JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷1. FEJEZET🌷

Kakukk

*Louis szemszöge*

Ahogy kijöttem a szobámból egyből szemetszúrt az asztalon heverő boros üvegek sokasága, melyek mind üresek voltak.

Anyát nem láttam sehol, gondolom már elment dolgozni. Mikor ideköltöztünk egy kisebb cégnél kapott takarítói állást, gondolom ezért is nem érdekel senkit, ha másnaposan megy be dolgozni.

A fizetése nem túl sok, ezért kellet nekem is elmennem valami munka után néznem, végül a közeli pékségbe fel is vettek. Nyáron, ahogy már mondtam 8 órát dolgoztam Hétfőtől-Péntekig. De, mivel elkezdődött az iskola, ezért csak hétvégén tudok bejárni.

Számomra alapból nehéz a tanulás. Nem könnyen maradnak meg fejemben a dolgok, pedig próbálkozom, nagyon is, de valahogy másnapra mindig elfelejtem. Ez csak még jobban össze fog zavarni, de Anyáért mindent megteszek.

~🌼🌼🌼~

Az utam az iskola felé eseménytelen volt, csak hallgattam a madarak gyönyörű énekét. A madarakról pedig eszembe jutott a kakukk.

Miután lerakja tojásait van, hogy átviszi egy teljesen idegen madár fészkébe, és miután az levetette magáról a tojáshéjakat apránként rájön, hogy ő nem ugyanaz, mint a többi vele egy fészekben lévő csemete.

Ő különbözik társaitól.

Néha én is kakukknak éreztem magam, csak nekem nem a tollaim, hanem a ruháim voltak másmilyenek. Hiszen én nem tudom azt megengedni magamnak, hogy a legdrágább ruhákat vegyem meg, mint a többi korombeli.

Ma is csak egy egyszerű melegítő volt rajtam egy kissé kopott pólóval, meg a pár helyen lyukas cipőm, ami már olyan három éve koptathatta az aszfaltot lábaimon.

Miután végigmértem magam, a tekintetem a kézfejeimre emeltem, melyek végén a körmeim ki voltak lakkozva kékre.

Emlékszem, mikor még kisebb voltam Anyával festettük ki közösen, mert akkor még érdekelte, hogy mi van velem.

Miután nagyobb lettem, és emiatt a dolog miatt piszkálni kezdtek a suliban, és néha ez a beszólogatás tettlegességig fajult, Anyu azt javasolta, hogy inkább mossam le, mert nem fogják abbahagyni a szekálásom, de én kitartok az mellett, amit szeretek és ami önmagammá tesz, szóval nem hódoltam be és nem mostam le.

*Harry szemszöge*

Miután megettem az Anyuék által készített finom reggelit, gyorsan felmentem a szobámba és kiválasztottam a mai ruhám, ami nem volt más mint egy szűk fekete farmer, és egy egyszerű selyem ing.

Lent amilyen gyorsan csak lehetett felvettem az egyik Vans-om, és már készen is voltam. Gyorsan nyomtam egy-egy puszit Anyáék homlokára, majd útnak indultam az iskola felé.

Ugyan még nem lehet jogosítványom, de nagyon szeretnék már vezetni. Szüleim bele is egyeztek egy feltétellel; ha következő nyáron elmegyek dolgozni és megkeresem magamnak az elegendő pénzt rá.

Egyből bele is egyeztem, soha nem volt ellenemre a munka. Az iskolában a legtöbben azt hiszik, hogy én is olyan elkényeztetett vagyok, mint a legtöbb gazdag gyerek, de én nem tartom magam annak. Sosem felejtem el, hogy honnan jöttem.

Egy árvaházból.

Ahogy sétáltam a nap sugaraitól felmelegedett aszfalton egyszer csak meghallottam egy gyönyörű madárhangot. Gondolataimba befészkelte magát a kakukk.

Persze nem a "gyönyörű" éneke, hanem az az elmélet, hogy páran átrepítik más madárfészkekbe lerakott tojásaikat.

Néha én is kakukknak éreztem magam. Egy kismadár, aki nem kell a szüleinek ezért inkább valaki másra bízza annak gondozását.

Ott hagyja egyedül, megszeppenve az ismeretlenbe, annak reményében, hogy majd valaki megsajnálja gyenge kis lelkét és szárnyai alá veszi.

Én a szerencsések közé tartozom, hisz befogadott egy szertő család, de sokszor gondolok azokra, akiknek nem ennyire egyszerű a sorsuk.

Szerintem a család a legfontosabb az élteben.

Mindenki megérdemelne egy olyan közösséget, ahol elfogadják őt és szeretetben nőhet fel.

Love y'all! 💕