A Tattooed Little Fox

At least I had sweatpants

23:47.

Tizenhárom percem volt hátra. Leteltével az egy hétnek is vége szakad. És még mindig nem döntöttem.

Mióta ágyba bújtam, ezen agyaltam. Sorakoztattam fel érveket, elképzeltem mindkét lehetőségemet, a francba, még ec-pec-kimehetszeztem is. De semmi. És az időm csak fogyott.

Kimentem a konyhába egy teáért, hátha az segít akármiben is. Ez alkalommal senki sem zavart meg, így pár percen belül már az üvegfalnál kuporogtam, és az éjszaka fényeiben (na meg a teában) kerestem választ. Tényleg belemerültem a bambulásba, így csak későn vettem észre a sötét alakot.

Ahogy az ablakon bejövő fény megcsillant szőke haján, felismertem a kapitányt. Olyan ruha volt rajta, mintha csak futni indulna, de túlságosan is lopakodott. Csendben figyeltem az ablak tövéből, ahogy a liftek felé oson, ám meglepetésemre egy oldalajtóhoz ment. Pattogó léptei halk visszhangot vertek - egy lépcsőházban.

A helyében a csendesség miatt választottam volna a lépcsőt, na meg hogy kevésbé legyek szem előtt. Letettem a bögrém, és utána indultam.

Bölcs dolog volt a liftel mennem, különben elvesztem. Még láttam, ahogy becsukja maga után a Torony ajtaját, mikor kiléptem a fülkéből. Az esti hideg viszont váratlanul ért. Idiótaság volt, hogy ilyen időben egy szál pizsamában akartam követni valakit. De Steve után futottam, aki épp akkor fordult be egy sarkon.

Egy perc sem telt el, és reszkettem, pedig rendesen sietnem kellett, ha a kapitány nyomában akartam maradni. Az egyik sikátornál túl gyors voltam. Majdnem meglátott, épp időben bújtam egy kuka mögé. Vacogott a fogam, s félő volt, hogy a remegésem elárul. Pár másodpercig csak a távolabbi utcák gyér forgalmát hallottam, aztán lépteket. Távolodó lépéseket.

Túl nagy volt a kockázat. Biztos, hogy ezek után ügyelt arra, követik-e, és ennyire nem vagyok ügyes lopakodó. Úgyhogy csak egy út maradt.

Körbekémleltem, de nem láttam senkit. Nagyon reméltem, hogy tényleg egy lélek se figyel, mikor megkocogtattam a róka vállát, ám most nem a szokásosat kértem tőle. A bundámra volt szükségem.

A kavargó tintaindák pillanatok alatt ellepték a testem. Halvány fényüket elrejtette a kuka, a nagyobb villanással egyetemben, ami ezután következett.

És tessék. Róka voltam.

Tudom hogy New York nem Anglia, de reméltem, itt sem meglepő egy ravaszdi látványa. Steve után szaladtam, akit, a szagát követve, két sikátorral odébb értem utol. A szűk utcácskából egy valamivel tágasabbra jutottunk, de ez sem volt valami fényes környék. Egy szúnyoghálós bejárati ajtó felé vette az irányt, én pedig megint csak egy kuka mellé telepedtem le. Élveztem a bunda nyújtotta meleget, de a bolhákat már kevésbé. Épp a nyakam vakartam, mikor kopogása után az ajtó kinyílt. Egy nagyjából középkorú fickót láttam, állig érő, sötét hajjal. Azonnal betessékelte Steve-et, és körülnézett, mielőtt becsukta volna az ajtót.

A bejárathoz kocogtam. Rókaként lágyabban mozogtam, és ez most nagyon jól esett. Észre se vettem, a hét letelte miatti idegességtől milyen merev lettem.

Orromat az ajtóhoz érintettem. A szúnyogháló némileg megnehezítette a dolgom, de az erőmet használatba véve keresztülmásztam az ajtón. Ügyeltem rá, hogy mögöttem az anyag hibátlanul visszarendeződjön, nehogy Steve kifelé menet esetleg felismerje a kezem nyomát (ez elég paranoiásan hangzik, nem igaz?).

A lakás meglehetősen apró volt, legalábbis a pici előszobából ezt szűrtem le. Egy szomszédos helyiségből csevegés hallatszott. Közelebb óvakodtam. Steve és a fickó a konyhában beszélgettek.