JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷15. FEJEZET🌷

I hate that I want you

*Harry szemszöge*

Miután végeztünk a próbával lementünk a többiekhez, akik éppen valami horror filmet néztek.
Liam a fotelben ült és popcornt evett egy hatalmas nagy tálból, csodálkozom, hogy nem fulladt meg olyan gyosran tette szájába a nagy adagokat.
Zayn a kanapén feküdt átölelve Niallt, aki fél az ilyen fajta filmektől.
Mikor egy jumpscare következett Ni még közelebb bújt a fekete hajú fiúhoz. Leültünk mi is Louisval a másik fotelbe, bár utálom a horror filmeket, de tudom, hogy ő megvéd mindentől.

Beleültetett ölébe és hasam kezdte simogatni, majd nyakam csókolgatta lágyan. Már úgy voltam vele, hogy nem bírom tovább, felnyögök, de a film véget ért és Louis befejezte a kényeztetést.

- Mit akartok csinálni? - kérdezte Zayn felkelve a kanapéról, otthagyva Niallt aki szerelmesen utána pillantott. Remélem, hogy Z is hasonló képpen érez, nem akarom testvérem szomorúnak látni, majd megkérem Lout, hogy kérdezzen rá, hisz legjobb barátok, gondolom neki elmondja.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Liam.
Mindenki beleegyezett, így elkezdtünk játszani. Az első feladatom az volt, hogy csókoljam meg Louist. Szívest örömest megtettem és egy kicsit elpirultam, igaz még új ez az érzés számomra, de minden pillanatát imádom, mikor mézédes ajkai enyémet érintik.

Liamnek meg kellett ennie egy kanál sót, miután szaladhatott a mosdóba, de szerencsére nem hányt. Nekem befonták a hajam, amit Louis úgy nézett végig, hogy azt hittem helyben letámad, miután végeztek.

A végére már senkinek semmi ötlete nem maradt, így csak feleltünk.
- Zayn - fordult Li kisminkelt barátunk felé. Remélem Gemma nem bánja, hogy pár cuccot elcsórtunk tőle. - Milyen fajta lányok jönnek be neked? - na igen, erre én is kíváncsi voltam, lányok... fiúk. Ahogy Niallel viselkedik, simogatja, öleli, puszilja. Mind olyan cselekedet, amit a pároddal csinálsz, mármint szerintem. Igen persze megölelheted a sima barátod is, de puszilgatni és simogatni, amikor csak teheted nem szokás, de ez még mindig csak az én véleményem.

- Hát... igazából nem tudom. - mondta zavarodottan.
- Ne szórakozz már, milyen csajok szoktak megtettszeni? Külsőleg, belsőleg stb... - lökte oldalba Li a földet mustráló fiút, aki vett egy mély levegőt és beszélni kezdett.

- Talán ha szőke hajú... kék szemű, sokat nevet, jó az étvágya és nem fél előttem enni. Ha kedves másokkal és elpirul, mikor hozzáérek vagy rámosolygok. Olyan jó lenne, ha tudna gitározni és tarta nekem koncertet, miközben csodás kezeit nézném a húrokon játszadozva és elvesznék ajkai bámulásában. Egész éjszaka csak ölelném, addig míg el nem alszik, és reggel mikor felébredek még mindig ott lenne melletem. - itt hangja elcsuklott és fejét lehajtotta. - Ha végre bemerném magamnam vallani, hogy mit érzek iránta. - a végét már csak suttogta maga elé, de én maghallottam. Nincs kétség afelől, hogy Niallt írta le. Minden szó, tulajdonság igaz rá, amit felsorolt, de az utolsó mondat megragadt fejemben. Nem meri bevallani, de miért? Hiszen tudja, hogy Niall mit érez iránta.

Óvatosan a szőkeség felé pillantottam, ki könnyeit törölgette.
- Azt hiszem megyek és alszok egyet, eléggé elfáradtam. - állt fel, attól féltem elesik, mert nem volt épp a helyzet magaslatán - Jó éjt. - mondta végül és gyorsan kiment a szobából. Mindig is érzékeny volt, de soha nem mutatta mások előtt, inkább elfolytotta magában.
- Szerintem én is megyek - hangzott Zayn hangja a szobában. - Holnap találkozunk. - biccentett és kilépett.

