JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷14. FEJEZET🌷

Love will light the day

*Harry szemszöge*

- Most beszéltem Anyával és azt mondta, hogy bent kell maradnia reggelig dolgozni a házat pedig bezárta, nekünk meg nincs kulcsunk, szóval nem lenne baj, ha ma itt aludnánk Louival? - kérdezte Zayn tarkójára téve kezét. Látszott rajta, hogy eléggé zavarban van a kérés miatt.

- Nekem nem baj Anyáék úgysincsenek itthon, bár nem hinném, hogy ellenükre lenne, majd később beszélek velük. Nektek srácok jó? - fordultam Liam és Niall irányába.
- Okés. - válaszolták egyszerre. - De ki hol alszik? Az én szobámban egyszemélyes ágy van, még én is nehézkesen férek el rajta, szóval hozzám nem jöhet senki, hacsak nem akar a padlón aludni. - folytatta Li.

- Nekem teljesen jó a kanapé is. - mondta Zayn.
- Nem fog senki a kanapén aludni! Én és Louis alszunk az én szobámban, te pedig alszol Niallel az ő szobájában, ha így jó. - láttam, ahogy Ni pirosló arccal a fekete hajúra tekint és érdeklődve méregeti. Gondolom reakciójára várt. Zayn elmosolyodott és vagy ezerszer megköszönte, hogy nálunk aludhatnak.

Igazából nekem kellene hálálkodnom, hogy Manóm itt alszik. Szerintem nem fogok egy szemhunyásnyit sem pihenni, hanem egész éjszaka a kis teremtményt fogom nézni mellettem és addig simogatni, csókolgatni, míg álomba nem merül.

- Rendben mi most megyünk próbálni, de utána csinálunk valamit öten? - kérdeztem a többiektől, mindenki bólintott egyet.
- Okés, addig kitaláljuk, hogy mit. Jó szórakozást. - mosolyodott el Liam perverzül, mire rácsaptam egyet mellkasára, majd megfogtam Louis kis kezeit és szobám felé kezdtem húzni.

A lépcsőn felfelé megbotlott saját lábában és elesett, de szerencsére semmi komoly baleset nem történt. Felemeltem menyasszony pózba és úgy vittem tobább, nehogy mégegyszer megbotoljon és eltörje valamilyét a kis drága. Miután beléptünk ajtómon letettem pihekönnyű testét az ágyra.

- Köszönöm, de nem kellett volna karjaidba felhoznod, csak balfasz vagyok és elestem, de ez nálam mindennapos. Már megszoktam.
- Héé, meg ne halljam ezt mégegyszer! Nem vagy balfasz! A legcsodálatosabb ember vagy, akit csak ismerek, én pedig a legszerencsésebb.... és tudod miért? - ültettem ölembe és lágyan simogatni kezdtem hátát először a pólón keresztül, majd óvatosan felhúztam egy kicsit és az alatt is cirógattam kezemmel.
- Miért...? - kérdezett vissza.
- Azért drágám, mert az enyém vagy, csak az enyém. Azért, mert itt vagy mellettem, érinthetlek, csókolhatlak. Szeretlek Louis. - mondtam neki és lágyan ráhajoltam pirosló ajkaira.

~🌼🌼🌼~

A heves csókcsata után végre belekezdhettünk a próbába. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Louis milyen dalt választott kettőnknek. Mivel nálunk nincs zongora, így annak kísérete nélkül kell most énekelnünk. Manóm elővette a kottákat és a dalszöveget táskájából, majd aranyosan magyarázni kezdett.

- Na szóval... én éneklem az első részt. Ezt itt. - mutatott a kék szövegkiemelővel aláhúzott részre. - Utána te jössz - húzta végig vékony ujját a zöld részen. - És végül a refrént közösen, de persze változtathatsz rajta, amit csak szeretnél, ha nem tetszik.
- Nekem tökéletes így. - mondtam, hogy megnyugtassam, nincs semmi baj.
- És... tetszik a dal? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Még soha nem hallottam ezelőtt, de imádom, gyönyörű. - öleltem át apró testét. - Tényleg így gondolod? - utaltam a dalszövegre.
- Minden egyes szavát. - mosolyodott el. - Szeretlek Harold Styles.
- Szeretlek Lewis Tomlinson.

