Bájitaltan

1.9K 112 14
                                    

Reggel időben keltem és álmosan az íróasztalomhoz sétáltam. Egy futó pillantást vetettem a papírokra, és csodák csodájára, az egyiken egy üzenet állt. Nem volt valami hosszú, de az enyémnél jelentősebben többet írt az illető.

Amber,
Olvastam az üzenetét, amit igen rövidnek és értelmetlennek találtam. Bár nem panaszkodhatok, hiszen az írása bizonyította, hogy működik az általam kitalált és használt bűbáj ezen papírokon.
Továbbá kérem, ne írja meg nevét legközelebb, én sem teszem ezt. Ha lebuknék, mert ilyesmi varázslatokkal kísérletezem, bizonyára kicsapnának. Kérem folytassuk a beszélgetéseinket név nélkül, amennyiben megtisztel egy újabb levéllel.
Addigis szép napot kívánok!
Ui.: meg kell jegyeznem, nagyon szép a kézírása, még nőkhöz képest is.
-P.

Remegő kézzel olvastam el a levelet újra és újra. Hogy lehetséges, hogy én valakivel levelezek, miközben az összes papír nálam van? Nagyon furcsa a modora a titokzatos 'P'-nek, számomra legalábbis felfoghatatlan, hogy miért magázódik és nem tegeződik. Nem lehet annyival idősebb mint én, nem? Elhatároztam, hogy senkinek sem mesélek erről a levelezésről, még Malfoynak sem. Nem tudhatja.. nem értené.

Ekkor Mirta kopogott az ajtón, majd benyitott. A papírokat besöpörtem a fiókba, így nem láthatta őket. Csak kíváncsian szétnézett, majd engem mért végig. Még mindig pizsamában voltam.. nem is értem miért. Gyorsan átöltöztem a sulis egyenruhába, kézbe kaptam a szükséges könyveket és a bájitaltan terem felé siettem Mirtával.

Párban kellett dolgoznunk és egy egyszerű, ám mégis veszélyes, savas mérget kellett bekevernünk. Az volt az érdekes a bájitallal kapcsolatban, hogy csak akkor vált savassá, ha emberi, vagy növényi szövethez ért. Tehát az üstben, vagy egy üvegfiolában tárolva ártalmatlan, egészen amíg nem ér az asztalhoz (ami fából volt) vagy a könyvünkhöz (aminek a lapjai egykor szintén fák voltak), a bőrünket már nem is említve.
Szinte becsukott szemmel is ment volna, ha nem áll ott Mirta. Épp a kis pipettával akartam egy-két cseppet kivenni a fortyogó főzetből, mikor a lány nekem jött és meglökött, én pedig felborítottam az üstöt. Halkan sikítottam, amint a főzet felfalta a tankönyvemet.

-Immobilus!- próbálkoztam meg egy dermesztő bűbájjal a bájitalra célozva, de hatástalan volt. Csak csöpögött és csordogált tovább. Az egészben viszont a legrosszabb az volt, hogy Piton csak állt és nézte. Nem segített volna! Cikáztak a gondolataim egyik varázsigétől a másikig, de nem jutott eszembe semmi sem, ami használható lett volna- Arresto momentum!- próbáltam újra. Ez sem akart működni. Aztán hirtelen megvolt az ötlet- Tergeo!- ezzel egy helyre összetereltem a bájitalt, majd határozottan ráparancsoltam- Suvickus!- az egész eltűnt.

Megkönnyebbülésemben felsóhajtottam. Piton szája sarka felfelé kezdett görbülni. Jól szórakozott rajtam és nem is hibaztatom. Kívülről tényleg elég mókásan nézhettem ki. Most vettem csak észre, hogy mindenki, aki a teremben volt, engem és a szétmart asztalt nézte. Elég kínos volt...

-Tudja, hol hibázott?- kérdezte a tanár.

-Ott, hogy betettem a lábam órára?- kérdeztem félénken.

-Eddig sosem vétett ilyen hibát.- jegyezte meg hűvösen- Talán valami, vagy valaki elvonta a figyelmét?

-Én löktem meg, tanár úr!- ismerte be Mirta.

-Gondolhattam volna...- fogta a fejét Piton, majd vett egy mély levegőt- Vegyen ki a hátsó szekrényből egy új könyvet! Az órának vége, lehet menni!

Hátra kullogtam az üvegszekrényekhez és két könyv között kezdtem el vacilálni: egy régi, megsárgult, rongyos könyv és egy új, makulátlan között. Igazából nem is értettem mit habozok annyit elvenni az újat, de mire elhatároztam magamat egy griffendéles állat félrelökött és lenyúlta azt, amit én is kinéztem magamnak. Már épp a pálcám felé nyúltam, mikor megéreztem magamon a professzor tekintetét és szinte hallottam a hangját a fejemben: Tényleg megér az az új könyv egy konfliktust és némi pontlevonást a házadtól? Ugye, szerintem sem. Így hát maradt a régi. Óvatosan leemeltem a polcról és a szobám felé kezdtem sietni. Még csomó órám lesz ma, és a kapott levelemre is szeretnék válaszolni...

Ez is egy hosszú nap volt! A bájitaltan után volt egy gyógynövény- és két jóslástan, utána egy óra svk (sötét varázslatok kivédése), egy óra szünet, mialatt az udvaron rajzolgattam, majd még egy svk. Most viszont állhatok neki a leckének.. biztos, hogy nem. Kezembe vettem a tollamat és a titokzatos papírra kezdtem írni a válaszomat.

P,
Teljesen egyetértek azzal, hogy ne nevezzük egymást a saját nevén, de attól még ezt-azt elárulhatna magáról. Tanuló-e még a Roxfortban, ha igen, melyik házba tartozik, mik a kedvenc tantárgyai, esetleg a nemét.
És tisztelettel kérem, tegezzen nyúgodtan, engem nem fog sem zavarni, sem megbántani vele.
Magamról annyit, hogy mardekáros vagyok, és ezzel az évvel együtt még 2 évem van hátra itt. Hiányozni fog az svk, az a kedvenc órám. Nagyon szeretek varázsolni. Van kedvenc varázsigéje?
Ui.: nagyon egyedi a kézírása, igazán tetszik.
-A.

The Half blood princessWhere stories live. Discover now