[18+]Overhaul x reader

2.4K 102 4
                                    

szandra0502

U.A. reader 🔞


Lassan baktattam az iskolához vezető úton. Nézelődtem, majd megálltam. Csábított a sikátor sötétsége valami miatt. Megálltam egy pillanatra, hogy benézzek. Belefeledkeztem. egészen addig a pillanatig, amíg meg nem hallottam egy hangos köhögést. Ösztönösen elindultam, hogy segítsek az illetőn, de amikor oda értem teljesen lefagytam. A szeme előtt volt a Hősök legnagyobb ellensége, Overhoul. Hátrébb léptem, amikor felismertem a kilétét. Viszont, ahogy végig mértem eléggé ramaty állapotban volt. Mit tegyek? Segítenem kell rajta, de nem tudom mit tegyek. Ő egy bűnöző,  de... Akkor is meg kell mentenem. Közelebb léptem a férfihez, aki lassan rám emelte az arany szemeit, de nem tudtam figyelni ugyanis Gyorsan kellett cselekednem. Valahogy sikerült felállítanom és elindultam vele a lakásom felé. Reméltem, hogy senki nem ismeri fel, hiszen nincs rajta a maszkja. Elég helyes, ahhoz képest, hogy egy bűnöző. Gyorsan szedtem a lábaimat, majd szinte feltéptem a lakásom ajtaját. Mióta kollégiumba vonultam nem igazán használom, de milyen érdekes, hogy most kivételesen jól jön. Lefektettem az ágyamra, majd igyekeztem rájönni, hogy mi baja van. Átkellet vizsgálnom a testét, így le kellett róla vennem a kabátját. Ahogy levettem azonnal megpillantottam a vérző sebet, ami az oldalán volt. Mintha valaki megpróbálta volna felnyársalni. Előszedtem anya orvosi táskáját és igyekeztem ellátni, ahogy erőmből telt. Néha milyen szerencse, hogy anya ápolónő és megtanított néhány alap kezelésre.  Mikor készen lettem vele írtam neki egy üzenetet és sebes léptekkel elindultam az iskola felé éppen csak beestem a tanár előtt, aki gyilkos pillantásokat vetett rám.

- Jó reggelt Aizawa-sensei. - mosolyogtam rá kínosan.

- (T/N). Elég merész vagy, hogy ilyet teszel. Nem akarsz Hős lenni?

- Dehogynem. Viszont otthonról jöttem és elaludtam. - jelentettem ki és elindultam a helyemre. 

- Te mindig elkésel, szóval ne mentegetőzz.

- Igenis, Sensei. 

Miután megkaptam a szidás elkezdődött a nap. Minden órán lekoptattam a tollam hegyét annyit kellett írnom. Nem régen beteg lettem és lemaradtam egy kicsit és mai nap jöttem először vagyis, mindent be kellett pótolnom, amit csak lehetett, hiszen otthon nem lesz rá időm. Mikor minden sikerült igyekeztem visszaengedni  vért az ujjaimba. Deku aggódva nézett rám, de én csak rá mosolyogtam. Suli után a kollégiumban szóltam, hogy a héten nem alszok bent, amit anya lefog igazolni, de most azonnal haza kell mennem. Óvatosan nyitottam ki az ajtót és minden lehetséges védőpajzsot felemeltem magam köré, ami jelenleg egy könyvet jelentett. Valószínűleg, ha felbukkan, akkor hozzá vágom, de ez mellékes. Lassan közeledtem a szoba felé. Óvatosan kinyitottam az ajtót, hogy lássam,  hogy alszik.-e, de nem. Az ágyam szélén ült és a cetlit olvasgatta. Kitártam az ajtót, majd teljesen lazán véve a dolgot, hogy egy bűnözőt rejtegetek bementem és letettem az asztalomra a táskámat. Oda léptem hozzá, majd rá néztem. 

- Jól vagy?

- Boldogulok nélküled is. - nézett rám szúrós tekintettel.

- Gondoltam, de a sebed miatt ezt kétlem. - mondtam és az oldalára mutattam. 

- Nem kellett volna segítened. 

- Bocsánat, de nekem van egy kis idegesítő bűntudat a fejemben, amit általában bűntudatnak neveznek az emberek. - sóhajtottam, majd elindultam kifelé a szobából. - Éhes vagy?

- Nem.

- Remek, akkor megyek és főzők valamit mondtam.

Most komolyan mondom, hogy olyan, mint egy nagyra nőtt dacos gyerek. És az ilyenek utálom a legjobban. Azt hiszi, hogy mindent tud, de közben semmi. Mikor befejeztem a konyhában való kotyvasztás. Megterítettem az asztalt két személyre. Leültem az asztalhoz és, mint aki egyedül van neki álltam enni. A fiú lassan kiszivárgott a szobából és leült velem szembe. Szedett magának, mire elmosolyodtam. Így telt el két hét, amíg fel nem épült.

