- Jó éjt.
- Szeretlek, Cas.
Elmosolyodtam, mielőtt kinyomtam volna. - Én is szeretlek, Bucky.