Fogd a kezem (BEFEJEZETT)

28.rész

Scott

Nem is értem hogy gondoltam hogy ez működhet közöttünk, talán csak nem akartam egyedül lenni. Dehogy kinek akarok hazudni? Szeretek vele lenni, normális dolgokról beszélgetni. Szeretem nézni ahogy gyönyörűen formált ajkán csíntalan szavak jönnek ki. Szeretem hogy vele nem csak lefeküdni akarok, mindent szeretek rajta és vele. Mikor meghallottam hogy az öcsének azt mondja hogy ne mondja el a szüleinek hogy itt van teljesen kiborultam, bezzeg Jamest még be is mutatta nekik. Jézusom Scott gondolkodj már! Nem is vagytok eggyütt, még jó hogy nem szól a szüleinek. Egyenesen a nappaliba mentem, és leültem láttam hogy Jess jönn utánam. Mikor leült annyira kicsinek tűnt és természetesnek. Haja lágyan felkötve, sminknélkül egy fehér melegítőben.
Felém fordult, és mélyen belenézett a szemembe mintha onann szeretné megtudni a választ. - Scott mondtam valamit? - kérdezte tőlem, én pedig úgy gondoltam hogy jobb ha kimondom.
- Miért nem akartad hogy a szüleid megtudják hogy itt vagy? - mondtam ki kerek perec, arcán elágyultak a vonások. - Csak azért mert akkor kérdezősködtek volna, és pontosan énsem tudom hogy mivan most közöttünk. - mondta ki egyszerűen én pedig megértettem, és rájöttem hogy igaza van.
- Akkor legyél a barátnőm. - mondtam ki, amivel saját magamat is megleptem, jézusom végig sem gondoltam. De láttam hogy Jessicát is meglepte a kijelentésem.
- Öhm, figyelj Scott nem kell azért megkérned hogy legyek a barátnőd hogy bemutasalak a szüleimnek, ha szeretnéd bemutatlak nekik. - mondta biztatóan, de szerintem nem értette. - Jess, nem azért kérdeztem hanem azért mert azt szeretném. - mondtam ki az őszintét, és ekkor lehervadt a mosolya és szomorúságot láttam rajta, nem bírtam ki hogy ne érintsem meg a combját. - Jess, mondtam valamit? - kérdeztem, ám ekkor fel nevetett és olyan jó ízűen nevetett.
- Ha..Ha láttad volna a fejed. - mondta még mindig nevetve. Én pedig néztem rá utalva arra hogy éppen kérdeztem tőle valamit. - Amúgy rendben. - mondta mosolyogva, de nekem nem volt ennyi elég azt akartam hogy mondja ki.
- Mi van rendben? - kérdeztem tőle. - Hát rendben van az hogy leszek a barátnőd. - mondta megint mosolyogva, és erre énis elkezdtem mosolyogni. Ekkor oda mászott hozzám és beleült az ölembe.
- Egy feltételel. - mondta kimérten, én pedig bolíntottam. - Elviszel Oregonba. - mondta majd mindaketten nevetni kezdtünk. - Rendben, már megígértem. -ígértem meg másodszorra is.

♾
Reggel korábban keltem mint Jessica, nem akartam felkelteni ezért nem énsem szálltam ki. Most jöttem rá hogy milyen is ha nem egyedül vagyok a lakásban, Jess folyamatosan beszél amit persze én a legkevésbé sem bánok, imádom hallgatni ahogy magyaráz éppen valamit én pedig úgy teszek mintha nem érteném hogy tovább beszéljen. Ekkor megfordult,még teljesen kómás feje volt, de olyan aranyos ahogy szőke haja széterült az arcán. - Jóreggelt. - köszöntem neki mire felnevetett. - Olyan vicces a hangod. - mondta és mégjobban elkezdett nevetni, olyan édes hangon amit még sosem hallotam. - Kösz... - mondtam hamis duzogással, ekkor oda hajolt és egy puszit lehelt az arcomra. Azt hittem hogy furcsa lesz nekem ez a kapcsolatosdi mivel nem volt még komolyabb kapcsoltam, de egyáltalán nem az és Jessica miatt van. - Scott, ma hamarabb kell hazamennem mivel délben órám lesz. - mondta ki amit annyira nem szerettem volna hallani. - Jó rendben. - mondtam majd a telefonomért nyúltam és láttam hogy hat nem fogadott hívásom van Spencertől. Felálltam és elindultam a konyhába a telefonomal eggyüt, majd miközben kávét főztem tárcsáztam is a telefonszámot. - Scott mivan veled vagy tízszer hívtalak.
- Csak hatszor, és amúgy meg nem értem rá, de mondjad mostmár.
- Ember nyugi amúgy meg csak azért hívtalak mert nem voltál ott a hétvégén a bulin, és sosem szoktad kihagyni ezeket.
- Hát most kihagytam, amúgy meg dolgom volt.
- De most hétvégén ugye jösz ?
- Nem tudom majd írok. - zártam rövidre mert közben Jess kijött.
- Rendben.
- Hello.
- Csá.
Jess már teljesen fel volt öltözve, csak egy citromsárga póló volt rajta és egy fehér farmer. - Megiszom, és indulhatunk. - mondtam, majd rámosolyogtam. - Dehogyis, csak nyugodtan. - mosolygot, majd leült az egyik bárszékre. Mikor megittam a kávét és felöltöztem, le indultunk a garázsba.
Jess végig egy szót sem szólt, de láttam rajta hogy neki sem tetszik hogy haza kell mennie. Végül amikor be ültünk az autóba és már félúton lehettünk amikor Jessica végre megtörte a csöndet.
- Scott?
- Igen?
- Ha gondolod, és persze ha van kedved jövőhét szombaton átjöhetnél egy vacsorára hogy megismerkedj a szüleimel. - mondta félmosolyal, én pedig azt sem tudtam hogy mit válaszoljak? Mi lesz ha nem leszek szimpatikus? vagy ilyesmi.
- Rendben.
- Szuper. - mondta majd megsimogatta a kezem. Ha a szülei csak félig olyan kedvesek mint a lányuk akkor nem lesz baj.

Sziasztok!
Nagyon féltem Scott szemszögétől, de szerintem elég jól tudtam vele azonosulni, kérlek a véleményeteket írjátok le puszii♥️😘