- Holnap már mehetsz is, ha gondolod. - mondtam és igyekeztem, úgy leszedni a kötést, hogy ne érjek hozzá. Hallottam pletykákat, hogy egy idegbeteg állat lesz, ha hozzá érnek.

- Miért tettél meg értem ennyi mindent? Talán nem tudod ki vagyok?

- Pontosan tudom ki vagy. Viszont, ahogy már elmondtam. Nem hagyhattalak ott miközben ilyen sebeid vannak.

- Le fogom igázni a világot.

- Nem fogod, mert ott leszek, hogy megállítsalak. - néztem rá dacosan. Komolyan elvarázsolnak azok az arany szemek. Elmosolyodtam, majd felálltam és elindultam kifelé, de megfogta a kezemet. Érdeklődve néztem rá. Felállt és közelebb lépett hozzám.

- Mindent köszönök. - mondta és megcsókolt. 

- Nem úgy volt, hogy utálod az emberek érintését? 

- Te kivételes vagy. 

Valamiért nekem sem kellett több. Hagytam, hogy magával ragadjon. Nem akartam mást csak, hogy a karjaiba tartson. Felemelt és az ágyra fektetett, majd fölém támaszkodott és belenézett a szemeimbe. Óvatosan elmosolyodott és megcsókolt. A hideg kezeivel benyúlt a pólóm alá én, pedig megrezzentem. Önelégülten elmosolyodott, ami nekem nem tetszett. Viszont mielőtt ezt kimutathattam volna már levette rólam a pólómat. Végig csókolta a nyakamat, majd a mellkasomat, amit én elégedett sóhajjal díjaztam. Minden porcikám beleremegett az érintésébe. Az egyik kezével elkezdte rólam lehúzni a nadrágot, amíg a másikkal a testemet simogatta. Észre sem vettem, hogy már meztelenül fekszem alatta. Hamarosan ő is megszabadult a ruháitól. Az ujjaival végig simított oda lent, majd az egyik ujját belém vezette. Elkezdte bennem mozgatni, mire engem kirázott a hideg. A fiúba kapaszkodtam, aki ennek látványát iszonyatosan élvezte. Hozzá hajolt és megcsókolt, majd belém vezette a második, majd a harmadik ujját is. Elvált az ajkaimhoz, majd a csiklómhoz hajolt és a nyelvével kényeztetni kezdett. Remegett az egész testem, mint valami kis szűznek, de teljesen extázisba estem. Éreztem, hogy kihúzza belőlem az ujjait, majd egy azoknál vastagabb tagot helyez oda és erőteljesen belém tolja. Hangosan felnyögtem, de ő a saját ajkaival fogta be a számat. Óvatosan elkezdett mozogni én, pedig belé kapaszkodtam. A mellkasa köré fűztem a kezeimet és hagytam, hogy azt tegyem velem, amit csak akar. Talán már az első pillanat óta rabja vagyok ezeknek a pillantásoknak és a tiltott érintéseknek. Elváltam az ajkaitól és a nyakához hajoltam. A hangomnak nem tudtam megálljt parancsolni, ezért visszafojtott nyögésekkel díjaztam a férfit, aki felmordult. Ha most ma itt minden vége térne, akkor hagynom kell rajta egy jelet. Az ajkaimat a nyakára tapasztottam és elkezdtem szívni. Nem díjazta ezt szerintem. Ugyanis azonnal felült és engem is az ölébe vett. Meredező tagja még mindig bennem volt. Gonoszan rám mosolygott, majd hirtelen lejjebb nyomta a csípőmet. Éreztem, ahogy eléri a méhemet így hozzá simultam, de ő eltolt magától. Vöröslő fejjel néztem rá, ami neki nagyon tetszhetett. Kezeit még mindig a csípőmön pihentette, de nem sokáig ugyanis gyorsan elkezdett mozgatni, amitől lassan elakadt a szavam. Egyre jobban gyorsított, majd tövig belém tolta a tagját én, pedig éreztem, ahogyan teljesen megtölti bensőmet. Rá néztem  a pillanatnyi kábulatból, mire ő közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. 

- Szeretlek. - suttogta a fülembe, mire nekem gyorsabban kezdett el verni a szívem.

- Én is szeretlek, Chiaki. - mondtam és megcsókoltam.

Talán nem ez volt életem legjobb döntése, de összejöttem a fő gonosszal. Hát nem vicces? :D


Halihó! Megjöttem a következő résszel. Régen írtam 18+ szóval remélem attól még jó lett. Helyesírási hibákért bocsi, de egy kicsit siettem. :D

BnHA Oneshot /Kérések zárva/Where stories live. Discover now