New Beginning✨

3.rész

Augusztus 21. Hétfő
13:00

Megvolt a csapatok bemutatása és az ebéd. Most pedig megyünk le a strandra a tanárok kíséretében. Én és Emma mentünk legelől, természetesen a tanárok mögött, mivel ha egy lépéssel is előrébb leszünk mint az ofő, komkrétan leszúr a szemével. Egy 10 perc gyaloglás után megérkeztünk a tóhoz.

-Rendben gyerekek, a cuccát mindenki ide tegye le-mutatott egy viszonylag nagy fa alá-hoztunk felfújhatós matracokat, ha akarjátok fújjátok fel vagy fizessétek ki a felfújatást, nekem mindegy négy órára mindenki PONTOSAN-itt a négy fiúra nézett, akik már elkéstek egyszer-legyen itt akik nincs ittmarad és repül haza. Megértettétek?-itt megint szünetett tartott egy páran bólintottunk egyet, de ez most nem volt elég neki-Nem hallom? Megértettétek?-mindenki elmotyogott az orra alatt egy igent-Rendben, itt vannak a karszalagok, tegyétek fel a kezetekre. Azt csináltok 3 órán keresztül amit akartok, csak a tó helyszínét nem hagyhatjátok el. Mehettek.-mondta el a szónoklatát.

-Úúu.. nekem kell egy matraaac-nyüszítette Em és elkezdett futni.
-Juj nekem is-és azzal én is elkezdtem utánna futni. Csak azzal nem számoltam, hogy előttem legalább 10 tornazsák van és fel fogok bukni valamelyikben. Az első párat még sikeresen átléptem, viszont a felétől tovább nem jutottam. Egy akkorát estem volna, ha valaki nem kap el, mint a ház.
-Hé, jól vagy?-kérdezte egy világosbarna hajú srác. Tudom rosszul állok a nevekkel, pedig már mindenki bemutatkozott egymásnak.
-Igen, persze, köszi szépen, bocsi-hebegtem össze vissza, mivel ötletem se volt, hogy hogy reagáljam le a szituációt.
-Máskor vigyázz Liza-kacsintott rám. Frankó, ő tudja az én nevem csak én nem az övét-Nem leszek ott mindig, hogy megmentselek egy orrtöréstől-erre elnevettem volna magam.
-Szerinted betört volna az orrom?-kérdeztem nevetve.
-Nem tudom, van kedved kipróbálni?-és azzal elengedett, mivel még mindig ő tartott meg, hogy ne essek el. De azért volt annyira kedves, hogy pont mielőtt leértem volna a földre, visszarántott.
-Ez nem volt vicces-mondtam neki.
-De, nagyon is, látnád a fejed-nevetett. Amitől nekem is nevetnem kellett, mivel olyan aranyosan nevetett. Najó nem ezt nem kellett volna leírni. Feltápászkodtam gyorsan a lábamra, mielőtt az előbbi megismétlődhetett volna.-Amúgy hova siettél ennyire?
-A matracokhoz, kell egy-húztam ki magam.
-Hát akkor siess mert már az ikrek lefoglaltak egyet-nevetett.
-Okés, kösziii...-na és itt kezdődött a kínos rész, hogy nem tudom a nevét.
-Naaa?- nevetett rajtam.
-Máá..-nemlegesen megrázta a fejét.-Akkor Hu..?
-Még mindig nem
-Várj asszem megvan, Korrr...-bólogatott-Kornél?
-Talált süllyedt-nevetett.
-Jó, akkor köszi a segítséget Kornél, szia-nevettem én is.
-Szia, Liz-köszönt ő is, amin kicsit meglepődtem.
-De te tudtad a nevem nem?-kérdeztem. Mire csak bólintott.-Akkor miért hívtál Liznek?
-Mindenki Lizázik vagy Lizizik-felelte egyszerűen.
-És?-kérdeztem, mivel nem értettem.
-Nem akarok mindenki lenni-vonta meg a vállát. Erre a mondatra nem tudtam mit reagálni, csak fülig érő szájjal elindultam a matracokhoz. Fura, ilyen nem sokszor szokott lenni, hogy nem tudok lereagálni egy szituációt. De ezzel a sráccal ez már a második, egy beszélgetésen belül. Mi van velem?
Hátranézzek?
Mi, mivan Lizi, minek akarsz hátra nézni? Felejtsd el. -Vitatkoztam magammal(?!). És én még anyára néztem furcsán aki a gpssel veszekszik.
Elhanyagoltam az egyik Lizi ötletét és sétáltam tovább.

Hamar megtaláltam Emmát egy óriási matraccal a kezében.
-Na végre hogy itt vagy már-sóhajtott egy óriásit-Hol voltál már?
-Hát..-kezdtem volna bele a mondtandómba de ő félbeszakított.
-Jó majd elmondod, viszont vigyük el felfújatni a matracot.
-Oké.-elindultunk az egyik bolthoz aminek kirakatában sok matrac és úszógumi volt.

-Jónapot, mennyiért fújtathatjuk fel ezt a matracot?-kérdezte Em.
-5000 ft-válaszolta az idő bácsi.
-Mivan?-esett le az állam.
-Igen, kislány jól hallottad, de ha kell egy jó fülész számát is meg tudom adni-oltott szét a bácsi.
-Nem kell köszönöm és inkább nem szeretnénk felfújni a matracot-azzal kimentem a matraccal a hátamon és Emmát magam után húzva.
-Most miért nem fújattuk fel?-kérdezte.
-Mivel nagyon drága-feleltem.
-És? Én matracozni akarok, kifizetem én-ajánlotta fel.
-Biztos, hogy nem. Felfújom én magunknak-mondtam és levetődtem a fűbe és elkezdtem fújni.