BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Todoroki Enji x Reader

Cassy1997 Remélem tetszik. :)

A munkából hazaérve, fáradtan huppantam le a Tv elé és elkezdtem bámulni azt. Semmi energiám se volt. Az U.A. 1-A osztálya teljesen lefárasztott. Profi hősként tanítom őket, néha All might helyett, aki nem mindig ér rá. Viszont többet nem lehetek hős, hiszen képtelen vagyok rá. Egy balesetben megsérült a lábam és nehézkesen járkálok. Egy hatalmas beton darab esett a lábamra, amikor meg akartam menteni egy kisgyereket, de lassú voltam. Ezek után a csontom szilánkosra tört. Én, pedig képtelen voltam használni ezek után a képességemet, ami nem volt más, mint az Erdő. Képes voltam írányítani az állatokat és a növényeket. Lényegében mindent, ami az erdőben él és mozog.

A kezemben tartottam a távkapcsolót és kapcsolgattam a csatornák között. Viszont megakadt a fejem a 2.számú hősön, aki lángoló fejével nézett önelégülten a kamerában. Utáltam. Soha nem kedveltem ezt az önelégült fejét. Egyszer találkoztam vele, amikor együtt dolgoztunk az utolsó bevetésemen, de ő annyira csak a dicsőségre és az első helyre vágyakozott, hogy észre se vette a kisgyereket, akire egy általa megmozgatott fal omlott volna rá, ha nem lépek közbe. Azóta megvetem őt. Ki is kapcsoltam a televiziót és elindultam aludni.

Másnap reggel fáradtan kullogtam be az akadémiára. Uraraka-chan boldogan köszönt nekem, amikor meglátott.

- (T/N)-sensei. Jó reggelt. Kijavitotta a dolgozatainkat? - kérdezte.

- Igen. Addig el se jöttem innen. - válaszoltam neki és tovább mentem.

- Segítsek valamit? - jött oda Todoroki én, pedig meglepetten néztem rá.

- Köszönöm. - mondtam és hagytam, hogy elvegye tőlem a táskámat. - Igazi férfi vagy. Nem úgy, mint az apád. - mondtam fogcsikorgatva.

Egy dolog közös volt bennünk. Mindketten utáltuk az apját. Bár, amikor először találkoztam vele, előítéletes voltam és ezt már többször megbántam.

- Kérem ne hasonlítson hozzá, Sensei.

- Ne haragudj. - mondtam és a termükbe sétálltam be. - Nos, akkor készen álltok a mai feladatra? - kérdeztem, amikor beírtam a hiányzókat. Erre a kijelentésemre az egész teremben síri csönd lett. A következő szavaimat várták. - Ma az osztály egy Profi hőssel fog harcolni. Egyenként fogtok megküzdeni az erőtök nélkül.

- Sensei. - pattant fel Iida-kun. - Ki lesz az ellenség?

- Mi az, hogy ki? - tettetem meglepetséget. - Természetesen én. - mondtam mire lefagytak.

- A tanárnő profi hős? - kérdezte Kirishima-kun, mire Midorya-kun elkezdte a hősi önéletrajzomat mondani.
- Austrim névvel futott a tanárnő még a balesete előtt. Ereje az Erdő. Minden élőlénynek képes parancsolni. Viszont feláldozta a karierjét egy élet...

- Elég lesz Midorya-kun.

- ELNÉZÉST.

- Vegyétek át az edző ruhátokat és kifelé az udvarra. - Mondtam, mire megindult az egész osztály.

Ahogy kiértek egyesével felsorakoztak. Büszkén mosolyogtam rájuk.

- Első gyakorlat. Mit tesztek, ha képtelenek vagytok használni valamiért az erőtöket? - kérdeztem, de hallgattak. - A válasz egyszerű puszta kézzel küzdötök meg a gonosztevővel. Ki az, aki válalkozik rá, hogy bemutassam rajta a gyakorlatot?

- Majd én, Sensei. - jött oda Todoroki-kun.

- Nos, akkor támadj meg és semmi esetre se engedj közelebb magadhoz. - mondtam és elindultam felé.