The Half blood princess

Blackwoodnak vesznie kell!

A tanáriban ücsörögtünk, vártuk, hogy az igazgatóúr döntsön felőlem. Wanda az egyik sarokban hátulról figyelte a történéseket, míg Draco ott ült mellettem és aggodalmas arckifejezéssel szorította a bal kezemet. McGalagony velünk szemben, de az ablaknak háttal állt és sajnálva figyelt minket, ahogy a nap utolsó sugarai átragyogtak a hatalmas ablakon. Még Blackwood sem akarta elvenni tőlünk, vagy magától ezt a megkapó látványt. Dumbledore fel-alá járkált miközben gondolkodott. Ebben a percben Piton törte meg a monoton léptek kopogásával tarkított csöndet, mikor berontott az ajtón.

-Albus, nem adhatod fel a lányt!- kiáltotta és szélsebesen odalépett mellém.

-Köszönöm a véleményed Perselus, de jómagam sem terveztem kiadni Ambert.

-Akkor min gondolkozunk még?- értetlenkedett a tanár.

-Tudod, valahogy el kell bánjunk Osrickal. Én mennék személyesen, de valakinek tartania kell az iskolát, ha újabb támadást indítana.- Dumbledore hangja még mindig nyúgodt volt.

-Sietnünk kell, mert máf 10 perc eltelt a fél órából.- mindenki felém nézett, amolyan 'hogy mersz megszólalni' tekintettel- Elnézést...

-Ambernek igaza van. Tennünk kell valamit.- állt mellém Draco is, aki most szólalt meg először, mióta beszéltünk még a csatatéren.

-Engedjétek meg, hogy önként jelentkezzek Blackwood megölésére.- jelentette ki Piton, nem is törődve a válaszunkkal.

-Én ugyan el nem engedlek egyedül.- pattantam fel a székemből. És sikerült letegeznem... ebből még jelenet lesz.

-Honnan ismeritek így egymást, hogy már tegeződtök is?- vont kérdőre Draco gyanakvóan. Pitonnal összenéztünk makd cinkos mosoly ült ki mindkettőnk arcára.

-Tudod... nagyon hosszú történet. Úgy 30 évre nyúlik vissza a dolog. De ne aggódj!- tettem hozzá gyorsan, mert tőle még kitelik, hogy bemagyaráz magának valami tanár-diák kapcsolatot.

-Aha..- ennyiben hagyta, majd hirtelen ő is felállt a székéből- Ha Amber megy, én is. Nem vitatkozok.

-Ahogyan én sem.- lépett oda mellénk McGalagony is.

-Minket sem hagyhatnak itt!- tört be az irodába az ajtó mögött hallgatózó Harry, Ron és Hermione. Mindenki arcára sikerült mosolyt csalniuk, még Malfoyéra is, bár ő a szemével is körzött egy nagyot.

-Önként vállaltátok, mi nem kényszerítettünk senkit semmire. Menjetek, készüljetek fel! Blackwood valahol a rengeteg szélén rejtőzött el...- sorolta Dubledore, mikor Piton közbevágott.

-Én tudom, hogy hol van. Azt is, hogy hányan őrzik. Mindent. Hiszen ott voltam.- emlékeztetett minket higgadtan.

-Igazad van barátom, minek is beszélek itt. Menjetek szerencsével! Perselus, még egy szóra!- majd közelebb húzódtak egymáshoz, és suttogni kezdtek.

-Vigyázz Amberre és a fiúra. Úgy érzem fontos szerep fog jutni még az ifjú Malfoynak. Fontosabb, mint azt ő és mindenki más is hinné.

-Legyen úgy, majd kiderül. Viszont amíg távol vagyunk, rendelkezz a házammal. Készséggel állnak majd a szolgálatodra.- biztosította az igazgatót Piton.

-Köszönöm barátom. Menj te is és vigyázzatok magatokra!- Piton csak bólintott és kisétált a szobából.

Minden mardekáros serényen segített ott, ahol csak tudott. Néhányan a betegeket ápolták, míg mások az iskola romor falait próbálták foltozni. Sokan közülük a még elkábított diákokat vitték be a biztonságot nyújtó termekbe. Az ég már teljesen sötét volt, mert lement a nap. A csillagok nem látszódtak, tehát felhős az ég. Sűrű köd gyűlt olyan térdmagasságba, pont akkora, hogy a földet ne lehessen látni a lábad előtt.
Mindezt a szobám ablakából néztem, mikor halk kopogásra lettem figyelmes.

-Gyere!- kiáltottam halkan. Az ajtó nyikordult és Draco lépett be rajta.

-Hogy állsz?- kérdezte minden figyelmét nekem szentelve, miután becsukta halkan az ajtót.

-Én készen vagyok. Felőlem mehetünk. A többiek?

-Lassan mindenki elkészül. Tudjuk már,  hogy hogyan fogjuk legyőzni Blackwoodot?- érdeklődött Malfoy kícsáncsi tekintettel az arcán.

-Lövésem sincs.- tártam szét a karomat tanácstalanul.

-Ne aggódj, kitalálunk majd valamit. Egy csomó nagy koponya lesz most összezsúfolva.- eggyel közelebb lépett és lassan a kezét az egyenes, zöld hajamhoz emelte. Választott magának egy tincset és azzal kezdett el babrálni. Mivel kicsit húzta a hajamat kénytelen voltam egyet én is lépni felé, mert ő sziklaszilárdan állt. Egy apró mozdulattal megnedvesítettem a számat, mire Draco keze az arcom éléhez simult. Mikor lassan odahajolt hozzám és megcsókolt, azt hittem ott olvadok el az ajkain. A kezeimet összekulcsoltam a nyaka mögött, ő pedig átkarolt a derekamnál.

Ekkor rontott be Piton.

Az érkezése lendületével távozott is, majd behajtotta az ajtót maga mögött és mintha mi sem történt volna, kopogott. Draco minden addigi tevékenységével felhagyott és egyet ellépett tőlem.

-Ne halj meg, azt nehezen viselném.

-Ígérem.- bólintottam, majd a hosszabb hallgatásommal arra próbáltam célozni, hogy a tanárúrral is beszélnék. Draco úgy tűnt, hogy érti a célzást, így az ajtómhoz lépett és a még mindig zavarodott Piton mellett eltűnt a folyosón.

-Szeretnék kérni egy szívességet, Amber.- kezdett bele komolyan, immár teljes nyugodtsággal.

-Hallgatom. Amennyire módomban áll, teljesítem is.

-Kérem a lapokat!- nyújtotta ki a kezét felém.

-Milyen lapokat?- próbáltam menteni a menthetőt.

-Ne próbálj átverni, úhy sem menne. Én készítettem őket, nem emlékszel?- húzta fel a jobb szemöldökét.

-Ja hogy azokat!- nevettem kínosan. Őszintén szólva nem akartam megválni tőlük.

-Miután Blackwood meghal, elégetem őket. Túl veszélyesek a múltra és a jelenre nézve is. Sajnálom.

-Ez van. Majd ha Blackwood meghal, odaadom őket. Jó így?- próbáltam alkudozni és úgy láttam sikerrel járok, mert a professzor bólintott egyet alig láthatóan, majd hűen a szokásaihoz látványosan kiviharzott a helyiségből.