A Tattooed Little Fox

Whatever Pietro is saying, it wasn't cheating!

Aznap hajnalban rémálmon volt.
Miután sikeresen legyőztem Pietrot (gyakorlatilag belefogtam a talajba a lábát, köszi róka), mindketten visszamentünk a szobánkba. Letusoltam, és csak a takaró alá bújva tudatosult bennem, hajnali kettő múlt. Vagyis alig több mint hat órája voltam a kávéházban Buckyval, már aznap kerítettem Steve-et és Tonyt, és öt óra múlva legkésőbb fel kell kelnem. Kimerülten fúrtam a fejem a párnámba, és hamar álomba merültem.
Na de nem a jófélébe.
Legutoljára az ideérkezésemkor volt rémálmom, és sajna az piskóta volt a mostanihoz képest. Arra ébredtem föl, hogy takarókba csavarodva, csatakosra izzadva leesek az ágyról.
Szinte azonnal elfelejtettem, mi is volt az álmomban, amiért kifejezetten hálás voltam. A zsigereimben éreztem, hogy jobb így.
Rápislogtam az órámra. 4:56. Nem akartam megint belebotlani valakibe teázás közben, úgyhogy inkább lezuhanyoztam, és az ablak tövében ücsörögve bámultam a várost.
Pár perc múlva napfény tűzött a szemembe. Mint kiderült, az a pár perc valójában másfél óra volt. Nagyot nyögve fölkászálódtam az üveg tövéből, felöltöztem, és szereztem magamnak egy tál müzlit. Már nagyban tömtem a fejem, mikor egy vigyorgó Tony sietett be a konyhába.
-Jóreggelt - néztem gyanakodva a mosolyát. - Ki esett pofára?
-Ó, senki - vett ki a hűtőből két maréknyi tojást, majd előszedett egy serpenyőt. - De büszke lehetsz magadra, kerítőnő - fordult meg, és pöckölte meg az orrom. Grimaszolva kaptam el a fejem, de elvigyorodtam, mikor rájöttem, miről beszél.
-Szóval igazam volt!
-Bármennyire is fáj beismernem - sóhajtott drámaian, közben beletörte a tojásokat a serpenyőbe -, de így történt. - Komolytalan fintort vágott. - Ezért csinálok most ágybareggelit a mi egyetlen kapitányunknak.
-Úúú, szóval gyorsan haladtok. - Alig bírtam enni a szűnni nem akaró kaján vigyortól az arcomon.
-Hohó! Nem volt semmi ágytorna, még csak nem is egy szobában aludtunk. - A fűszerek között keresgélt.
-Majoranna.
-Köszi. - Megszórta a tükörtojásokat. - Szóval alkalmazkodom Stevehez. Lassan haladunk. Most nem akarom elrontani.
Mosolyogva kaptam be még egy kanál müzlit. Remélhetőleg kibírják pár hétig veszekedés nélkül. - Jól teszed.
Mire befejeztem a reggelim, Tony gyerekes boldogsággal egy tányérra halmozta a tojásokat, és ellavírozott a szobák felé. A fejem csóválva álltam neki a mosogatásnak.
Szerelem van a levegőben.

