The Half blood princess

After credit

-Szóval, hogy is van az a varázsige, Harry?- kérdeztem a fiút, miközben egy játszótéren, a hintákon ücsörögtünk. Volt még ott egy kopott csúszda és egy fáradt homokozó. A nap szépen sütött, igazi nyári hőség volt. Potter felajánlotta, hogy töltsek náluk (azaz az Odúban) egy hetet és segít felzárkózni.. azaz megtanít néhány plussz varázsigét, amiket nem árt ha tudok, hogyha az ő bandájukkal maradok.

-Expecto patronum! És ne felejtsd, valami nagyon boldog emlékre kell gondolnod!- ujjával nyomatékot adott a mondandójának- Én viszont most megyek! Te se maradj sokáig!- elindult vissza Ronék háza felé.

-Ne aggódj, a nyomodban leszek!- ígértem, majd a boldog emlékre koncentráltam.

Mi lehetne a megfelelő? Blackwood legyőzése? Például... azzal próbáltam meg.
Miután kimondtam a varázsigét egy fehér pajzsszerű sugár lövellt ki a pálcám végéből.
Harry mesélte, hogy ha elég erős az emlék, akkor valamilyen állat formáját is fel tudja ölteni ez a pozitív energia. Próbáljuk hát újra!
Már nem volt rá időm.

A semmiből feltűnt előttem egy nő. A haja fekete-piros volt, a ruhája szintén. Elég rövidnek tűnt, csodálkoztam is, hogy a szél ami a hajamat az arcomba fújta, hogy nem mozdítja meg a szoknyája fodrait. Harisnyája is igen érdekesen nézett ki, nem igazán tudtam mire vélni, de a csizmája tetszett! A karján lévő arany karperecek is igen érdekesnek tűntek. Valahogy nem passzolt az összképhez..
Egy általam sosem látott pisztolyt rántott elő és rám lőtt.

-Expecto patronum!- kiáltottam végső elkeseredésemben és Dracora gondoltam. A vele kapcsolatos emlékeim elég erősnek bizonyultak ahhoz, hogy a patrónusom alakot öltsön. Mielőtt teljesen feldarabolódtam és eltüntem volna, láttam, ahogy a fehéren ragyogó kékes őzsután elszökdécsel Ronék háza felé.

~~

Amikor magamhoz tértem, a szemeim fájtak a sok fehértől ami körülvett. Csak onnan tudtam, hogy nem lebegek, hogy éreztem a lábam alatt a földet. Mikor már hozzászoktam a látványhoz és körülnéztem, rájöttem, hogy én a nagy büdös semmi közepén ácsorgok tök egyedül. A pálcám legalább nálam volt. Ahogy elindultam előre, a távolban négy apró fekete pontot láttam meg. Felüdítő latvány volt a sok fehér után. Abba az irányba kezdtem rohanni. Mikor közelebb értem láttam, hogy két nő és két férfi ücsörög halálra unt arccal. 2-4 évvel lehettek idősebbek mint én úgy ránézésre.

-De jó! Még valaki!- szólalt meg a kedvenek tűnő, szőke hajú lány.

-Pixel nem tétlenkedik...- csóválta a fejét a mellette álló fekete hajú srác.

-Te meg ki vagy?- érdeklődött a hosszú barnás hajú lány.

-Amber Fox.- válaszoltam, ahogy szóhoz jutottam- Boszorkány vagyok. De jó boszorkány!- tettem hozzá gyorsan.

-Az klassz. Én Luna Dale.- nyújtotta a kezét a szőke lány- Ex-valkűr. Ő Loki, asgardi isten- mutatott a fekete hajú srcára- Nova Sting, egyszerű ember tünde kosztümben- itt nézett a másik lányra- És Legolas, a tünde. Ha nézel Gyűrűk Urát, akkor tudod ki.- mutatott a negyedik, legcsendesebb, hosszú szőke hajú pasira.

-Aha.

A történet folytatódik az És most? című könyvben....