The Half blood princess

Ez már a vég...

Az este sötét volt a rengetegben. A csillagok nem ragyogtak megszokott helyükön, az égen, de még a Hold sem látszott. Mintha az éjszakai madarak is rettegtek volna, síri csend volt. Térdünkig érő ködben gázoltunk egyre csak előre, az élen rendíthetetlenül sétáló Piton után. Utána mi, diákok mentünk, Draco és én előbbre, míg Harryék egy kicsit lemaradva mögöttünk. McGalagony zárta a sort, folyton hátrafele nézelődve.
Egy széles tisztás előtt megálltunk és bebújtunk az azt szegélyező bokrokba.

-Az a sátor Blackwoodé.- mutatott a tanárúr egy fekete, lila szegélyű sátor felé.

-Most mi legyen?- kérdeztem suttogva attól félve, hogy még a bokor leveleinek is füle van.

-Gyújtsuk rá a sátrat.- ajánlotta Ron.

-Biztos nem lesz ilyen egyszerű... valami nem stimmel.- motyogta Hermione, nem túl messze tőlem.

-Mindenesetre Mr. Weasley ötlete nem feltétlenül rossz. Ezzel, ha más nem, legalább kicsaljuk.- helyeselt McGalagony, miközben már azon járt az esze, hogy melyik varázsigét kéne használnia.

-Tfh, nem hal meg, hanem kijön. Akkor mi legyen?- akadékoskodtam, mikor már mindenki indulni készült.

-Hát mi lenne? Ha kijön, innen végzünk vele.- válaszolt Draco úgy, mintha egyértelmű lett volna.

-Amber..- suttogta Piton a fülembe, hogy csak én halljam- Még egy kérdés, ha szabad. Mi az a 'tfh'?- alig tudtam elfojtani a nevetésemet, de a helyzet és a környezet eszembe juttatott mindent.

-Tegyük fel hogy..- feleltem folytott hangon.

-Mehet?- tette fel a kérdést Ron, majd két barátjával együtt a sötét sátorra szegezte a pálcáját. Draco előbb rám, majd a két tanárra pillantott, aztán nagyot bólintott.

-Mindent bele!

A sátor pillanatok alatt tüzet fogott és ragyogó lánggal égett. Füstje az égig szállt. Egy őrülten üvöltöző, lángoló alak rohant ki a lobogó romok közül. Blackwood szakálla vége még parázslott, mikor rémült és dühös tekintetét végighordozta a tisztást körülvevő növényeken. Az első lövés Pitoné volt, aki hátba tudta kerülni, de mintha arra is lett volna szeme, könnyedén kivédte és viszonozta is a tüzet. A professzor épp hogy csak el tudott ugrani, majd pár pillanat múlva visszatért a többiekhez.

-Ez így nem fog menni.- suttogta zihálva, mert sietett, hogy minél előbb visszaérjen hozzánk.

-Kell egy terv.- jelentette ki Harry, mire mindenki csendes gondolkodásba merült.

-Megvan!- kiáltott fel Draco, de elég halkan ahhoz, hogy Osric ne halljon meg minket- Mondom. A tanárnő Ronnal elvonja a figyelmét, amíg mi, akik ott maradtunk egyszerre a jelzésemre, különféle átkokkal szórjuk meg. Ha párat el is tud hárítani, az összeset biztos, hogy nem.

-Ebben van valami.- ismerte el Hermione, aki még maga is meglepődött a szavain.

-Gyerünk!- támaszkodott meg egy fa törzsében McGalagony, mikor meghallottuk Blackwood hangját.

-Tudom, hogy itt vagytok!- a mondta végén felvitte a hangsúlyt és idétlenül röhögött- Nem tudtok megölni... sokban felülmúllak titeket!- karjait heves mozdulattal széttárta, a szakálla vége még mindig izzott- És tudjátok miért nem is akartok majd megölni? Mert.. mert ha meghalok, az összes teremtményem is velem jön. Mind a bűnös, mind az ártatlan!- itt egyértelműen Lilyre gondolt. Ugyan nem láttam Perselus arcát, de éreztem ahogy a szívébe markol a fájdalom. Egyszerre körülvették a tisztást a feltámadt varázslók és boszorkák. Ott volt Lily és James is. Harryt valósággal le kellett fogni, hogy ne rohanjon oda a szüleihez.