Kelepce 2. - Engedd, hogy megvédjelek

Prológus

A sötét folyosót halk léptek verték fel a csendből. Szaporán szedte lábait, pontosan tudva merre halad éppen. Az egyik ajtó mögül hangos ordítás hallatszott fel s valamilyen idegen nyelven beszélő nő segítségért rimánkodott. A léptek egy pillanatra megálltak, de tényleg csak egy pillanatra.. Nem pillantott hátra, s bár a sötétben nem lehetett látni, a fiú arca megrezdült.. De hogy milyen érzelmeket tükrözött az örökre el fog veszni a folyosó titkaiban. A fiú lefordult s már messziről hallotta főnöke hangját. Halk kopogás után benyitott a megfigyelő terem ajtaján.

- Megvan amit kértem? – kérdezte a férfi rá sem pillantva az érkezőre. A fiú meghajolt majd elővette a füzeteket és a férfi mellé lépve átnyújtotta őket. Uchiha Itachi naplói.. A férfi elvette a naplókat s érdeklődő pillantásokkal nyitott bele. A fiú tombolt belül. Tisztelte a főnökét, és tudta, hogy amit tesznek az sokkal többről szól, mint aminek látszik. – Ki hitte volna, hogy naplót vezet az a fapofa. – motyogta csak magának, mire a fiú szeme dühösen megvillant. A kislány leugrott a gurulós székéről és a férfi elé lépve felnyújtotta kezeit. A vezér átadta neki a füzeteket. – Ki hitte volna, hogy egy olyan kis lányt mint te, érdekli egy fiú naplója. – mosolygott. A lány kinyitotta a füzetet és hátat fordítva nekik felemelte és lapozgatni kezdte. – Szeretnél valamit? – mosolygott a fiúra aki még mindig ott állt mellettük.

- Nem uram. – mondta a fiú s ismét meghajolt.

- Hmm?.. Furcsán viselkedsz. – biccentette oldalra fejét. A fiú kifejezéstelen arccal nézett főnökére.

- Minden bizonnyal neki is van naplója és nem veszi jó néven hogy bele olvasunk. – mondta a kislány nyalókával a szájában.

- Kétlem hogy naplót vezetne. – ingatta meg a fejét.

- Akkor az zavarja hogy Itachi naplóját olvasgatjuk. – pillantott a vezérre a lány.

- Valóban ez lehet az oka. Te is el szeretnéd olvasni? – mosolygott a fiúra.

- Helytelen lenne.

- Pont ezt a választ vártam tőled. Unalmas vagy. – duzzogott a vezér, mire a fiú arcára halvány pír szökött a zavartól.

- Nem vagyok unalmas.

- Most kifejezetten az vagy. Miért nem csinálsz valamit amíg a következő küldetésedre vársz? Főzhetnél ráment.. – huppant a gurulós székbe a lány.

- Ráment? – kérdezett vissza és egy lemondó sóhajjal konstatálta, hogy a hacker ráment óhajt vacsorára. – Hy-hy! Megyek és elfoglalom magam. – hagyta rájuk hogy unalmasnak tartják, s inkább a konyha felé vette az irányt..

A férfi felvett egy füzetet az asztalról, s bele-bele olvasott. Így Deidara soha nem fogja megtalálni újra a naplókat.

- Egyébként miért baj ha a szöszi megtalálja? – kérdezte a kislány, ezúttal medve cukrot tekerve a nyalókára.

- Mint az ukék többsége, ő is elég kíváncsi természet. És ki tudja miket vetett papírra az az unalmas Uchiha.

- Unalmas mi? Még is folyton őt figyeled a kamerákon keresztül. – a férfi arcáról lefagyott a mosoly. Büntetés képp a beszólásnak vélt megjegyzésért kivette a kislány kezéből a medvecukros nyalókát. Az válaszul duzzogva ciccegett. A férfi kidobta az édességet a közeli kukába s kezét beletörölte nadrágjába, de ujjai még így is ragadtak. A hacker csak gúnyosan mosolygott a férfin.

- Te jó ég! Annyira sajnálom!

- Kétbalkezes idióta!

Mindkettejük szeme a képernyőre tapadt.