Még pár percig egymásba fonódva álltunk a szobám közepén, aztán nagy nehezen elengedtük a másikat és próbálni kezdtünk.

- A kék én vagyok, a zöld pedig te, ami hullámossal van aláhúzva pedig mindketten. - magyarázta megint. Már elsőre felfogtam, de imádom nézni ahogy ajkai mozognak beszéd közben, ahogy formálja a betűket, szavakat. Ahh, olyan sok mindent tudna még csinálni azokkal az élénkrózsaszínű hosszúkás ajkakkal. Milyen lenne vajon ha belemrülne a fa...
- Hé, figyelsz? - lebegtette meg előttem kezecskéjét, ezzel visszarántva a valóságba.
- Mi... persze. - válaszoltam zavartan és elhesegettem piszkos gondolataimat.
- Akkor kezdjük. - mondta és elkezdte énekelni a dal első sorait, miközben én még mindig ajkait figyeltem mozgás közben.

- You speak near and true
But not what I hear from you
/ Közel vagy hozzám és igazat beszélsz
De nem abból tudom amit hallok.
- For your eyes say it all
And I admit i'm about to fall
/ A szemeid elmondanak mindent
És csodállak, beléd estem.
- Because what we have
There is no controlling this
/ Mert amink van
Azt nem lehet irányítani.

A hangja egyszerűen elvarázsol és felröptet a Mennyországba. Megnyugtat és egyben felpezsdít. Miközben énekel, mintha látni vélném halványan szárnyait, bár ez lehet csak tobábbi képzelgéseim egyike.
Ezután kezdte énekelni a refrtént egyedül, amit a végén közösen fogunk, utána pedig én következtem.

- What's in the name
I'm ready to risk the blame
/ Mi van a nevében
Kész vagyok,hogy vállaljam a felelősséget.
- Call me your own
No matter where we've got to go
/ Hívj a sajátodnak
Nem számít hová megyünk.
- Cause what we have
There is no controlling this
/ Mert amink van
Azt nem lehet irányítani.

Láttam egy könnycseppet lefolyni arcán, de nem törölte le, hagyta elveszni pólója anyagában.
Végre a közös részünk következett, amit már nagyon vártam.
A két hang végre talákozik egymással.
A két szív végre összeforr.

- This love could be great
But they say it would be wrong
/ Ez a szerelem lehet nagy
De ők azt gondolják helytelen lenne.
- I don't care, cause i'd be lost without you
We live because we love
We love cause we belong
/ Nem érdekel, mert elvesznék nélküled
Mi azért élünk,hogy szeressünk
Mi szeretünk ,hogy tartozzunk valakihez.
- Yes i swear, oh you healed the scars
That never felt a wound
And we'll never need their rules
To guide the way
/ Igen,esküszöm, te begyógyítod a sebhelyeket
Mert sosem éreztem a forradásokat
És nekünk nincs szükségünk a szabályaikra
Hogy irányítsuk az utunkat.

Itt már mindkettőn arcát beborították a forró könnyek, melyek versenyt futva egymással hagyták el szemünket.
Most éreztem igazán, hogy nem tudnék már nélküle élni. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, hiszen csak most ismertük meg egymást, de nem érdekel. Ő az első szerelmem és remélem az utolsó is ő lesz. Nem akarom, hogy boldogtalan legyen, vagy fájjon neki valami.
De ami a legfontosabb ÉN soha nem akarok neki ártani semmivel, ezért ha beleszeret valaki másba... el kell engednem.
Ha így fog történni meg kell tanulnom szív nélkül élni, ugyanis örök ajándékba adtam neki oda, visszafordíthatatlanul.

A dal utolsó mondatánál lassan letérdeltem elé, átöleltem vékony derekát és hasába motyogva, érzelmekkel telve énekeltem a végső sort.

Love will light the day

A szerelem beragyogja a napot.

Sziasztok, Manók! 💕

Kérlek hallgassátok meg a zenét(persze csak, ha szeretnétek), mert akkor jobban átjönnek az érzelmek és nagyon szép zongorakísérettel(szerintem).

⬇⬇⬇

További jó hétvégét!

Love y'all! 💕