A félvér herceg

1.5K 100 11
                                    

Már egy hónap telt el a griffendélben, de még mindig nem szoktak meg. Pedig nem sok mindent csinálok ott igazán, csak lélegzek és létezek. Többnyire a szobámban ülök, fekszek, mászkálok és eközben olvasok. Rengeteg levelet és apróbb üzenetet hagytam P-nek, de még mindig nem válaszolt. Kezdek aggódni, hogy esetleg lebukott és elkobozták tőle a leveleket, de aztán átgondoltam és nem tűnt olyannak, aki hagyná, hogy csak úgy elvegyenek tőle valamit. Kezdek aggódni érte. Remélem nem csinált semmi őrültséget. Jó embernek tűnik. Nagyon is jó embernek.

Minden bájitaltan óra előtt kész ideg voltam. Kíváncsi lettem volna Piton arcára, mikor megtudta, hogy átkerülök a griffendélbe. Ilyen még a suli történetében egyszer sem fordult elő. Remélem ez nem változtatta meg a véleményét rólam. Jó tanuló voltam, az óráin mindig jól viselkedtem és dolgoztam, de csak mert rettegtem tőle. De most komolyan! Ki nem fél tőle?

Beültünk a terembe. Miután becsöngettek, még hét és fél percet kellett várnunk, hogy megérkezzen a professzor. Kicsapta az ajtót, ami hangos csattanással ütközött a falnak. Mindenki összerezzent. Megállt az osztállyal (igazából a mardekár és griffendél ezen évfolyamával) szemben. Hatásszünetet tartott, majd jó lassan, ráérősen ahogy szokta rákezdett.

-A mai órán- az az életkedv a hangjában!- csoportokban fogunk dolgozni. Magukra bízom a beosztást, viszont fontolják meg, mert Fox kisasszonnyal vigyázni kell.- itt finoman Draco felé fordította a fejét, de többnyire az előttem üresen tátongó üstöt nézte és az új asztalt. A múlt óra valóban nem sikerült valami fényesen.

Végül Dracoval kettesben dolgoztunk, ami több dolognak volt köszönhető.
1.) A mardekárosok utáltak, mert griffendéles vagyok
2.) A griffendélesek utáltak, mert mardekáros voltam
3.) Senki sem vágyott rá, hogy elpárologjon a drága könyve
4.) Ha ideges vagyok (most mert Piton beszólt) akkor elég kellemetlen társaság tudok lenni.
Ezzel Draco is tisztába volt, mégis odajött hozzám, nem érdekelte a többiek mit mondanak a háta mögött. Engem meg még annyira sem!

-A feladat a következő. Tankönyv, 142-dik oldal. Van három órájuk. Sok sikert!- azt hittem már sosem lesz vége a mondatnak.

Draco a könyve után nyúlt, mkre finoman megérintettem a kezét. Ezzel jeleztem, hogy majd én kinyitom, ő pedig csináljon egy kis helyet az asztalon. Kinyitottam a szakadt, régi könyvet, amit még a múlt órán vettem a szekrényből. Most nyitottam ki először, eddig még nem kellett használnom. Rögtön az első oldalon a következő állt: A Félvér Herceg tulajdona. Először csak vállat vontam, és tovább lapoztam. A könyv egyenlőre úgy nézett ki mint a többi. Ahogy haladtam a 142-dik oldal felé, egyre több lett a lapszéli jegyzet, firkálások és kihúzások. A könyv előző tulajdonosa nem kímélte, fekete tintával teleírta szinte az egész oldalt. A kézírás nagyon egyedi volt és szörnyen ismerős. Még nem kiabálom el magam, le kell tesztelni az elméletemet.

-Na, mi kéne a bájitalhoz?- rántott vissza Malfoy órára, mikor megsimogatta a karomat.

-Sokminden.- gyorsan kifejtettem neki, hogy mit takar a 'sok', majd tovabb mondtam- Itt a könyv azt írja, hogy a gumókat a kés lapjával nyomjuk össze, de..

-De mi?

-De itt egy jegyzet azt mondja, hogy aprítsuk, mert úgy több levet ereszt. Mit gondolsz?- néztem rá bizonytalanul.

-Egyszer élünk.- majd elkezdte felaprítani a gumókat.

A jegyzetek alapján, a tankönyv közreműködésével olyan pöpec bájitalt főztünk, még Piton szava is elakadt! Szinte az egész receptet átjavította ez a Félvér Herceg, és hála neki, tökéletesen sikerült. Megdicsértek minket annak rendje és módja szerint. Mindenki csak irigykedve nézett minket. Hát igen... mondtam volna egy-két dolgot nekik, de lenyeltem inkább.
Miután visszaértem a szobámba azonnal tollat ragadtam és nekilattam új levelet írni. Túl régóta nem hallottam semmkt sem P felől.

P,
Mivel már jó ideje nem érkezett levél tőled, kezdtem aggódni. Mondd csak, minden rendben van? Sikerült elsimítani a nézetletérést Lilyvel? Kérlek írj, amint csak tudsz! Tényleg aggódok miattad.

Nem telt bele öt percbe, lassan kivehetővé vált a lapon az írás. Gyorsan összevetettem a könyvben látottakkal és stimmeltek, csak utána olvastam el, hogy mit írt.

A,
Sajnálom, hogy ennyi idejig hagytalak magadra kételyek között, többet nem fog előfordulni.
Köszönöm, hogy érdeklődtél. Lily nem enyhült meg, meg is tudom érteni.
Feladtam.
Nem találtam érdemesnek küzdeni úgy, hogy tudtam, nem nyerhetek.
Az utóbbi időben nagyon beszippantott a mágia tanulmányozása. Ez szóljon mentségemre.

P,
Értem. De ha tényleg szereted, nem szabad lemondanod róla!
Lehetne egy furcsa kérésem?
Kérlek vedd elő a bájitaltan könyvedet, és írj valamit mondjuk az ötödik oldalra.
Jó?

A,
Ahogy szeretnéd... de ez miért fontos?

P,
Van egy elméletem, amit igazolni szeretnék.

A,
Rendben.
Írtam.

Gyorsan kinyitottam a könyvet az ötödik oldalon és a jobb fölső sarokban, ugyan megfakulva, de ott állt a nevem, egy jegyzet alatt. Alig hittem el! P könyvéből tanulok...

A,
Na? Mi történt?

P,
A nevemet írtad bele?

A,
Igen...

P,
Megjelent abban a könyvben amit most én használok. Ugyanabból a könyvből tanulunk! :D

A,
Ez a :D egy mosolygó arcot akar jelképezni?

P,
Bocs.. igen, azt.

The Half blood princessWhere stories live. Discover now