<•-•>

Nem is gondoltam volna, mennyire.
Éppen a csavaros rekeszeket töltöttem újra a GoodWoodban, mikor találkoztam Jackkel. Kifejezetten fess volt, és egy csokor virágot szorongatott.
-Nicsak, nicsak - mosolyogtam rá. - Csak nem randevúja lesz valakinek?
Kuncogott. - A negyvenedik évfordulónk.
-De hát ez csodálatos! Gratulálok! - Gyanakvást színlelve körbepillantottam a fémpolcok között. - És akkor mégis mit keresel egy barkácsáruházban? - kérdeztem sejtelmesen lehalkított hanggal. Jack közelebb hajolt.
-Cserepes virágot. - suttogta. - Szegény virágboltos fiú nem tudja, de a narancssárga liliom nem épp kedves dolgokat jelent. - Felhúzom a szemöldököm, és beleszagolok a csokorba.
-Valóban? Ez sajnálatos. - Jack huncutul bámulja az orrom hegyét. Odabandzsítva látom, hogy narancssárga. - Óh! - törlöm le nevetve a virágport. - Hoppá.
Csak tovább kuncog.
-Nos, nekem mennem kell. További szép napot, Cas!
-Neked is, Jack - nézek derűsen távolodó alakja után. Negyven év! Az nem semmi.
Egész délelőtt árufeltöltöttem. Egy kicsivel egy óra előtt mentem oda a pénztárakhoz, hogy megvitassam Rubsszal, hova menjünk az ebédszünetben.
-Persze, még szép! Mégis minek nézel te engem? - nevetett. Mobilját a vállával a füléhez szorította, és szüntelen mosolygott. - Igen, jó lesz. Igen. Rendben! - Kuncogás. - Akkor este. - Lehalkította a hangját. - Én is szeretlek.
Vigyorogva vártam a másik kasszának dőlve. - Csak nem a híres-nevezetes Lisa?
Elpirult. - De. Ma elmegyünk vacsorázni.
-Remélem olyan helyre mentek, ahol polgárt pukkasztotok vele - kacsintottam rá. Csak nevetett. - Ha már evés... Ebédre a szokásos?
-Ühüm - bólintott.
-Király.
Egy órakor kivonultunk a barkácsboltból, a pár sarokra lévő kínaiba. Sally és Otto vagy otthon ettek, vagy hoztak magukkal ebédet, szóval mindig csak ketten ebédeltünk. Persze megesett egyszer-kétszer, hogy Rubsot ellopta a barátnője, olyankor egyedül tömtem a fejem.
Már nagyban falatoztam az édessavanyúmat, Rubs pedig a gong pao csirkéjét, mikor tűnődően nézett rám.
-Neked tényleg nincs senkid?
Horkantottam. - Tényleg. - Elkomorultam kissé, ahogy eszembe jutott a tegnapi fiaskó Buckyval. Hihetetlen, hogy csak egy napja volt. Akárhányszor eszembe jutott, felpaprikázódtam az emléken.
-Ú, ismerem ezt a nézést! Lisa mindig így néz, ha a seggfej exéről beszél - csapott le Rubs. Ferdén mosolyogva csóváltam a fejem.
-Ő nem egy ex. Valójában az első randi közepén bekattant, mert azt hitte meg akarom ölni, jelenetet rendezett és kiviharzott, mielőtt bármit is megmagyarázhattam volna.
Rubs fájdalmas grimaszt vágott. - Az szívás. De legalább tudod, hogy zakkant.
Megcsóváltam a fejem, miközben tovább ettem. - Nem is tudom. Leszerelték, és protézise van. És szerintem csak paranoiás a háborúban átéltek miatt.
-Hol szolgált?
-Nem tudom. - Ezt már tényleg nem kamuzhattam be. Figyelni kell a hazugságokra, és nekem ahhoz nem volt kapacitásom. Jelentéktelen dolgokról fecsegve fejeztük be az evést.
A délután eseménytelenül telt. Csak pakoltam és rendszereztem, na meg eligazítottam egy-egy vevőt. Hét órakor kibújtam a kötényemből, felakasztottam az irodában, elköszöntem és hazaindultam.
Lógott az eső lába, úgyhogy megszaporáztam a lépteimet. Szerettem az esőt, de itt New Yorkban sokkal koszosabb volt, mint Angliában, és koránt sem érezte magát az ember annyira felfrissülve utána.
Már szemerkélt, mikor beléptem a Toronyba. Köszöntem a portásnak, s fellifteztem az emeletünkre. A konyhapulton egy cetli várt rám, Küldetésre mentünk. Szombatra itthon leszünk. Ne gyújts fel semmit! felirattal.Elmosolyodtam, de azért megforgattam a szemem (már csak a miheztartás végett).
Vacsora gyanánt sütöttem magamnak egy adag palacsintát, majd miután befejeztem és elmosogattam, elővettem a gitáromat. Nosztalgikusan kuncogva hangoltam újra, már vagy egy hete nem játszottam rajta. Szégyen gyalázat.
Ha eleget gyakorol az ember, a gitározás is olyan lesz, mint a futás. Kitisztítja az ember fejét. Vagy, legalább is elrendez néhány gondolatot. Attól függ, milyen hosszú ideig játszol; akár a világot is megválthatod egy hét nonstop gitározással. Esetleg te lehetsz a második Buddha, ha más nem is.
Sokáig zenéltem aznap este.

-------------------------

 Hali! Lenne néhány közérdekű mondanivalóm.

Először is. Itt a nyári szünet, vége a sulinak, mindenkinek van egy csomó ideje (jó, ez biztos nincs így, de ez most irreleváns). Az ember azt gondolná, ilyenkor mindenki többet ír, rendszeresebben, stb; de nekem ez nem fog menni. Fogok hozni részeket, nyugi, reményeim szerint minimum úgy, mint eddig, de van egy átírásra váró kész könyvem, amit egy nap szívesen publikálnék is, és suli közben tényleg nincs időm foglalkozni vele, szóval marad a nyár. sajnálom, ha most valakit megbotránkoztattam, de remélem a többség megérti. (Amúgy meg a kövi rész már most az egyik leghosszabb, pedig kb a felénél tartok.)

Másodszor... Nem, nincs másodszor. Legalább is most nem jut eszembe. Talán csak annyi, hogy ez a rész pöppet nyomi lett, és emiatt bocsi.

Fú, csak én halok meg ebben a melegben? pedig még harminc fok sincs!

Oksa, egyelőre ennyi voltam. Pá!

(és jó legyen az a bizi ;) )