~🌼🌼🌼~

*Niall szemszöge*

Gyorsan átfutottam a szobámba és sírva bedőltem a párnák közé, kavarogtak bennem az érzések. Ezt most mire véljem? Fogalmam sincs, hogy most rólam beszélt-e vagy nem. Lehet, hogy ezt is félreérettem, mint a többi dolgot?

Nem sokkal később kopogást hallottam, ezért könnyeim letöröltem és egy 'igen'-t kinyögve bengedtem, mint kiderült Zaynt. Óvatosan belépett az ajtón és közelebb jött.

- Hé, van valami baj? - kérdezte, majd leült mellém az ágyra illetve végigsimított kezemen, ami nagyon jól esett volna, ha nem éppen miatta és félreérthető utalásai miatt sírtam volna párnám anyagába előbb.
- Semmi csak... fáradt vagyok. - hazudtam.
- Rendben akkor hagylak, pinenni. - mikor ránéztem szemeiben csalódottságot fedezten fel egy kis szomorúsággal megfűszerezve.
-Ümm... kérhetek egy takarót vagy valamit. Én is elfáradtam.
- Minek takaró vagy valami? - értetlenkedtem.
- Hát hogy a kanpén.... tudod...hogy... - magyarázkodott, mire felnevettem. Egyszer megnevettet, majd megsirat.
- Mondták már, hogy hülye vagy? Ugye tudod, hogy megbeszéltük a többekkel, senki nem alszik a kanapén?
- Nem vagyok hülyee - mondta durcisan. - Csak nem akarok zavarni, jó nekem a kanapé. Sokszor aludtam már fotelben, ami szerintem még kényelmetlenebb, szóval kibírom.
- Nem baj, úgy beszéltük meg, hogy Lou Haroldnál alszik, te pedig nálam. Jobban elférsz itt, mint kint a kanapén, jó nagy ez az ágy. - mutattam az említett tárgyra.
- Okés, köszönöm. - mosolygott rám, mire elpirultam, ezért ledöntöttem fejem, nehogy érszrevegye.
- Olyan aranyos vagy, mikor elpirulsz. - hát nem sikerült elbújnom, pedig próbálkoztam.

Lassan közeledni kezdett felém, hirtelen fel sem fogtam mire készül, csak akkor mikor puha ajkait az enyéimre tapasztotta, de időm sem lett volna feleszmélni, ugyanis pár másodperc múlva eltávolodott tőlem.
- Sajnálom, sajnálom... nem tudom mi ütött belém, bocsáss meg kérlek. Nem akarom elrontani a barátságunk.
- A.... barátságunk? - dadogtam.
- Igen, te lettél az egyik legjobb barátom, sajnálom. Tényleg, csak egy tévedés volt. - ez a mondat tőrt döfött a szívembe. Hát csak egy tévedés lenne számára a csók, amit én annyira akartam? Én tényleg csak egy barát lennék és semmi több? A lehetetlenben reménykedtem, de a remény végleg elveszett.

Könnyeim újra utat törtek maguknak, de most nem próbáltam őket megállítani. Minek is? Úgysem tudnám.
Zayn nem csinált semmit csak ott ült mellettem a plafont bámulta és ujjait tördelte szüntelenül.
Pár perccel később sírásom elhalkult és csak nehéz lélegzetvételem lehetett hallani a csend borított szobában.

- Azt hiszem aludnunk kellene. - hallottam meg a hangot, amelyet annyira szeretek és mostmár egyben utálok is.
- Igen. - mást nem tudtam kinyögni, ezt is csak nehézkesen.
Lassan hátradőltem a párnákra és lehunytam szemeim, de aludni nem tudtam, csak az a pillanat járt a fejembem, mikor megcsókolt, boldog voltam, de ennek a boldogságnak helyét oly' könnyen átvette a kínzó fájdalom, ami minden pillanatban azt sugallja felém, hogy a fiú, akit szeretek soha nem fogja viszonozni érzéseim, hiába is epekedem utána olyannyira szüntelenül.

Egy kar érintését éreztem meg derekamnál, majd egy forró testet hozzámsimulni. Minden porcikámmal és gondolatommal próbáltam utálni, de végül mindig elbuktam és eszem helyett szívem nyerte a háborút.

Love y'all!💕