- Úgy tűnik akció van.. – motyogta a lány. A férfi közelebb lépett a tévéhez. Deidara pincér ruhája igazán tetszetős volt. Csoda hogy még senki nem hajtott rá. A kislány által készített kamerák tökéletesen megmutatták, hogy a szőke fiú el csent valamit a férfitől akit leöntött, s poloskát rejtett el a fickó öltözetén.

- Borzasztóan restellem. – hajlongott a szöszi. A vörös hajú férfi végig mérte Deidarát.

- Te nő vagy vagy férfi? – kérdezte ellenségesen. Deidara játszva a szerepét, kínosan elmosolyodott.

- Ha nő vagyok elnézőbb? – kérdezte amin az idegen dühösen felmorrant.

- Ha nő vagy kellemesebb büntetést szánok neked.

- Akkor nő vagyok. – mosolygott Deidara és láthatólag egyáltalán nem értette, hogy a férfi mit is akar tőle. Amint a férfi elment hogy a mosdóban megszárítsa a nadrágjára ömlött pezsgőt, Itachi lépett mellé.

- Ugye tudod, hogy mit akar tőled? – kérdezte elrejtve egy kisebb fintort mikor az áldozatuk után pillantott.

- Nem vagyok hülye Itachi.

- De nő sem. – bukkant fel kettejük között Hidan. – Tipli amíg nem akar egy gyors numerát valamelyik üres szobában. – sietett el s tovább játszotta a rá osztott szerepet. Deidara és Itachi össze néztek.

- Igaza van, de ezt ne mond el neki. – mondta az Uchiha a tőle megszokott módon.

- Pedig én most egy nagyon pletykás homokos vagyok. – mosolygott Deidara szemtelenül mire Itachi is majdnem elmosolyodott nyilvános helyen, de még időben észhez tért, s meg köszörülte a torkát.

- Szedd azokat a formás lábaidat és menj a 402-es szobába. Konan már bevitte a táskát a laptoppal, csak be kell kapcsolnod a programot.

- Igenis uram. – biccentett mosolyogva mire Itachi halványan elmosolyodott és nem törődve azzal, hogy mennyien vannak körülöttük, egy gyors puszit nyomott Deidara arcára. A szöszi mosolyogva elsietett, Itachi pedig utána nézve figyelte. Először egész alakját bámulta majd egyre inkább egy bizonyos testrész foglalta le a figyelmét..

- I-ta-chiiii... – suttogott közvetlen mögötte Hidan mire Itachi felé fordult s az albínó ˝Mindent láttam˝ fejét bámulta.

- Segíthetek valamiben? – kérdezte Itachi hivatalos hangnemben. Elvégre ő most egy szervezője a ma esti partinak.

- Ja. Pukkadj meg amiért otthon kellett hagynom Kakuzut. – morogta unottan, hisz a napokban ezt többször is elmondta.

- Örülök, hogy tetszik az étkészlet. Ha gondolja szívesen bemutatom a tervezőnek akitől kölcsönözzük.

- Ha nem Kakuzunak hívják akkor rohadtul nem érdekel.

- Hogy a pezsgő is ízlik? Ez már sokkal férfiasabb meglátás.

- Na bekaphatod, az étkészlet is férfias! – duzzogott Hidan mire Itachi áll mosolyt villantott.

- Igen uram, ukénak lenni roppant férfias tulajdonság.

- Amint ennek vége, kinyírlak, oké? – erőltetett hidegvért magára mikor megpillantott egy gazdag párt akik feléjük közeledtek.

- Ön a szervező, ugye? – mosolygott a gyöngy sort viselő nő. Itachi feléjük fordult s elmosolyodott.

- Igen. Én vagyok. Hogy tetszik a hely? Kellemesen érzik magukat?

A férfi a fejét ingatta s mosolygott. Kedvelte az albínót. Szórakoztatónak találta, főleg a Kakuzuval folytatott kapcsolata mosolyogtatta meg.

- Úhgy thűnik ehz a khüldetés is shikeres lehsz.. – nyammogta a lány mire a férfi kérdőn pillantott a mellette ácsorgó hackerre, majd a mögöttük lévő felborított kukára.

- Milyen higénikus.. Hm..