The Half blood princess

A tanév kezdete

-Húzz odébb Malfoy!- toltam odébb a szőke fiút a Roxfort Expressz egyik fülkéjében.

Mint mindig, most is vele volt két agyatlan gorillája, továbbá Pansy. A csaj sose volt szimpatikus, hiába vagyok vele egy évfolyamon. Csak gúnyosan nevetett, talán titkon azt remélte, hogy Draco ledugja a torkomon a pálcáját és elsüt valami kreativ varázsigét.. sosem csinálna ilyet. Ez a feladat mindig Monstróra marad, mint most is. Lassan, lomhán húzta elő a pálcáját. Egy villámgyors mozdulattal a nyakához nyomtam az enyémet, ami juharfa, sárkányszív-húr kombinació volt, tizenegy hüvelyk hosszú.

-Én nem tenném!- csilingelt a hangom.

-Majd máskor elkapjuk.- intett a fejével Crak.

-Majd máskor..- biccentett Draco is és elfordult, majd elsomfordált a kíséretével.

Mikor a Teszlek Süveg a mardekárba osztott be, azt hittem, hogy tök jó lesz. Ehhez képest itt vagyok, én félvér, egy rakás felfuvalkodott, gőgös aranyvérűvel. Persze, hogy ott piszkálom őket, ahol csak tudom. Na jó.. nem mindenkit. Van néhány "barátom", mint például Wanda és Mirta, de többnyire egyedül vagyok.
Beültem egy fülkébe, egyedül. A táskámat a karomhoz kötöztem, el ne lopják, a pálcámat a kezem ügyében tartottam, majd lehunytam a szemeimet.

Este ébredtem fel, a vonaton égtek a lámpák. Gyorsan átvettem a taláromat és rendet raktam a táskámban. A pálcámat zsebre vágtam, pont ekkor álltunk meg. Lesiettem a vonatról, a többi diák közé és az iskola felé induló szekerekre ültünk. A thesztráloktól mindig rázott a hideg, igyekeztem nem rájuk nézni.
Odabent minden a szokásos volt. Az igazgató, Dumbledore, évnyitó beszédje után beosztották az újakat, majd nekiláttunk a lakomának. Hol a tanári asztal felé néztem, hol Dracora. Ezt Mirta szóvá is tette.

-Te, Amber..- bökött oldalba, majd Malfoy felé biccentett a fejével.

-Aha, persze!- nevettem halkan- Hogy én meg ő?

-Te mondtad, nem én.- védekezett gyorsan.

Többet nem beszéltünk. Miután végeztem a kajával, a mardekár klubbhelysége felé siettem a táskámmal- az utazóládám már a szobámban várt. Két másik személlyel kellett osztoznom, Wandával és Mirtával. Így lettünk barátok is.. máshogy még inkább egyedül lennék. Ők is lassan felszivárogtak, de én akkor már rég nem ott voltam, hanem a suli egyik legeldugottabb, legsötétebb folyosóján. Nem mertem világítani.. még lebuknék egy erre kószáló tanár előtt.. és az roppant nagy amatőrségre utalna. Pedig én másodikban kibabráltam még Pitonnal is! Azóta sem jött rá, hogy én nyúltam le a raktárából a százfülé-főzet alapanyagait. Pár felsőbb éves kért meg (némi pénzzel), hogy szerezzem be/ meg őket.
Messze tőlem egy világító pontra lettem figyelmes, ami egyre közeledett.

-Nox.- suttogta a jövevény, akinek nagyon ismerős volt a hangja.

-Lumos.- volt a halk válaszom mire megtorpant a közeledő és újra meggyújtotta pálcáját.

Amint megláttam, furcsa, kettős érzés lett úrrá rajtam. Szívesen küldenék rá valami ártást, vagy rontsást, mégis megóvnám a bajtól. Néha lekevernék neki egyet, hogy hogyan lehet ekkora bunkó? máskor magamat szidom, hogy ilyesmire vágyok. Alig vártam, hogy újra láthassam, mégis minden porcikám reszket és máshol akarna lenni. Gyűlölöm őt, mégis... szeretem.

Azzal a lendülettel, ahogy jött a földre ejtette pálcáját, majd beletúrt a hajamba és hosszasan megcsókolt. A meglepettségtől az én kezemből is kihullt a pálca, egyenesen rá az övére, de továbbra is árasztották a fényt magukból, így láthattam azt a gyönyörű zöld szempárt, mikor elváltunk. Leültünk a szűk folyosón egymással szemben és hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk.

-Hogyhogy nem írtál nekem egyszer sem?- kérdeztem, tettetett szomorúsággal. Zavart, hogy semmit sem hallottam felőle, de nem aggódtam. Tudom, hogyha valami történne vele, azt megérezném.

-Próbáltam, de apám megtiltotta!- mentegetőzött- Tudod, hogy ellenzi a kapcsolatunkat.. mivel aranyvérű vagyok.- az azért kedves volt tőle, hogy nem engem emelt ki, mint félvér.

-Akkor erről ennyit. Pansy tudja, hogy együtt vagyunk? Mindig veled lóg.. nem zavar, félre ne érts.. csak..

-Na álljunk meg! Az egész titkolózás a te ötleted volt.- mutogatott rám.

-Igen, de csak azért, hogy apád..

-Apámat bízd rám.- egy puszit nyomott az arcomra- Ő nem a te gondod.

-Jó. Akkor az egész azért volt, mert félek.- ismertem be. Eddig ezen nem is gondolkodtam.

-Minden annyival egyszerűbb lenne, ha felvállalnál..- kezde cirógatni a vállamat, mikor közelebb csúszott.

-Ne mondd ezt! A végén még bűntudatom lesz.- most én kezdtem el pisztergálni a tejszőke haját. Én vagyok az egyetlen, akinek engedi.

-A vonaton élethű volt az alakításod! Majdnem elhittem, hogy le akarod durrantani Monstró fejét.- kuncogott halkan.

-Kösz.. tudod, nem sok választott el tőle.

Ekkor feltűnt egy sötét alak a távolban, aki felénk futott. Még épp időben oltottuk el a pálcát, nehogy megtaláljon. Tőlem 2 méterre állhatott meg, mikor elkezdett tapogatózni.. csak egy ember van ilyen szerencsétlen. Tapogatózik ahelyett, hogy világítana! A fejemet fogva kaptam el a kezét és fogtam be a száját, nehogy sikítson.

-Mit akarsz Wanda?- förmedtem rá, mikor intettem Draconak, hogy maradjon csendben.

-Piton erre jön.- lehelte, amint elvettem a kezemet a szájától.

-Piton?- kérdeztem ijedten. Hiába ez az utolsó előtti évem itt (Malfoynak az utolsó), még mindig féltem a professzortól. És mint az emlegetett szamár, bukkant fel a hátunk mögött, ragyogó pálcájával.

-Csak nem egy romantikus séta a holdfényben, takarodó után?- a 'romantikus' szót különös megvetéssel mondta.

-Tudja, professzor úr, az úgy volt..